Holdra szállás? Milyen Holdra szállás?
Az ötven évvel ezelőtti Holdra szállás egyik legádázabb tagadója, Bill Kaysing. aki 1956 és 1963 között az amerikai hajtóműgyártó, a Rocketdyne munkatársaként dolgozott, lelkiismereti okokra hivatkozva mondott fel a cégnél: úgy gondolta, hogy Kennedy elnök ambiciózus terve, miszerint még a hatvanas években embert juttatnak a Holdra, nem más, mint egy hatalmas és igen költséges blöff. Kaysing magánkiadásban jelentette meg az erről szóló könyvét 1976-ban, ami miatt rengeteg támadás érte, de követői is szép számmal akadtak – hívei szerint rá is érvényes volt az alapvető univerzális törvény, miszerint „szólj igazat, és betörik a fejed”, a szerző ezért is kényszerült élete alkonyán egy kaliforniai lakókocsiparkba.
0,0017 %
Kaysing állítása szerint több bizalmas anyagba is belepillanthatott, míg a Rocketdyne-nál dolgozott. Ezek között pedig szerepelt egy megvalósíthatósági tanulmány is, amely szerint a NASA kutatói 0,0017 százalékos esélyt adtak arra, hogy embert tudnak juttatni a Holdra, sőt, vissza is tudják hozni a legénységet.
John F. Kennedy 1961-ben jelentette be, hogy az Egyesült Államok embert küld a Holdra, Kaysing szerint pedig gyanús, hogy a korábbi minimális esély nem növekedett ilyen rövid idő alatt – az pedig szerinte kizárt, hogy 1969-ben Neil Armstrong valóban megtette volna azt a bizonyos kis lépést, ami hatalmas ugrást jelentett az emberiségnek. Arra, hogy mi történt valójában, több forgatókönyv is létezik, de Kaysing szerint több jel is utal arra, hogy a Holdra szállás sosem történt meg.
A Holdra szállás amellett, hogy tudományos jelentőséggel bírt, leginkább a Szovjetuniónak szánt üzenet volt – annak ellenére, hogy Kennedy nem tartotta kizártnak, hogy a Földön egymásnak feszülő nagyhatalmak az űrben félretehetik az ellentéteiket, és együtt juttassanak embert a Holdra, végül a sikert teljes egészében Amerika tudhatta a magáénak. Mindez persze rengeteg pénzbe került, Kaysing szerint pedig a Rocketdyne és a NASA sem bánta, hogy 25 milliárd dollárt süllyeszthet el – ezért cserébe pedig csak egy meggyőzőnek ható videót kell leforgatniuk valahol az Apollo–11 landolásáról.
A videót állítólag Nevadában vették fel, az 51-es pedig körzet adta magát, oda hétköznapi halandókat úgysem engednek be, és ez valószínűleg a közeljövőben sem fog változni – Kaysing weboldala szerint a Holdra szállás díszletei a mai napig ott állnak. Nincs egyedül ezzel a meggyőződésével: több száz weboldal foglalkozik a témával, könyvek és tanulmányok jelennek meg arról, hogy a Holdra szállás egyszerűen kamu volt. A statisztikák szerint amerikaiak 5-10 százaléka kételkedik benne, hogy minden úgy zajlott le, ahogy a NASA állítja, ugyanígy van ezzel a britek 12 és az olaszok 20 százaléka.
A Holdra szállás: Stanley Kubrick fő műve
A kétely az oroszokban a legerősebb: egy 2018-as felmérés szerint 57 százalékuk gondolja azt, hogy Amerika blöffölt. Roger Launius, a NASA történésze szerint a publikum 5-6 százaléka szkeptikus a Holdra szállással kapcsolatban. Egy brit felmérés azt mutatja, hogy a fiatalok különösen szkeptikusak: a 24 és 35 év közötti válaszadók 21 százaléka gondolta úgy, hogy az egész eseményt megrendezték. Van, aki számára ez nem is kérdés: egy brit férfi például annyival intézte el a dolgot, hogy mivel a Hold fényből van, még jó, hogy nem is szállhatott le rá senki.
Kaysing és követői általában öt fő érvet hoznak fel annak a bizonyítására, hogy a Holdra szállás egy átverés, és hiába invesztált bele a NASA hihetetlen összegeket, a felvételek megtekintése után a laikusoknak is nyilvánvaló, hogy mindenre mégsem tudtak odafigyelni (pedig egyes elméletek szerint nem kisebb szaktekintély rendezte a videót, mint Stanley Kubrick). Ez utóbbi elmélet szerint a rendezőnek pont sikerült beillesztenie a 2001: Űrodüsszeia (véletlen?!) és a Mechanikus narancs közé a Holdra szállásról készített munkát, ami tiszta szerencse, mert az előbbi film vizuális trükkjeinek itt is nagy hasznát vette.
