Visszatértek a nagy fehér cápák az amerikai partokhoz
A New York-i Long Island-tól a Massachusetts-i Cape Cod-on át a Mexikói-öbölig egyre több cápaészlelésről számolt be az utóbbi hetekben az amerikai sajtó.
A Quartz szerint egy nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) már tragédiát is okozott: tavaly szeptemberben egy szörföst ragadott el a csúcsragadozó faj egyik példánya Cape Cod közelében, pár héttel az után, hogy ugyanazokban a vizekben egy úszót is cápatámadás ért, de az nem követelt emberéletet. A szakértők szerint valószínűleg ugyanaz az egyed volt az elkövető mindkét esetben.
A tragédia ellenére örvendetes a világóceánokat 16 millió éve uraló ragadozók visszatérése, számuk ugyanis az elmúlt fél évszázadban drasztikusan (egyes területeken több mint 90 százalékkal) csökkent. A fehér cápa akár hatméteres hossza és három tonnát közelítő testtömege ellenére több mint 50 kilométeres óránkénti sebességre is képes, és 70 évig is elél.
Az Észak-Amerikai kontinens nyugati partjai a fehér cápa természetes élőhelyének számítottak korábban, ahová az utóbbi pár évben a vadászati tilalomnak és a fókavédelmi programoknak köszönhetően egyre nagyobb számban térnek vissza a fehér cápák. Csakhogy ezzel párhuzamosan Steven Spielberg rendezte 1975-ös legendás A cápa című hollywoodi filmmel csúcsra járatott cápafrász is visszatért.
Pedig a tengerbiológusok és etológusok régóta állítják, hogy a ragadozó nem vadászik direkt emberre, csak fatális félreértés esetén kóstol bele a számára sovány és egyáltalán nem ízletes húsába.
A cápa- és természetvédők jelenleg azon dolgoznak, hogy egy új, az eddigieknél megbízhatóbb és gyorsabb cápariasztási rendszert dolgozzanak ki, amely elejét veszi a tavalyihoz hasonló halálos kimenetelű támadásoknak, ugyanakkor megvédi a ragadozókat a felesleges zaklatásoktól is. A tengeri ökoszisztémában a természetes szelekció egyik képviselőjeként részt vevő cápák szükségesek ugyanis ahhoz, hogy a biológiai sokféleség fennmaradhasson.
Korábbi fehér cápás anyagok a Qubiten: