Egészen kivételes módon döntötte el négy amerikai társadalomtudós, hogy többen maradnának-e a tanárok, ha csak pár száz dollárral nagyobb támogatást kapnának a pályakezdéshez: előre bejegyzett sorsolásos kísérletet végeztek 7300 tanárjelölt körében, és három éven át követték a történteket.

Likviditás és a felemás korlát

A tanárokat toborzó és támogató szervezettel együttműködve háromféleképpen is emelték a munkakezdés előtt felvehető összeget: nagyjából 170 ezer forinttal nagyobb hitelt, vagy ugyanannyival nagyobb vissza nem térítendő támogatást, vagy pedig kétszer ennyivel nagyobb támogatást kaptak a nyertesek az összehasonlítási alapul szolgáló kontrollcsoportba sorsoltak 900 ezer forint körüli támogatása és 500 ezer forint hitele mellé. Amerikáról beszélünk, ekkora összegnek nem is volt hatása a tanári pálya iránt érdeklődő hősök többségére. Mégis, a leginkább rászorult tizedben viszont igen sokkal, 12,2, 11,4, illetve 17,4 százalékponttal (a kontrollcsoport szintjének ötödével-negyedével) növelték a pályakezdés valószínűségét a pluszpénz előbb felsorolt formái. Márpedig ha a hitelnek és a támogatásnak is közel ugyanakkora hatása van, akkor valószínűleg átmeneti pénzszűkében is vannak a tanárok – azon túl, hogy mennyivel lennének egyébként többen, ha az egész pedagógus életpályamodellüktől többet remélhetnének.

Közjegyző által hitelesítve

A Taníts Amerikáért program ünnepelt kezdeményezés, amitől sokat tanulhatunk mi magyarok is. Mindenekelőtt azonban nyugtázzuk, hogy miért jegyezte be a sorsolásos kísérletét Luke Coffman, John Conlon, Clayton Featherstone és Judd Kessler. Ők azt a modellt, az orvosi kísérletek aranystandardját követték, hogy előre bejelentik, mit csinálnak, hogy később se vetüljön rájuk a gyanú árnyéka se, miszerint addig nézegették lelkesedésükben vagy éppen elkeseredésükben az adatokat, amíg nekik tetsző eredményt nem kapnak. (Utóbbinak még kormánytól és minden mástól független kutatóintézetekben is nagy a csábítása: egy kutatónak sokszor valóban könnyebb dolga van, ha az előre megsejtett eredményt kapja, főleg ha az kellemesen meglepő, de mégsem hihetetlen vagy éppen lélekölően negatív.) Ha a csapat előre megköti a maga kezét, hogy kiket hagy (vagy nem hagy) ki a mintából, milyen kimeneteket vizsgál, milyen statisztikákat közöl, akkor sokkal valószínűbb, hogy a statisztikai eszköztár tankönyvszerűen teszi a dolgát.

Ha valakinek elege van az egyrészt-másrésztező, mindenfelé lehetőséget egyszerre előrejelző, utólag pedig belemagyarázó, megindokoló szakértőkből és (akár matekos, akár szöveges) elméleteikből, jól teszi, ha a kísérleti eredményekre figyel igazán.

Ha valaki már hallott a kísérleti tudományok replikációs válságáról vagy éppen a p-hekkelésről, még jobban teszi, ha az előre bejegyzett kísérletekre figyel csak istenigazán.

Különösen, ha a gyerekei jövőjéről vagy egy pedagógus ismerős életpályamodelljéről van szó.

A p-hackerkedésre kényszerülő pályatársak pedig különös figyelemmel is olvashatják a tanulmányt, ugyanis a négy szerző nem minden lehetőségre készült fel azért előre, jelesül hogy ennyire más hatásokat kaphatnak a kezeltek egy szeletében. Miután előre be nem jegyzett vizsgálatokat is végeztek ehhez a kísérletük első két évének adatain, nem tették ezeket egyből közzé, hanem egy harmadik évben replikálták, validálták az eredményeiket, a harmadik év előtt módosítva a tervet. Így érdemli meg csak igazán a munka, hogy az első számú közgazdasági folyóiratban, a Quarterly Journal of Economicsban jelenjen majd meg.

Ne azt kérdezd, mit tehet az országod érted

A Taníts Amerikáért (Teach for America, TFA) program menő egyetemek eredetileg nem tanárszakos végzősei között toboroz évi 4-6000 tanárt problémás iskolákba, legalább pár évre. A túljelentkezés után válogató is van, így éppenséggel azt is várhattuk volna, hogy egy ilyen elit vagy elhivatott körben már nem egy kis pluszpénzen fog múlni a pályaválasztás.

A fiataloknak azonban pénzre van szükségük ahhoz, hogy átvészeljék a fizetés nélküli utolsó nyári hónapokat és a költözés, berendezkedés költségeit, és sokan ezt még a későbbi (tanári) fizetésük terhére sem tudják előteremteni, mondjuk egy hagyományos személyi kölcsönnel. Ezért a TFA program maga is szervez átállási támogatásokat és hiteleket; az erre jelentkezők között sorsoltak ki véletlenszerűen nagyobb összegeket a kutatók. A tanárok viszont mit sem sejtettek: sem azt, hogy itt bármilyen kutatás zajlik, sem hogy nekik valamilyen pluszpénz járt vagy járhatott volna.

Az eredmények legvalószínűbb értelmezése, hogy a bekerült fiatalok likviditási gondjai még a jelentkezés utáni nyáron is eltéríthetik őket a tanári pályától. Ezt a kérdőíves felmérések is alátámasztják: a kevesebb támogatást kapó jelentkezők el is panaszolták, hogy nagyobb likviditásra lenne szükségük, és hogy adtak is be hitelkérelmet, amit vagy negyedük esetében elutasítottak a piaci szereplők. A válaszok szerint többen is a magánszférába kényszerültek volna vissza, ha nem kapnak támogatást.

A miheztartás végett: ezek a szegény iskolákban tanító pályakezdők bruttó tizenkétmillió forint felett kerestek egy évben. Egy másik fiatal kutató-politikus, Sally Hudson disszertációja pedig éppen azt vizsgálta, jobban teljesítenek-e a TFA-s tanárok, mint a másképp toborzottak: a válasza igen, ezek a más szak után beugró top egyetemisták a veterán tanárok átlagos szintjén tanítanak pályakezdőként is. Azt pedig egy követéses vizsgálatból állapította meg egy amerikai kutatócsoport, hogy egy kiemelkedő tanár egyévi munkája egyetlen osztállyal is 400 millió forintos többletjövedelmet teremthet a gyerekek élete során.

A szerző a közgazdaságtudomány doktora, a Luxemburgi Egyetem oktatója.