Gyufa

– Mit kérdeztél, kislány? – a gyertyaárus papírba csomagolja a méhviaszgyertyákat, és odanyújtja őket Julcsi anyjának.

– Azt kérdeztem, hogy honnan szerezted ezeket a szép szárnyakat, mert én is angyalnak akarok öltözni – Julcsi a gyertyaárus háta mögé, a temető betonkerítésére mutat.

– Nagyon szép gyűrűd van – mondja a gyertyaárus.

– Hagyd a bácsit, sietünk – mondja Julcsa anyja.

– De hát nem látod, milyen szép szárnya van? Apa mért nem tud ilyen szép szárnyakat csinálni nekem?

– Ne bolondozz már, látod, hogy nincsen semmiféle szárnya.

– Mama, te vak vagy? Nem látod, milyen szép kék csillogó tollai vannak?

– Elég volt már, Julcsi – Julcsi anyja elveszi a gyertyákat, odaad egy ötezrest a gyertyaárusnak. – Sajnos nincs kisebb pénzem – mondja.

– Nem baj, tudok visszaadni – nyújtja a pénzt a gyertyaárus. – És még adok egy csomag hosszú gyufát is ajándékba – ahogy kimondja, már ott is a kezében a doboz, nyújtja azt is nő felé.

– Köszönöm, nagyon kedves, de direkt betettem a táskába a gázgyújtót – mondja Julcsi anyja. – Csak a mécseseket felejtettem otthon.

– Az a másik táskája volt. A piros Fendi-utánzat – az árus Julcsi anyjának kezébe nyomja a skatulyát.

A nő megfogja a dobozt – Tessék? Honnan tudja, hogy… – mondja közben, ebben a pillanatban gyufa sercen, az árus kezében ott egy szál meggyújtott gyufa, a nő elé tartja, a nő mozdulatlanná merevedik, a lángot nézi.

Az árus Julcsira néz: – Még mindig látod? – kérdezi, a válla fölé bök az állával.

Julcsi bólint.

Az árus arca elsötétedik, a szabad kezével megfogja a kislányét: – Még most is? – kérdezi.

Julcsi bólint.

Grafika: Tóth Róbert Jónás / qubit.hu

– Ne ijedj meg – mondja az árus, egy lassú–lassú mozdulattal áthúzza a kislány kezét  gyufa lángján.

A láng érintése sima, mint a selyem.

Sima és hideg.

– Még mindig látod? – kérdezi az árus.

Julcsi bólint. Az árus még mindig a kezét fogja, olyan erősen szorítja, hogy az már szinte fáj.

Julcsi felszisszen.

– Csukd be a szemed, kislány.

Az árus hangja megváltozott, zúg és zeng és visszhangzik. Julcsi becsukja a szemét, de úgy is látja  a gyufa lángját, a láng közepén fekete pötty van, egy kicsi fekete lyuk, egy lassan növekvő fekete örvény.

– Ne nézz oda! – az árus már olyan hangos, mint a harangzúgás, Julcsi beleszédül, azt érzi, hogy zuhan, de nem lefele, hanem fel, a sötét fekete ég felé, a keze fáj, az ujjai fájnak, az árus nagyon szorítja, az ereje áttüzesíti a karját, a vállát, végigfut a hátán, a csípőjén, a lábán, azt érzi, az egész teste ég, csupa tüzes fájdalom. A gyufára gondol, a láng mélyén a sötétségre.

– Nem – az árus hangja halk és parancsoló –, nem adom! – ezt mondja, aztán még mond valami mást is, de Julcsi már nem hallja, mert szél zúgja körül, ezer hajszárítónál hangosabban zúg bele a fülébe a tüzes fájdalom, éles lesz és fehér, aztán egyszerre elmúlik.

– Nagyon kedves, köszönöm – Julcsi anyja elveszi az árustól a skatulyát.

Az árus bólint, az asztalkája mögötti sámlira huppan, majdnem leveri a gyertyáit, aztán megkapaszkodik, felköhög, rázkódik a hátán a szürke lódenkabát.

– Jól van, uram? – kérdezi a Julcsi anyja.

Az árus krákogva bólint, nem néz többé rájuk.

Elfordulnak, Julcsi anyja megfogja a kislány kezét, úgy mennek a temető felé.

Julcsi másik kezének ujjai között egy hosszú, elszenesedett fekete gyufaszál kunkorodik. Mintha észre se venné, szétmorzsolja, aztán a szoknyájába törli a kezét.

Dragomán György sci-fi sorozata, A fényes jövő további darabjai a Qubiten itt olvashatók.   

Szépségklub

Igazából egészen jó karban van, ahhoz képest persze, hogy már jóval túl van az ötvenen. Arra gondolok, hány száz kilométert róhatott le különböző medencékben, hány ezer liter veríték lecsoroghatott a testéről mindenféle edzőgépeken. Beleborzongok.

Nabumm

Nehezen vallotta be magának, de mióta elfogadta a biztosító egész háztartásra szóló szuper-kedvezményes családi ajánlatát, amelynek értelmében már nemcsak neki magának, de a feleségének, a gyerekeinek és személyzetnek is járt a folyamatos tudatmentés és hozzá a korlátlan mennyiségű klóntest, azóta egész rákapott a gyilkolászásra.