Mi a legjobb a norvég börtönökben?

Korábban már  bemutattam olyan tanulmányokat, amelyek a szülők bebörtönzésének hatását vizsgálták a gyerekeik jövőjére. Először arról írtam, hogy egy svéd adatokat használó tanulmány szerint a bebörtönzött szülők gyermekei hatalmas hátrányba kerülnek. Aztán egy hétre rá egy olyan norvég adatokat használó tanulmányról volt szó, ami szerint meg pont nincs mérhető hatása a gyerekekre, ha a szüleik börtönbe kerülnek.

Illusztráció: Tóth Róbert Jónás

A két tanulmány különböző következtetésekre jutott, de ugyanazt a módszert használták: mivel nyilván nem hasonlítható össze egy bármilyen család, amelynek tagjai közül valaki börtönbe kerül, egy olyannal, ahol pedig nem, a szerzők azt használják ki, hogy a bírósági ügyek véletlenszerűen kerülnek a szigorúbb és engedékenyebb bírákhoz, igy pedig már átlagosan összehasonlíthatók egymással azok a családok, ahol elítéltek valakit, azokkal, ahol nem, hiszen ha fordítva osztották volna ki a bírókra az ügyeket, fordított lett volna az ítélet is.    

A norvég adatokat használó tanulmány négy szerzője, Manudeep Bhuller (Oslói Egyetem), Gordon Dahl (University of California, San Diego),  Katrine Løken (Norwegian School of Economics) és Magne Mogstad (University of Chicago), most újabb munkájában azt vizsgálja, van-e hatása egy ember bebörtönzésének a felnőtt rokonaira, illetve a bűntársaira. A kutatók ismét azt a tényt használják fel, hogy az ügyek véletlenszerűen kerülnek szigorúbb és engedékenyebb bírák elé, ahogy azt tették 2016-os tanulmányukban, ami szerint Norvégiában a börtönnek pozitív hatásai is vannak (kevesebb bűnelkövetés és hosszú távon magasabb foglalkoztatottság), illetve a már említett idei tanulmányukban, ami szerint Norvégiában a szülők bebörtönzésének nincs negativ hatása a gyerekekre.

Duplán jó hatással jár a norvég börtön

A szinte páratlanul részletes norvég adatoknak köszönhetően  (a skandináv adatnirvánáról is írtam már) a kutatók össze tudták kötni a 2005 és 2016 közötti összes norvég büntetőügyet és a bebörtönzötteket testvéreik és bűnbandáik hasonló adataival. A bűnbandákat meglehetősen megengedően definiálják a szerzők: egészen a három lépés távolságig (egy lépés a távolság, ha már követtetek el korábban közös bűncselekményt) vizsgálják a hatásokat.

A szerzők arra jutnak, hogy a börtönbüntetés nagy hatással van az elkövetők testvéreire és potenciális bűntársaira: a következő négy évben 51 százalékponttal esik a bűnelkövetések gyakorisága a potenciális bűntársak körében, és 32 százalékponttal az elkövetők öccseinek körében. Ez a hatás nem véletlenszerű: azokban az esetekben működik, amikor a potenciális társtettesek közel laknak, és a közelmúltban bűntényt követtek el az elítélttel együtt. Érdekes módon családon belül csak a férfi elkövetők öccseinél mutatható ki hatás. Az elkövetők bátyjai, nővérei, húgai, házastársai és gyerekei nem bűnöznek kevesebbet, ha börtönbe kerül a kedves rokon.

Mivel az átlagosan börtönben töltött idő csak 5 hónap, és az esetek 90 százalékában kevesebb, mint egy év, a szerzők úgy vélik, nem arról a rövid távú hatásról van szó, hogy amíg az elítélt a hűvösön van, nem tud együtt bűnözni a testvérével vagy másokkal. Sőt, a hatást nem is az okozza, hogy csökken az együtt újra elkövetett bűnesetek száma - ezek amúgy is ritkák. A korábbi és idén frissített tanulmányukban a szerzők arra jutnak, hogy a bebörtönzöttekre azért van jótékony hatással a börtön, mert nemcsak kevesebbet bűnöznek, de nagyobb eséllyel vesznek részt képzési programokban, és nagyobb eséllyel dolgoznak, miután kiengedik őket. A szerzők szerint a norvégiai ,,nyitott börtönök” és a büntetés végrehajtásának rehabilitációs fókusza magyarázza ezeket a jótékony hatásokat, amelyek a jelek szerint továbbterjednek másokra is, sőt ez másodlagos hatás magára a bebörtönzött elkövetőre is jobban érvényesül, mint az elsődleges.

A szerző a Harvard egyetem PhD-hallgatója, további cikkei itt olvashatók.