A dajkaterhesség és béranyaság globális jelensége a fizetőképes elitnek nyújtott biológiai szolgáltatás vagy az emberkereskedelem szülőkorban lévő fiatal nőkre korlátozott verziója? Erre a kérdésre kereste a választ Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének csütörtöki pódiumbeszélgetése.
Nyugaton a befogadáson van a hangsúly, nálunk a saját gyereket akarják pótolni az örökbe fogadó szülők – aztán szembesülnek a valósággal. A Qubit podcastjában Szilvási Lénával, az SOS Gyermekfalvak munkatársával beszélgettünk az örökbefogadásról.
Évente több ezer pár vár egészséges és fehér babára, csakhogy az örökbe adható gyerekek nagy része nem ilyen. Érthetetlenül sok idő telik el az örökbe adhatóságtól az örökbefogadásig, a 6 év feletti gyerekek pedig legfeljebb a külföldi örökbefogadóknak kellenek.
Az Izland partjainál megfigyelt rejtélyes eset a kutatók szerint ugyanúgy lehet örökbefogadás, mint gyerekrablás.
Az egykori vadnyugat államaiban túlszaporodtak a vadon élő lovak. A szövetségi földhivatal örökbefogadásra ösztönzi a lakosságot, ezzel is csökkentve a jelentős mezőgazdasági kárt okozó állatok populációját.
A vírus miatti lezárások következményeként a babák biológiai szüleikkel már nem, örökbe fogadó szüleikkel pedig még nem lehetnek együtt, így az elmúlt heteket egyfajta ingerszegény senki földjén töltötték, ahol leginkább háton fekve, sírva töltik napjaikat.
A romániai árvaházakban nevelkedett gyerekek agya felnőttként 8,6 százalékkal kisebb volt kortársaikénál, hiába fogadták örökbe és szerették őket később – derült ki egy friss kutatásból.
Bobby, Eddy és David 19 éves korukig nem tudták, hogy hármasikrekként születtek, és nevelőszüleiket sem tájékoztatták erről. Később megtudták, hogy egy rejtélyes pszichológiai kutatás alanyai voltak, a soha meg nem jelent tanulmány részleteit viszont 2066-ig titkosították. Most dokumentumfilm készült róluk.
Eddig nem készült olyan tudományos munka, amely megnyugtatóan tisztázta volna a kérdést, van-e különbség az azonos nemű és a különböző nemű szülőkkel nevelkedő gyerekek között. A Leuveni Katolikus Egyetem friss kutatása kellő mintán, az egyéb különbségeket súlyozva jutott a címbeli megállapításra.