A bonobók jódot esznek, és ez megmagyarázhatja, hogyan fejlődött ki az ember

Az eddig jódszegénynek hitt Kongó-medencében a főemlősök, így a bonobók (Pan paniscus) rendszeresen fogyasztják a jódban gazdag vízinövényeket – erről számolt be egy frissen megjelent kutatás, amelyet Gottfried Hohmann, a Max Planck Intézet evolúcióbiológusa vezetett. Ez az első alkalom, amikor főemlősöknél figyelnek meg jódfogyasztást: a bonobók direkt azokat a növényeket keresik, amelyek kiemelkedő jódtartalommal rendelkeznek.

A majmok törpe tündérrózsával (Nymphea lotus) és szittyófélékkel fedezik a szükségleteiket. A kutatók két bonobócsoportot vizsgáltak a kongói Salonga Nemzeti Parkban, és arra jutottak, hogy az állatok étrendjét javarészt gyümölcsök és levelek teszik ki, de átlagosan kéthetente felkerestek egy mocsaras területet, ahol tündérrózsát gyűjtöttek. A bonobók kifejezetten a növény víz alatti részét kedvelték, a leveleit pedig eldobták. Egy másik német kutatócsoport a növények jódtartalmát vizsgálva kimutatta, hogy az állatok által kedvelt növényfajok majdnem olyan gazdagok jódban, mint a tengeri hínár

A kutatók azt nem vizsgálták (vizeletminta vagy vérvétel alapján legalábbis), hogy a bonobók vajon elegendő jódot ettek-e, de úgy tűnik, hogy igen: az állatokon nem volt nyoma a jódhiánynak, és úgy tűnik, hogy még a korábban jódban szegény környezetben is elegendő anyaghoz jutnak.

Kell az agynak

A hominidák nagyobb agyának fejlődéséhez elengedhetetlen a megfelelő jódbevitel, és mivel nagyon hasonló étrendjük van, mint az emberelődöknek, a mostani kutatás az emberi nem múltjáról is sokat elárulhat. Ami azt illeti, a majmok még ott is elegendő jódhoz jutnak, ahol az emberi népességet súlyos jódhiány sújtja, amelyet a kormányzat a jódozott sóval próbál enyhíteni – 1994 óta tilos is másfélét importálni, de a hiányra visszavezethető problémák még mindig a népesség jelentős részét érintik. 

A mostani kutatás választ adhat arra a kérdésre, hogy miként maradhatott fenn az ember a jódhiányos területeken is: úgy, hogy a hiányt mocsári vagy tengeri növényekből pótolta. A bonobók mindenesetre jól elvannak vele, Hohmann és csapata pedig csimpánzok és gorillák esetében is hasonló viselkedést figyelt meg, ami valószínűsíti, hogy ezek az állatok is innen jutnak hozzá a fejlődésükhöz szükséges jódhoz. 

A kutatók szerint az emberi agy fejlődéséhez a növekvő húsfogyasztás mellett az egyre nagyobb jódbevitel jelenthette a kulcsot – ezt pedig valószínűleg pont úgy fedezhették, mint most a ritkán, de rendszeresen tündérrózsát fogyasztó bonobók.