Tim Wu: Túl nagyra nőtt a Facebook, fel kell darabolni

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A túl nagyra növekvő techcégek óriási veszélyt jelentenek a demokráciára, a szabad versenyre és az informatikai szektor fejlődésére, ezért fel kell őket darabolni, így például a Facebookról hatóságilag le kell választani a WhatsAppot és az Instagramot, állítja Tim Wu amerikai jogász és médiaszakértő, a netsemlegesség atyja, a Columbia Egyetem professzora idén novemberben megjelenő könyvében (The Curse of Bigness: Antitrust in the New Gilded Age; A nagyság átka: antitröszt az új aranyozott korban), amelyben  a techóriások elleni határozott fellépés és a trösztellenes törvények fontosságáról ír.  

Tim Wu, a netsemlegesség atyja, a Columbia Egyetem jogászprofesszora

Nem ő az egyetlen, aki szerint a Facebook, Google és az Amazon egész egyszerűen felfalják a riválisaikat, de míg mások szerint épp az amerikai trösztellenes törvények nehezítik meg az óriáscégek szétszedését, Wu azt állítja, hogy az állam éppúgy szétbonthatná a mostani nagyvállalatokat, mint annak idején az AT&T telekommunikációs céget. Ezt követte a Szilícium-völgy virágkora, végső soron pedig ebből nőhettek ki azok a cégek, amelyek ellen Wu most ugyanennek a trösztellenes törvénynek az érvényesítését szorgalmazza. A jogászprofesszor azt állítja, hogy a cégek feldarabolásával, például azzal, ha a Facebook, a WhatsApp és az Instagram külön kezekbe kerülne, nem dőlne össze a világ, a verseny hatására viszont mindenki belehúzna a fejlesztésekbe, így a változtatásokból az egész szektor profitálhatna.

A Facebook és egyéb érdekeltségei, a WhatsApp, a Messenger és az Instagram uralják a piacot 2018-benGrafika: Tóth Róbert Jónás

Az adat az új olaj

Az amerikai trösztellenes törvények önmagukban nem azt tiltják, hogy egy cég nagyra nőjön; nem a vállalatok ellen, hanem a fogyasztók védelmében hozták őket. Ha pedig a cég a mérete miatt hátrányt okoz a fogyasztónak, az állam közbelép – így történt ez az AT&T és a Standard Oil esetében is. 

Többen épp ez utóbbira hivatkoznak a techcégekkel kapcsolatban. A közismert mondás szerint az adat az új olaj, a Google és a Facebook pedig ugyanakkora hatalmat birtokol, mint az egykori olajcégek: az amerikai reklámkiadások háromnegyede ennél a két vállalatnál kötött ki 2017-ben. Az utóbbi időkben egyre többen támadják a techóriásokat, a Cambridge Analytica-botrány pedig, amelynek során bebizonyosodott, hogy a politikai tanácsadó cég 87 millió felhasználó illegálisan begyűjtött személyes adataival segítette Donald Trump kampányát, nyilvánvalóvá tette, hogy ha nem is pénzzel, de az adatainkkal fizetünk a közösségi médiának.

Nem az árakat verik fel

Wu szerint az amerikai antitröszt-törvények kapcsán az okozza ebben az esetben a problémát, hogy azt akarják meggátolni, hogy egy-egy monopolhelyzetben lévő cég felverje az általa kínált holmik vagy szolgáltatások árát – a Google és a Facebook pedig ingyenesek. Hal Singer, a Georgetowni-i Egyetem közgazdásza szerint ahhoz, hogy lépni lehessen az óriások ellen, először is azt kell bizonyítani, hogy veszteséget okoznak azzal, hogy felfalják a vetélytársakat, és egyedüliként uralják a piacot. 

Wu szerint a történelmi tapasztalatok is arra mutatnak, hogy kifejezetten egészségtelen, ha egy szektoron mindössze egy-két cég uralkodik, de a jelek szerint a Szilícium-völgy óriásai – miután nem látnak olyan versenytársat, amely belátható időn belül veszélybe sodorná a pozíciójukat – úgy gondolják, hogy a versengés a lúzereknek való, ha pedig érdekes startuppal találkoznak, egyszerűen bekebelezik. A befektetők ugyanakkor nem is támogatják az innovatív, kisebb cégeket, hiszen ezek mellett a játékosok mellett más úgysem rúghat labdába.

Majd kipukkad

Egyesek szerint nem lesz jobb a felhasználónak attól, hogy egy céget feldarabolnak,  míg mások, így Wu is, a versennyel együtt járó új, jobb szolgáltatások megjelenésében reménykednek. A Bloomberg szerint az, ha feldarabolnák a Facebookot, több kárt okozna, mint hasznot: a közösségi oldalt másfél milliárd felhasználó látogatja naponta, akik átlagosan egy órát töltenek rajta (ez körülbelül ugyanannyi idő, mint amennyit étkezésre szánunk), és senki nem járna jól, ha ezt a hatalmas hálózatot több kisebb részre szednék szét, így inkább szigorúbb adatkezelési szabályokat javasolnak a visszaélések elkerülésére. 

Vannak, akik úgy vélik, hogy az ilyen hatalmasra duzzadó cégek előbb-utóbb maguktól is kimúlnak: egyszerűen lelassulnak, nem tudják megfelelően követni a változó piacot, és végül így vagy úgy, de szétesnek. Ez a haláltusa azonban hosszú és fájdalmas lehet, Wu szerint pedig semmi értelme annak, hogy húsz éven keresztül egy kevéssé innovatív Facebookot kerülgessünk, ha a feldarabolásától frissebb, kreatívabb szolgáltatást remélhetünk. 

Szerinte azonban nem az a legfőbb érv a gigacégek szétzúzása mellett, hogy az jobb lenne a felhasználóknak, hanem az, ilyen módon túl sok hatalom koncentrálódik néhány kézben, nehéz ellenőrizni, hogy mire használják fel ezt a hatalmat, az egész gyakorlat pedig ellenkezik az amerikai alkotmány szellemiségével.