Az angolok egyszerű módszerrel küzdenek az invazív szürke mókus ellen: megeszik

Egy átgondolatlan betelepítés folyományaként ma már csak 150 ezer európai mókus (Sciurus vulgaris) él az Egyesült Királyságban, míg az Észak-Amerikában őshonos, igen alkalmazkodó keleti szürkemókusból már ötmillió. Mivel a szigetországban kevés természetes ellensége van a szürkemókusnak (Sciurus carolinensis), az 1889-es betelepítés óta akadálytalanul növeli élőhelyét a nála törékenyebb alkatú, vörös bundás európai rokon kárára.

Meg is érkezett a válasz az emberektől: egyre többet esznek az invazív rágcsálókból. A felfutás persze inkább abból fakad, hogy az éttermek igyekeznek minél fenntarthatóbb forrásból, kevesebb állatkínzás árán beszerezni az alapanyagokat, ezért nőtt az érdeklődés a vadhús iránt, azon belül is azon fajok iránt, amelyeknek az állományát egyébként is gyéríteni szokták. A fent már vázolt okokból a keleti szürkemókus éppen ilyen faj.

Mókusleves, gazdagon

A szakácsok a mókushúst mindenféle formában, például palacsintába, lasagnába töltve tálalják. Egyikük, Ivan Tisdall-Downes, aki a londoni Borough Market területén vezet éttermet, a mókus hátsó lábaiból főz ragut lassú tűzön. Rendszeres vaddisznóhús-beszállítója szokta ellátni alapanyaggal, amikor a vadászok éppen ritkítják a szürkemókus-állományt. Tisdall-Downes szerint a vendégek egyre inkább igénylik a vadhúst, hogy ezzel ne járuljanak hozzá az állatok nagyipari tartással együttjáró szenvedéséhez, illetve hogy minimalizálják ökológiai lábnyomukat, és ne vigyenek be a szervezetükbe olyan anyagokat, amelyek a nagyüzemi állattartás és - feldolgozás során kerülnek a húsba. Nem csoda, hogy a mókushús is egyre népszerűbb.

Az éttermes valóságos dicshimnuszt zengett a mókushúsról, amely szerinte az egyik legfenntarthatóbb fehérjeforrás, íze hasonlatos a nyúléhoz, de annak mellékíze nélkül. Sovány, egészséges, „szép fehér hús” – jellemezte az alapanyagot. Már 2011-ben is hasonló érveket sorakoztatott fel a mókusevés mellett egy edinburgh-i étterem-tulajdonos.

A Forest Side nevű Michelin-csillagos étterem üzemeltetője, Kevin Tickle a maga előnyére fordítja, hogy a környéke európaimókus-menedékhely lett. Az északnyugat-angliai Cumbria megyében működő vendéglő 2016-os megnyitása óta az étlapon tartja a mókus valamilyen formáját. Tickle, aki úgy fogalmazott, a szürkemókus „valóságos istencsapása”, maga is szokott vadászni, és az invazív mókusfaj példányaira is lő, úgyhogy magától értetődő volt számára, hogy a mókust meg is főzze.

Kedvcsináló mókusfotó a Wild Meat honlapjáról

Tickle szerint a vendégek lelkesednek a szokatlan fogásért, és a Telegraphnak beszállítók is megerősítették, hogy egyre népszerűbb a szürkemókus húsa. A Wild Meat nevű vadhússzállító cég tulajdonosa, Robert Gooch úgy érzékeli, hogy az elmúlt öt évben nőtt meg igazán a mókus iránti kereslet az országban, ma már ez a harmadik legnépszerűbb termékük az őz, a szarvas és a fácán után.

Egy mókus egy embert lakat jól (egy kifejlett példány súlya a 350-től a 800 grammig terjed), és a cég weboldala szerint az ára 5 font (valamivel több mint 1800 forint). Gooch szerint a vevőket az hajtja a vadhús felé, hogy nem akarnak annyi szenvedést okozni a vágóhídi állatoknak, illetve hogy az amúgy is kényszerű gyérítés által a húsevés egyik legfenntarthatóbb formájához jutnak. Nem beszélve arról, hogy a vadhús egy paleo diétának is az ékköve lehet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Őszierdő

Megtanulhattam volna már, hogy minden csak egyféleképpen történhet, nem történhet másként, ami kipusztul, annak ki kell pusztulnia, ami szétég, annak szét kell égnie, hát legalább vegyük ki a részünket a pusztítás élvezetéből mi is, mert ott a jövőben már pusztítani meg irtani sincsen mit.