Baj van, jön a halhatatlan szupercsótány

Az ember egészségére is veszélyt jelentő német csótány (Blattella germanica) nemcsak abban különbözik a hétköznapi csótánytól, hogy a plafonon is képes vidáman szaladgálni, hanem abban is, hogy elképesztő sikerrel veszi fel a versenyt a rovarirtószerekkel – legalábbis ezt állítja egy nemrégiben megjelent tanulmányban Michael Scharf, az amerikai Purdue Egyetem entomológusprofesszora.

Scharf szerint a csótányirtó szakma az ötvenes évek óta küzd a túlélőbajnok rovarok által kifejlesztett rezisztenciával, emiatt is használnak általában több komponensű mérgeket az irtáshoz – viszont a csótányok akár egy generáció alatt is képesek rezisztenssé válni a szerekkel szemben. A keresztrezisztencia már csak a hab a csótánytortán: ebben az esetben az állatok nem csupán egy, már általuk ismert szerrel szemben fejlesztenek ki ellenállást, hanem olyanokkal szemben is, amelyekkel még nem találkoztak – ezért is népszerűek a kombinált mérgek.

Ezek mindent túlélnek

A kutatók háromféle irtási technikával kísérleteztek az USA Indiana államában, és a rossz hír az, hogy egyikkel sem értek el áttörő sikereket. A kísérlet során háromféle rovarirtót használtak: abamectint, bórsavat és egy tiametoxam nevű neonikotinoidot. Mielőtt nekikezdtek volna az irtásnak, az entomológusok mintát vettek a csótánypopulációból, aztán háromféleképp próbálták kipusztítani a kártevőket: az egyik esetben havonta váltogatták a háromféle rovarölőt, a másikban két szer kombinációját használták, a harmadikban pedig kiválasztottak közülük egyet, amelyekkel szemben a rovarok kezdetben alacsony ellenállást mutattak. 

A legjobb eredmény, amit az entomológusok felmutathattak, a populáció szinten tartása volt: amikor egyetlen hatóanyagot használtak, a túlélő csótányok leszármazottai öt-hatszoros rezisztenciát fejlesztettek ki. A három hónapos tesztidőszak végére tíz százalékkal még növekedett is a csótánynépesség. A kétkomponensű kísérlet sem hozott jobb eredményeket: a populáció itt is növekedett. A három méreg váltott használatával sikerült elkerülni a rovarok további szaporodását, de kipusztítani úgy sem lehetett őket. 

Scharf és társai szerint a kutatás azért fontos, mert a csótányok asztmát és egyéb betegségeket terjesztenek, viszont a vegyszeres irtásuk nem elég hatékony, ezért kiegészítésképpen csapdát és mechanikus módszereket javasolnak. Az entomológus szerint ez ugyan drágább, mint a széles körben elterjedt gélezés, amikor rovarirtós zselépöttyöket helyeznek el a csótányok kedvenc útvonalain, de hatékonyabb is: a kísérletek azt mutatják, hogy a méreg használata után pár hónappal a csótányok zavartalanul működnek tovább, így ezek az irtási kísérletek tulajdonképpen kidobott pénznek számítanak.