Már a Wikipédiát is betiltották Kínában
Kínában komoly hagyománya van a dolgok betiltásának, mióta pedig van internet, a betiltanivaló dolgok listája csak bővült. Ezúttal a Wikipédia került sorra – a magát szabad enciklopédiaként definiáló weboldal minden nyelven elérhetetlen az országban. Korábban csak a kínai nyelvű enciklopédiára vonatkozott a tiltás, ebben egymilliónál több szócikk szerepelt. A kínai nyelvű enciklopédia 2001 óta létezik, és ahhoz képest meglepően későn, 2015-ben tiltották be. A Wikipédiát egyébként is szeretik blokkolni: Törökországban 2017 áprilisa óta elérhetetlen az oldal, a venezuelai állami netszolgáltató pedig 2019 januárjában tette elérhetetlenné az enciklopédiát.
A Nagy Kínai Tűzfal
A kínai tiltás nem is számít meglepőnek: ahogy épül a Kínai Nagy Tűzfal, úgy hullanak el sorra az elérhető netes tartalmak, az állam pedig könnyen ellenőrizhető és követhető alternatívákat kínál helyette. Az országban a Gmail és a Google is elérhetetlen, bár a Google Maps kínai térképeit még használhatják a netezők. Kínában a Facebook helyett a WeChat, a Twitter helyett a Weibo elérhető, a YouTube helyett pedig ott a Youku Tudou, ennek a legnagyobb előnye pedig az, hogy az állampolgárok online élete kiválóan nyomon követhető, sőt, még osztályozni is lehet őket az alapján, hogy mennyire tűnnek jó elvtársnak.
Kínában ha az ember megfelelő oldalakat látogat, nem játszik túl sokat, és általában megbízhatónak tűnik, a rendszer jutalmazza – ha viszont nem, búcsút inthet mondjuk a külföldi utazásoknak, rosszabb esetben pedig komolyabb hátrányokkal jár a rendetlenség. Az ujgur kisebbségnek például minden lépését követik, a muszlim vallású kisebbség tagjait pedig átnevelő táborokba szállítják. A Guardian cikke szerint az internet és az okostelefonok világában az ujgur kisebbség egy rövid ideig megtalálta a maga identitását, ezt pedig a hatalom nem tűrhette. Ekkor következett az, hogy az ujguroknak, kazahoknak, kirgizeknek és egyéb Kínában élő kisebbségeknek kötelezővé tették azokat az „egészségügyi szűrővizsgálatokat”, amelyek során minden adatukat rögzítik a DNS-mintától az ujjlenyomaton át az arcképig. A gyanús elemeket – tehát nagyjából bárkit – a kínai rendőrség arcfelismerő programokkal követi, márciusban kiderült, hogy a hatóságok 2,6 millió ember mozgását követik csak Hszincsiangban.
Minden tilos
A kínai polgároknak a hatóságok 2017 óta erősen javasolják egy spyware-alkalmazás telepítését, az pedig, ha az ember ehelyett vagy emellett mondjuk felteszi a Skype-ot is, már eleve gyanúsnak számít. A hivatalos indoklás szerint ez persze nem arra való, hogy megfigyeljék az embereket, csak a javukra válik: megvédi őket terrorizmustól. Ezt a védelmet nagyon komolyan veszik, a kínai rendőrség a közeljövőben harmincmilliárd dollárt fordít majd az ezt célzó fejlesztésekre.
A kínai cenzúra az interneten kívül is szorgalmasan dolgozik: nemrégiben hozták nyilvánosságra, mivel nem szabad játszani az országban. Így például tilos a szerencsejáték, a lövöldözős vagy verekedős játékok, de be van tiltva a pornó is – ez ebben az esetben például a pixeldekoltázsokra is vonatkozik.
Az országban a negyvenes évek óta folyamatosan betiltanak mindent: államellenesnek számít az is, ha az ember tiszteletlen nevet ad a kutyájának (egy férfit azért vettek őrizetbe, mert magyarul nagyjából közlekedési rendőrnek nevezte a kutyáját). A kommunizmust kritizáló könyvek és filmek természetesen egytől egyig tiltólistán vannak, de volt, amikor az N betűt próbálták betiltani. Nem menekülhetett Micimackó sem, neki azért kellett mennie, mert az emberek Hszi Csin-Ping gúnyneveként használták. Vannak metafizikai tiltások is: tilos például reinkarnálódni és időutazni, ez utóbbiról még filmeket és könyveket is tilos írni. 2011 óta a jázmin is be van tiltva, mégpedig politikai okoknál fogva, így ültetni sem szabad, de kereskedni sem lehet vele.
A cenzúrának azért van jó oldala is: Kínában irgalmas módon 2018-ban a Peppa malacot is betiltották.
