14 400 éves kenyérmorzsákat találtak a Fekete-sivatagban
A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberek már legalább 3000 évvel a földművelés megjelenése előtt készítettek és fogyasztottak kenyeret – derül ki az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ban megjelent friss tanulmányból.
A Koppenhágai Egyetem, a Cambridge-i Egyetem és a londoni University College kutatói a jordániai Fekete-sivatag régészeti lelőhelyén, a Subajka 1-ben találtak rá az őskenyér elszenesedett morzsáira, amelyekről szénizotópos kormeghatározás segítségével megállapították, hogy 14 400 évvel ezelőttről származhatnak. Az eddigi legrégebbi kenyérmaradványok 9100 évesek voltak, ezeket a török Çatalhöyük lelőhelyén találták.
A 2012 és 2015 közötti ásatások során egy tűzrakóhelyen talált maradványokat (amiket egy kenyérpirító alján található szenes morzsákhoz hasonlított a tanulmány egyik szerzője, Tobias Richter) a helyszín korabeli lakosai, a Natúf-kultúra tagjai hagyhatták hátra. Richter a Guardiannek elmondta, hogy a tűzrakóhelyen gazella-, vízimadár- és nyúlcsontok maradványaira is bukkantak, ami arra utal, hogy a kenyér még nem az állandó étrend része volt, hanem valamilyen ünnepi lakomán szolgálhatták fel.
Eddig a mezőgazdaságot kultiváló, letelepedett társadalmak sajátjának hitték a kenyeret, bár a Subajka 1 területén korábban találtak olyan eszközöket (kősarlókat és gabonaőrlő köveket), amelyekből arra lehetett következtetni, hogy már a paleolitikum, vagyis az őskőkorszak idején, a földművelés megjelenése előtt készítettek kenyérszerű termékeket.
A tanulmányban azt is leírták, hogyan készülhetett a paleo-laposkenyér: a nemesítetlen árpát, alakort és zabot megőrölték és átszitálták, az ebből készült lisztet vízzel keverve dagasztották, ezt pedig a tűzrakóhely hamujában vagy forró kövön sütötték meg.
Amy Bogaard, az Oxfordi Egyetem régészprofesszora lenyűgözőnek nevezte a felfedezést: „Az élelmiszer-történet szempontjából azért is fontos a tanulmány, mert bizonyítja, hogy a laposkenyér-szerű ételek messze megelőzték a mezőgazdaság elterjedését, és hogy a régióban a földművelést már egy korábban megalapozott, őrlésre és sütésre épülő kultúra előzte meg”.