A disszidens magyar Nobel-díjas, akit itthon akadémikusi címétől is megfosztottak

Békésy György (Georg von Békésy) egész életét a helyszínek váltogatása és különböző tudományterületek közötti ingázás jellemezte, a kémián, a fizikán és az akusztikán keresztül egészen az orvosi Nobel-díjig jutott.

Békésy Budapesten született a 19. század utolsó évében mint a család első gyermeke. Apja, aki külügyi tisztviselő volt, kiküldetése miatt a müncheni elemi iskolába íratta be gyermekét, de György a nyolcosztályos gimnáziumot már Konstantinápolyban kezdte el. Az ifjútörökök okozta felfordulás miatt a család hazaköltözött, és a gyermek rövid ideig a budapesti Attila úti gimnázium tanulója lett. Hamarosan azonban Svájcba költözött a család, így Békésy György az érettségit már Zürichben tette le. 

Rövid műszerésztanonckodás után a Berni Egyetemen tanult kémia szakon, ahol 1921-ben vegyész oklevelet szerzett. Nem ragaszkodott azonban a kémiához, doktori munkája már a fizika területéhez kötődött. A fokozatot Budapesten a Pázmány Péter tudományegyetemen Tangl Károly irányításával szerezte meg. Témája a határfelületeken át történő diffúziós folyamatok vizsgálata volt az interferometria módszerével. Érdemes megemlíteni, hogy később ez a vizsgálati módszer lett az alapja az interferencia-mikroszkópiának, majd napjainkban a gravitációs hullámokat kimutató LIGO kísérleteknek is. (A módszer kidolgozójával, a Nobel-díjas Rainer Weiss-szel nemrég Budapesten készítettünk interjút.)

Világraszóló kutatások a Postakísérleti Állomáson

Az első világháború utáni Magyarországon kutatóként elhelyezkedni nem volt könnyű, ezért Békésy hosszú ideig (egészen 1948-ig) a Postakísérleti Állomáson dolgozott távközlési problémákat kutatva, miközben tanított is az egyetemen. Munkája mellett élénken érdeklődött a művészetek iránt, maga is kitűnően rajzolt, festett, és tanult zongorázni is.

Munkahelyén főleg fejlesztési feladatokat látott el, és elkezdte azt vizsgálni, hogyan teheti érzékenyebbé a készülék fejhallgatóját. Szemléletmódjára jellemző módon nemcsak a készülék fejlesztésével foglalkozott, hanem tisztázni akarta az emberi hallás mechanizmusát is. Ez irányította figyelmét a biológia és az anatómia területére, és az így szerzett ismereteket hasznosítani tudta az optimális akusztikai viszonyok megteremtésében is. 

Ebben volt segítője és munkatársa Magyari Endre, a magyar rádiózás egyik elindítója. Közösen fejlesztettek ki akusztikai rendszereket, figyelembe véve a terem utórezgési tulajdonságait, és megadták az elektroakusztikai eszközök optimális elhelyezési módját, így biztosítva az ideális hanghatásokat. Ezt az eljárást hasznosították a Magyar Rádió stúdiójában is. Békésy eredményeit elismerve a Tudományegyetem előbb magántanárnak, majd professzornak nevezte ki a Gyakorlati Fizikai Intézetben. 1939-től lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1946-ban rendes tagja lett. 1961-ben tüntették ki Békésyt a fiziológiai és orvosi Nobel-díjjal.

Fotó: Ann Ronan Picture Library/Photo12

Közbeszól a történelem

Az eddigiekből azt gondolhatnánk, hogy Békésy számára egyenes út vezetett a sikerhez, pedig munkáját többször is megszakította a háború, majd a diktatórikus intézkedések. Az első nagy csapás 1944-ben érte, amikor egy bombatámadás megsemmisítette laboratóriumát, és összes műszere, feljegyzése odaveszett. A budapesti ostrom körülményei között, majd a háború utáni újjáépítés idején ezek pótlása lehetetlen volt. 

Emiatt kellett kérvényeznie, hogy 1946-ban fizetés nélküli kutatói szabadságot kapjon, és először a svédországi Karolinska Intézetben, majd utóbb Harvard Egyetemen folytassa a füllel kapcsolatos kutatásait. A kiutazás azonban avval járt, hogy jegyzőkönyvei nagy részét nem vihette magával. A kinti munkát még engedélyezte számára budapesti munkáltatója, de az itthoni politikai fordulat után, amikor már lejárt a szabadsága, Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter nem fogadta el hosszabbítási kérelmét. 

Békésy ennek ellenére 1948-ban nem tért vissza hazájába, hanem az Egyesült Államokban folytatta a kutatást, ahol már nemcsak a halló-, hanem a látó- és az egyéb érzékelő szervek szerkezetét, működését is vizsgálta. A disszidálás büntetéseként 1949-ben megfosztották akadémikusi címétől is. 

Így az MTA 1961-ben nem ünnepelhette, hogy egyik tagja orvosi Nobel-díjat kapott, pedig minden oka megvolt rá, hiszen azokat az eredményeket, amelyért a kitüntetés járt, csaknem teljes mértékig itthon érte el a háború előtti években a Postakísérleti Állomás munkatársaként és hazai egyetemi tanáraként. Az Akadémia csak Békésy György halála után nyolc évvel, 1982-ben rehabilitálta őt.

Fotó: Wikimedia Commons

A Harvard Egyetem 16 évig biztosította számára a kutatási lehetőséget, de ezek az évek sem teltek el zavartalanul, mert 1965-ben leégett az épület, ahol a laboratóriuma és feljegyzései voltak. Ez volt a harmadik eset, amikor szinte mindent újra kellett kezdenie. Megromlott körülötte az egyetemi légkör is, ezért távozott onnan, és élete utolsó éveit a Hawaii Egyetem meghívására Honoluluban töltötte, ahol folytatta érzékszervi kutatásait és rendszeresen tartott előadásokat eredményeiről, egészen 1972-es haláláig.

Békésy életműve

Foglaljuk össze végül, hogy milyen eredményekkel gazdagította ismereteinket érzékszerveink működési mechanizmusáról. 

Elsődlegesen a fülre irányultak vizsgálatai. A belsőfülben, a csigában tanulmányozta a hártya feszítettségének állapotát, és kimutatta, hogy ennek alapvető a szerepe a hangmagasság érzékelésében – ellentétben a korábbi felfogással, amely egyedül a középfület elválasztó dobhártya rezonanciájával hozta összefüggésbe a hangérzékelést. 

Szintén kimutatta, hogy a hang hatására nem álló, hanem haladó és változó amplitúdójú hullámok jönnek létre a csiga járataiban, és arra vezethető vissza a hangmagasság érzékelése, hogy a frekvenciától függően más és más helyre kerül a rezgési amplitúdó maximuma. Megállapította, hogy a csigában elektrokémiai folyamatok játszódnak le, és ezek vezérlik az idegekhez a hangrezgésektől származó információt, amelyet aztán fel tud dolgozni agyunk. 

A szerző fizikus, a BME és az ELTE címzetes egyetemi tanára. A Qubiten a Kalandozások a fizikában címen futó sorozatának korábbi írásai itt olvashatók, további tudósportréit pedig itt találja.

Kapcsolódó cikk a Qubiten: