Magyarországon és világszerte is sok vitát vált ki az azonos nemű párok gyereknevelése, illetve maga a lehetőség, hogy gyerekeket fogadhassanak örökbe. Az ellenzők szerint egy gyerek akkor fejlődik egészségesen, ha apa és anya neveli, ugyanakkor eddig nem voltak igazán jó adataink arról, hogy milyen azonos nemű szülőkkel felnőni. A Leuveni Katolikus Egyetem kutatói most az összes holland gyerek vizsgálatával változtattak ezen a helyzeten. Eredményeik azt mutatják, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyerekek jobban teljesítenek az iskolában, mint a különböző nemű párok gyerekei.

Az utóbbi években egyre több országban vált elfogadottá az azonos nemű párok házassága. 16 európai országban házasodhatnak az azonos nemű párok, 11 európai országban, így Magyarországon is bejegyzett kapcsolatban élhetnek. Ugyanakkor még mindig nem készült meggyőző tudományos elemzés arról, mennyire üdvös, ha gyerekeket is nevelhetnek, fogadhatnak örökbe. Az azonos nemű párok szülővé válásának ellenzőivel szembenállók gyakran hangsúlyozzák, nincs bizonyíték arra, hogy rosszabb lenne egy azonos nemű pár gyermekeként felnőni – utóbbi egyébként az Amerikai Pszichológiai Társaság álláspontja is.

Közgazdászként még annyit érdemes hozzátenni a dologhoz, hogy hasonló közpolitikai dilemmákban gyakorta merül fel egy fontos, gyakran homályban maradó kérdés, tudniillik hogy mi is a „tényellentétes”, azaz mi az alternatíva. Például elképzelhető, hogy valamennyivel rosszabb egy meleg pár, mint egy heteroszexuális pár gyerekeként felnőni, de ha az állami gondozás az összehasonlítási alap, már nem biztos, hogy megállnak az ellenzők érvei

Az igazán jó adatok viszont eddig hiányoztak ebből a vitából. Voltak olyan kutatások, amelyek arra jutottak, hogy nem rosszabb az azonos nemű párok által felnevelt gyerekek sorsa, de olyanok is, amelyek arra jutottak, hogy igenis vannak különbségek. Ezeknek a tanulmányoknak legalább négy gyenge pontjuk van.

1. Az egyik, hogy sok ilyen tanulmány (például ez, ez, ez, ez meg ez) nem reprezentatív mintákat használ. Könnyen belátható, hogy az újsághirdetésekkel, meleg szervezetek által szervezett eseményeken becserkészett azonos nemű párok nem lesznek éppen reprezentatívak az azonos nemű párok népességére nézve. Sőt, van olyan kutatás, amelyhez „hólabda-módszerrel” szereztek résztvevőket: vagyis a résztvevők mondták másoknak, hogy itt van egy érdekes vizsgálat, csatlakozzatok ti is. Ezek a kutatások egy kivétellel nem találnak különbségeket az azonos nemű és a különböző nemű párok által nevelt gyerekek között, de minimum megkérdőjelezhető, hogy tudományosan mennyire tekinthetők perdöntőnek.

2. A második probléma, hogy még ha reprezentatív mintákon is készültek egyes kutatások (például ez, ez, ez, ez és ez), mert valamilyen reprezentatív országos felmérésből választották ki a résztvevőket, nagyon kicsi elemszámmal dolgoztak. Konkrétan úgy tűnik, még soha nem készült olyan kutatás azonos nemű párok által nevelt gyerekekről, amiben több mint 158 gyermek vett részt. Létezik ugyan egy különbségeket kimutató kutatás, amelyben a szerző szerint 248 gyermek vett részt, de erről meg az derült ki később, hogy a kutató csak 51 gyereket kategorizált helyesen, így pedig már nem jött ki a negatív hatás. De ez szinte mindegy is, mert itt az egész felmérés mintája (beleértve a heteroszexuális és a homoszexuális szülőket is) 3000 volt. A kis mintákkal egyébként tipikusan azok járhatnak jól, akik a különbségek hiánya mellett érvelnek: esetükben nem eldönthető, hogy tényleg nincsenek különbségek, vagy hogy statisztikailag nem kimutathatók a kis minta miatt. Mondhatnánk, hogy „a bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka”. (A többi itt felsorolt tanulmány arra jutott, hogy nincsenek különbségek, kivéve egyet, amely szerint éppen a másik irányban észlelhetők eltérések a kétféle szülőpártípus által nevelt gyerekek között.)

3. A harmadik probléma, hogy ugyan már léteznek olyan kutatások (például ez, ez és ez), amelyek például a teljes amerikai népszámlásból indulnak ki, tehát viszonylag nagy mintán készültek, de ezek a kutatások tipikusan olyanokra fókuszálnak, akik az életük egy bizonyos pontján egy azonos nemű pár családjában éltek, nem pedig olyanokra, akiket egy azonos nemű pár nevelt fel házaspárként. Ez azért nagyon nem mindegy, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi lenne, ha az azonos nemű házaspárok örökbe fogadhatnának. Egyébként amikor ezek a népszámlálások készültek, még nem is engedélyezték az azonos nemű párok házasságát. Ráadásul ezekből a kutatásokból is össze-vissza eredményeket hoztak ki a kutatók, ami nem is meglepő, mert később kiderült, hogy az azonos nemű párok harmadát-felét rosszul kategorizálta a népszámlálással foglalkozó hivatal, és gyakorlatilag vissza is vonta a számait.

4. A negyedik probléma – és ez az, amit bombabiztos módon az ebben a cikkben tárgyalt kutatás sem tud kiküszöbölni –, hogy ezek a kutatások nem ok-okozati kapcsolatokról szólnak. Bármennyire is igyekeznek a szerzők figyelembe venni az összes megfigyelhető tényezőt (az ország melyik részén lakik egy család, mennyit keresnek a szülők, hány évesen fogadták örökbe a gyereket stb.), esélyes, hogy nem egyformák az azonos nemű és különböző nemű örökbe fogadó párok, és nem egyformák az örökbe fogadott gyerekek sem.

Minden 1995 és 2005 között született holland gyereket vizsgáltak

A Leuveni Katolikus Egyetem (KU Leuven) három kutatója, Deni Mazrekaj, Kristof De Witte és Sofie Cabus egyedülállóan részletes adatokat használt új tanulmányában (a megállapításokat összefoglaló rövid diasorért katt ide), amit az elmúlt hónapokban több nagy konferencián, így Budapesten is bemutattak. Minden 1995 és 2005 született holland gyereket adminisztratív adatokban követnek 12 éves koráig (ötödüket pedig 18 éves korukig), köztük azt az 1661 gyereket is, akiket azonos nemű szülők neveltek. Ezek kvázi ,,hibátlan” adatok (a skandináv adatnirvánáról már korábban is írtam), nem egy felmérésen kell visszaemlékezni, hogy hányast kapott a gyerek matekból, vagy megtippelni, hogy mennyit keres valaki. Pontosan benne vannak a gyerekek oktatási adatai éppen úgy, mint hogy valaki mennyit keres az adóhatóság adatai szerint. Fontos tudni, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyerekek 72 százaléka az egyik szülő vér szerinti gyereke (de már az azonos nemű pár gyerekeként született), 26 százalékuk pedig egy korábbi heteroszexuális kapcsolatba született, és csak 1 százalékuk örökbe fogadott.

Hollandia 1998-ban nyitotta meg a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét az azonos nemű párok számára, 2001 óta pedig házasodhatnak is. Ennek megfelelően Európa legmelegbarátabb országa: az emberek közek 100 százaléka szerint a melegeket azonos jogok illetik meg a heterókkal (Magyarországon ez a szám 50 százalék körüli) és kb. 90 százalékuk támogatja az azonos nemű párok házasságát (Magyarországon 40 százalék alatt). A kutatás tudományos értéke és más országokban való értelmezhetősége szempontjából ez azért fontos, mert az azonos nemű párok által nevelt gyerekeket Hollandiában kis eséllyel éri diszkrimináció vagy egyéb olyan negatív hatás, ami miatt a társadalmi környezet hatásait összekeverhetnénk az azonos nemű párok által való nevelés negatív hatásaival.

És láss csodát

A kutatók arra jutottak, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyerekek sokkal jobban teljesítenek az iskolában, mint a különböző nemű párok gyerekei. Magasabbak a tesztpontszámaik, és nagyobb eséllyel fejezik be a középiskolát. Például ha a születésétől fogva azonos nemű pár gyermekeként nevelkedett valaki, 4,3-6,8 százalékkal nagyobb eséllyel fejezi be a középiskolát Hollandiában.

Természetesen ezek távolról sem ok-okozati kapcsolatok. Azok a gyerekek, akiket azonos nemű párok neveltek, sok más szempontból is másmilyen családokban nőnek fel. Idősebbek lehetnek a szüleik, többet kereshetnek, jellemzően kevesebb gyerekük van.

Az azonos nemű párok esetében 17 százalék keres kevesebbet, mint 10 ezer euró, 49 százalék keres 10 ezer és 20 ezer euró között, 29 százalék 20 ezer és 30 ezer euró között és 5 százalék 30 ezer euró fölött. Ugyanezek az arányok a különböző nemű párok esetében 26, 51, 18 és 4 százalék. Szintén látszik az adatokból, hogy a gyereket nevelő azonos nemű párok idősebbek: az azonos nemű párok esetében 50 százalékuk 35 év alatti (a két szülő korának átlaga), 34 százalékuk 36-40 éves és 16 százalékuk 40 év feletti, míg a különböző nemű párok esetében ezek az arányok 75, 17 és 9 százalék. Az azonos nemű párok kevesebb gyereket is nevelnek: az ilyen családokban nevelkedő gyerekek 53 százaléka egyedüli gyerek, 37 százaléknak egy testvére van, 10 százaléknak pedig kettő vagy több. A különböző nemű párok esetében ezek az arányok 43, 38 és 19 százalék.

A kutatók különböző statisztikai technikák bevetésével megpróbálták figyelembe venni ezeket az eltéréseket, például minden egyes gyereket egy olyan gyerekkel hasonlítottak össze, aki egy rakás megfigyelhető változó, például a szülei keresete szempontjából azonos adottságokkal bír. Jelentősen csökkent is a mért különbség, amikor figyelembe vették ezeket a tényezőket, de még így is jelentős maradt a különbség az azonos nemű és a különböző nemű párok által nevelt gyerekek között – az előbbiek javára.

Ez a tanulmány sem fogja lezárni a témáról folytatott politikai, ideológiai, tudományos és közpolitikai vitákat. Viszont az biztos, hogy emeli az érvelési lécet azok számára, akik „adatok alapján” tudni vélik, hogy az azonos nemű szülők rossz hatással vannak a gyerekeikre. Az biztosan kimondható, hogy a lehető legrészletesebb adatok alapján egy, a melegekkel szemben elfogadó országban nem rosszabb az iskolában annak a gyereknek, akit egy azonos nemű pár nevel.

A szerző a Harvard Egyetem PhD-hallgatója, további cikkei a Qubiten itt olvashatók.