Tényleg elveszik a munkádat a robotok?

A Qubit is rengeteget foglalkozik a növekvő robotizációval és a robotok miatt veszélybe kerülő munkahelyekkel. Például tavaly arról írtunk, hogy félmillió magyart érinthet a robotizáció, szektoronként különböző mértékben. A robotokkal kapcsolatos egyik félelem, hogy az alacsonyképzettségűeket helyettesítik majd a gyártósorokon, hiszen már IKEA-bútorok összeszerelésére is képesek.

Sok közgazdász egyébként másképpen gondol a robotizáció hatására, és inkább egyfajta polarizációt vár: a közepes keresetű, gyakran monoton munkákat, ahol sem fizikai erőre, sem kommunikációs képességre nincsen szükség kezdték el először számítógépekkel felváltani. Gondoljunk például a könyvelőkre és a banki hivatalnokokra: ezek nem rossz melók, de ma már egy csomó mindent, amihez korábban emberek kellettek, megcsinálnak a szoftverek. A kórházi segédnővérek vagy az éttermi pincérek sokkal kevesebbet keresnek, de alapjáraton sima szoftveres megoldásokkal nem helyettesíthetőek. 

A magasan képzettek jobban járnak

A Világbank most megjelent World Development Report 2019: The Changing Nature of Work kiadványa a munka változó természetével foglalkozik. A bank közgazdászai szerint a történelemben nem először jósolják azt, hogy a gépek elveszik az emberek munkáját, gondoljunk csak a 19. század eleji ludditákra. Rövid távon persze a gépek bevezetése munkanélküliséget okozott bizonyos időkben és helyeken, de hosszú távon megfelelő intézkedésekkel mindenki jól járt (persze nem egyformán jól). Sőt: a WDR 2019 bemutatja, hogy az emberi erőforrás, a tudás értékesebb, amikor gyorsabb a technológiai fejlődés, a magasabban képzett emberek, akik képesek alkalmazkodni a változó technológiákhoz jobban járnak, mint kevésbé képzett társaik. A növekvő termelékenység megfelelő oktatás és elosztás mellett tehát előnyös. Ma például 4 millió telefonos alkalmazásokat fejlesztő programozó dolgozik Indiában, ami a technológiai fejlődés pozitív következménye. A kulcs az oktatás és egy olyan társadalmi védőháló, ami meg tud minket védeni a technológiai fejlődés egyenlőtlenséget növelő hatásaitól, és segíteni tudja a rövid távon a munkájukat elvesztő embereket.

Annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy a technológiai fejlődés gyakran nem öncélú, hanem a társadalmi igényekre válaszként megy végbe. Egy szintén most megjelent műhelytanulmány a demográfia és az automatizáció összefüggéseit vizsgálja. Daron Acemoglu (MIT) és Pascual Restrepo (Boston University) a társadalmi öregedés és az automatizáció kapcsolatát modellezi és vizsgálja empirikus adatokban Amerika régióit és különböző országokat összehasonlítva. A két kutató arra jut, hogy a robotok a középkorú, 36 és 55 év közötti munkásokat helyettesítik leginkább, az ő béreiket nyomják le. Minél inkább idősödik egy ország, tehát minél inkább megnő az idősebb dolgozók aránya a középkorúakéhoz képest, annál inkább robotizálódik és kezd el más automatizáló technológiákat használni.

Ola Rosling sztárstatisztikus kiderítette, hogy nem tudunk többet a majmoknál

Budapesten tartott előadást a Tények (Factfulness) című sikerkönyv társszerzője. A könyv és az előadás alapján a világ sokkal jobb hely, mint ahogy általában hisszük: a Nobel-díjas kutatók és a hétköznapi halandók is alapvetően el vannak tájolva a valósággal kapcsolatban. Tizenhárom egyszerű kérdésből a legtöbben alig néhányra tudják a választ.