Ma este 6-tól a Rajk László Szakkollégium meghívására a Magyar Tudományos Akadémián tart előadást Sinan Aral üzleti hálózatkutató, az MIT Sloan School of Management professzora, a 2018-as év Herbert Simon-díjasa. Az előadáson ingyenes, de regisztrációhoz kötött a részvétel.

Aral legutóbbi, nagy port kavaró munkája az álhírek terjedéséről szólt. A Science-ben megjelent, Soroush Vosoughival és Deb Roy-jal közös tanulmány arra jutott, hogy a fake news sokkal gyorsabban terjed az igazi híreknél.

A kutatók 126 ezer, összesen hárommillió felhasználóhoz köthető Twitter-történetet, vagyis adott tweetek megosztási láncait elemezték a 2006 és 2017 közötti időszakban. Független tényvizsgáló, fact-checker cégek sorolták be, hogy egy-egy megosztott hír valós vagy hamis tényeket tartalmaz, esetleg keveri a kettőt.

Aralék cikke az elsők között ad pozitív megerősítést a post-truth, vagyis az igazság utáni világ hipotézisének. A tanulmány szerint a 2013, 2015 és 2016 végén kiugróan magas volt az álhírek száma, 2012 és 2016 között pedig folyamatosan egyre több lett a politikai témájú álhírekből. A hamis hírek átlagosan hatszor gyorsabban értek el 1500 embert, és hússzor olyan gyorsan értek el hasonló mélységet a Twitteren, mint a megalapozott tartalmak.

Erről sem a robotok tehetnek

A kutatás alapján a robotoknak kevés szerepe van ebben, mivel ugyanolyan ütemben növelik az álhírek terjedésének sebességét, mint a valós hírekét. A 2016-os amerikai elnökválasztás után sok szó esett az álhírterjesztő robotokról, miközben Aralék szerint valójában az emberek a felelősek: egyszerűbben nyitottabbak vagyunk a szenzációhajhász tartalmakra.

Míg a valóság komoly korlátozó erő lehet egy hír terjedésében, a hamis híreket eleve úgy tervezik, hogy minél több megosztást érjenek el. Aral feltételezi, hogy sokszor személyre szabottan gyártják a híreket, és mikrotargetálással juttatják el őket a megfelelő célcsoporthoz.

Az álhírek tudatos tervezését erősíti meg a tweetek szövegelemzése is: az igazi hírek megosztásához inkább örömteli, illetve a bizalomhoz köthető szavakat mellékelnek, míg az álhíreknél többször fejezték ki meglepődésüket a megosztók.

Kiderült a kutatásból, hogy az álhírek terjesztői kevésbé aktívak, kevesebb követőjük van, és az előbbiek fényében nem olyan meglepő, hogy nem olyan régen regisztráltak a Twitterre, mint a valós híreket megosztó felhasználók.

A kutató szerint egyrészt megoldás lehet, ha az ételek összetevőinek mintájára a híreket is ellátják címkékkel, hogy az olvasók tudatában legyenek, mivel állnak szemben. Másrészt a közösségi oldalak híreket tálaló algoritmusait úgy lehetne átalakítani, hogy a valós hírek terjedését segítsék elő, és a tulajdonosok gazdaságilag ellenérdekeltek legyenek a hamis hírek terjesztésében.

A közösségi oldalak is lehetetlen helyzetbe kerültek

Habár a közösségi média visszásságaira a tudósok világítanak rá, a Facebook válsága az ő dolgukat is megnehezítheti. A Cambridge Analytica-botrány lehetetlen helyzetbe hozta a közösségi hálózatokat, ami a kutatóknak is rossz lehet – állítja Aral. Az elemzőcég 87 millió ember személyes adataival élhetett vissza, ezeket Aleksandr Kogan, a Cambridge-i Egyetem pszichológiaprofesszora által kidolgozott alkalmazással gyűjtötték össze.

Aral szerint a Facebooknak most egy transzparenciaparadoxonnal kell megküzdenie, ami egyszerre kényszeríti nyitottságra és a felhasználói adatok szigorúbb védelmére. Egyfelől az emberek meg akarják érteni a hirdetések rendszerét, hogy hogyan terjed a propaganda a hálózaton, valamint ennek hatását a társadalomra. A másik oldalról a megingott bizalom miatt a közösségi hálózatok a jövőben a kutatóktól is megtagadhatják a hozzáférést az adatbázisaikhoz.

Mi az, ami még a fake news terjedésénél is ijesztőbb trend? A deepfake, azaz a manipulált videók megjelenése, amiről alábbi cikkünkben olvashat: