Az evolúció a lusta fajoknak kedvez

Az Atlanti-óceánban talált fosszilis, valamint élő kagylók és csigák vizsgálata során cáfoltak rá Darwin egyik legismertebb idézetére amerikai kutatók. A Kansasi Egyetem Biodiverzitási Intézetének munkatársai 299 kagyló- és csigafajt vizsgáltak meg, ezek közül 178-nál találtak arra utaló jeleket, hogy a lustaság kedvez a túlélésnek.

„Azon gondolkodtunk, hogy vajon fel lehet-e mérni egy faj kihalási esélyeit az organizmus energiahasználata alapján” – mondta Luke Strotz, a tanulmány vezető szerzője. „Egy különbségre bukkantunk azon puhatestű fajok között, amelyek az elmúlt ötmillió évben kihaltak és amelyek még ma is léteznek. Amelyek már kihaltak, magasabb anyagcsereértékkel rendelkezdtek, mint az élők, így az alacsonyabb energiaigényű fajoknak nagyobb az esélyük a túlélésre”.

Darwin híres idézete mehet a kukába

„Lehet, hogy hosszú távon az állatok legjobb evolúciós stratégiája a lomhaság” – mondta a tanulmány másik szerzője, a Kansasi Egyetemen ökológiát és evolúciós biológiát oktató Bruce Lieberman. Szerinte így el lehet felejteni a sokat emlegetett darwini metaforát, „a legalkalmasabbak túlélését” (angolul „survival of the fittest”, ami jobban ellentmond a lustasági felfedezésnek), és ideje a lusták túléléséről beszélni, ha az élet történetéről van szó.

A kutatók szerint a Royal Society biológiai folyóiratában megjelent tanulmány eredményei alapján a jövőben jobban meg tudják majd jósolni, mely fajokat fenyegeti leginkább a kihalás a klímaváltozás fényében. Bár az anyagcsere és a fajok eltűnése között egyértelmű összefüggést találtak, ez leginkább a szűkebb élőhelyre szorult fajok esetében volt igaz. „A fajok elterjedési területe fontos összetevője a kihalási valószínűségnek. Ha egy faj disztribúciója kis területre összpontosul, és magas az anyagcsereértéke, akkor egyértelműen nagyon magas a kihalási esélye is” – fejtette ki Strotz.

Azt is megfigyelték, hogy a különböző fajok által alkotott közösségekben az átlagos anyagcsereérték nem változott az idők során, vagyis ahogy egyes fajok kihalnak, és megjelennek újak, a közösségek energiaigénye eloszlik a fajok között.

Az emberi fajnak azért a lustaság lehet a veszte

A kutatók azt tervezik, hogy más állatok esetében is vizsgálják majd az anyagcsereérték és a kihalási valószínűség kapcsolatát. „Úgy látjuk, hogy ezek az eredmények általánosíthatók más csoportokra is, legalább a tengeri élővilágban” – mondta Strotz.

„Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a lusta emberek a legalkalmasabbak a túlélésre, mert sokszor a lusta emberek használják fel a legtöbb erőforrást. Ráadásul az emberiségre pont a saját lustasága jelentheti a legnagyobb veszélyt, ha a bolygót érintő, saját maga által okozott károkra, és az azok ellen tett lépések hiányára gondolunk” – tette hozzá Lieberman.