Magyar kutatók találhatták meg a marsi élet nyomát

A marsi élet nyomába szegődött magyar tudósoknak most sikerülhet, ami eddig még senkinek: ha beigazolódik elméletük, nekik sikerülhet bizonyítani, hogy a Marson korábban csak úgy pezseghetett az élet. A geokémikusokból, ásványkutatókból és űrkutatókból álló tudóscsoport az Open Astronomy című szaklapban azt írta, hogy egy 1977-ben az Antarktiszon talált marsi kőzetben olyan mintázatokra lelt (pdf), amelyek szerintük ásványosodott szerves anyagok jelenlétére utalhatnak. 

A tanulmányban kapcsolattartó szerzőként feltüntetett Gyollai Ildikó geokémikust és társszerzőként szereplő Bérczi Szaniszló űrkutatót is felhívtuk telefonon, ők azonban egyelőre elzárkóztak attól, hogy bővebb felvilágosítást adjanak kutatási eredményeikről.

A kutatók a legendás ALH-77005 meteoritban találtak arra utaló jeleket, hogy abban egykor a földi vasoxidáló prokariótákhoz hasonló baktériumok élhettek. A Marsról származó kőzet hajszálvékony metszetének mikrostruktúráját speciális mikroszkópokkal vizsgálták meg alaposabban. Így, az ásvány belsejében lévő aprócska bugyrokban bukkantak rá a parányi gömb és pálcika formájú alakzatokra. 

Emellett azt is a valaha volt marsi élet lehetséges bizonyítékának vélik, hogy a vizsgált meteorit igen gazdag vasban, mangánban, ólomban és cinkben.

Szerves anyagok jelenléte földi kőzetekben (két baloldali oszlop) és hasonló képletek meteoritokban (két jobboldali oszlop)Forrás: Open Astronomy

Miközben az már nagyon valószínűvé vált, hogy a Marson manapság nincs élet, azt régóta nagy erőkkel próbálják sokan bizonyítani, hogy valaha lehetett. Több mint két évtizeddel ezelőtt amerikai asztrobiológusok találtak – szerintük ugyancsak baktériumszerű – fosszíliákat egy másik marsi kőzetben. 

Csakhogy akkor más tudósok laboratóriumi kísérletekkel cáfolták, hogy a pálcikaszerű képződmények élőlények maradványai lennének. 2010-ben ezután újabb mikroorganizmus-maradványokkal állt elő egy kutatócsoport. Egyelőre sem erről, sem a magyar kutatócsoport által most talált mintázatokról nem bizonyosodott be, hogy élőlények hagyták-e azokat hátra, vagy csak a kőzetformálódás és a csillagközi utazás, majd a Földdel való ütközés következtében keletkeztek-e.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Száz méter mély szénhidrogéntavakat találtak a Titánon

A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán ősi Földre emlékeztető viszonyai, vastag légköre, szénhidrogéntengerei és tavai, szénhidrogén-esőzése, vándorló dűnéi, folyóvölgyei, érdekes szerves kémiai folyamatai és felszín alatti globális folyékony vízrétege az egyik legizgalmasabb tudományos célponttá teszik a holdat Naprendszerben.