Kubrick ide vagy oda, az első vád szerint a NASA nem gondolta kellőképpen át az eseményről forgatott filmet, így azt is elfelejtették, hogy a Holdon nem fúj a szél – a kitűzött amerikai zászló mégis lobogott. Ha 25 milliárd dollárból ennyi jött ki, az elég ciki.
A hiba csak annyi, hogy a zászló (persze a NASA szerint) sosem lobogott – legalábbis az eredeti felvételeken nem, bár azóta születtek olyan módosítások, amelyeken direkt lobogtatják (ha az eredeti anyag is hamisítvány volt, akkor azt sikerült tovább hamisítani). Miután az űrhajósok sejtették, hogy a Holdon nem is fog fújni a szél, egy merevítővel ellátott zászlórudat vittek magukkal, a hivatalos magyarázat szerint ezen gyűrődött meg úgy az anyag, mintha valóban lengene a lobogó (jó kifogás).
Kispórolták a csillagokat
A következő ellenérv szintén a NASA hanyagságára hívja fel a figyelmet: az (állítólag) a Holdon készült képeken nem látszanak a csillagok, márpedig ha a Földről látszanak, akkor az a minimum, hogy a Holdról is látszani fognak. Persze oda is hamisíthatták volna a csillagokat, de – szól az érvelés – a NASA-nál túl macerásnak tartották volna mindet megfelelően elhelyezni, így inkább kihagyták őket.
A hivatalos magyarázat szerint az űrhajósok napsütésben végezték a holdsétát, mert még az űrhajósoknak sem árt, ha látják, mit csinálnak, a kamerákat pedig rövid expozíciós időre állították, hogy ne égjenek ki a képek, így természetes, hogy a csillagok sem látszanak. James Oberg űrtörténész ahhoz hasonlította a helyzetet, mint amikor megpróbálunk egy esti focimeccsről értékelhető képeket készíteni – nagy valószínűséggel ezen sem látszanának a csillagok.
Kozmikus sugárzás vagy vegasi vacsora
Azt is fel szokták róni az űrhajósoknak, hogy még élnek: az Apollo-missziók űrhajósainak ugyanis át kellett kelniük a Van Allen sugárzási övön, ez pedig Kaysing és követői szerint olyan kozmikus sugárzásnak tette volna ki az űrhajósokat, amelyet a szervezet már nem képes elviselni. A holdraszállás-hoax egy másik nagy leleplezője, Ralph Rene ráadásul még azt is az űrhajósok szemére vetette, hogy az Apollo-11 legénységének tagjai egész egyszerűen nem olyan fejet vágnak, mint akik épp az űrből tértek vissza, így világos, hogy az egész időt egy hotelszobában töltötték (megengedőbb szkeptikusok szerint azért Föld körüli pályára állították őket, de a Holdra biztosan nem jutottak el).
Kaysing még azt is tudni vélte, hogy pontosan hol szállt meg a legénység: szerinte a Hold helyett csak Las Vegasig jutottak, ahol a Dunes hotel-kaszinó huszonnegyedik emeletén élvezték a svédasztalt. Halálos dózisú kozmikus sugárzás? A homár pezsgővel jobban hangzik, ugye. A NASA ellenérve erre az, hogy az űrhajósok nem voltak kitéve veszélyes sugárdózisnak, az űrkutatók pedig tudtak a veszélyről, és a misszió indításakor figyelembe is vették a sugárzást.
Ezt meg ki vette fel, csókolom?!
A következő megsemmisítő erejű bizonyíték a maga egyszerűségében tökéletes: ha Neil Armstrong volt az első ember a Holdon, ki vette fel, ahogy a Holdra lép? Az egyértelmű válasz az lenne, hogy Kubrick valamelyik operatőre – ezzel is bepalizva hatszázmillió embert, aki élőben követte az eseményeket. A hivatalos magyarázat persze az, hogy egy direkt erre szolgáló kamerát irányítottak a lépcsőre, Armstrong pedig rádión még rá is kérdezett, hogy jól látják-e.
Azoknak, akik még mindig hisznek a Holdra szállásban, elég ránézniük a holdkompra. Ahhoz képest, hogy Kubrick milyen látványos filmet készített a 2001: Űrodüsszeiából, most nem erőltette meg magát, a holdkomp úgy néz ki, mint amit fóliából és ragasztószalagból gányoltak össze a kert végében. Hát űrhajó az ilyen? A hivatalos válasz szerint holdkompnak így is tökéletes, a hővisszaverő fólia alatt pedig masszív alumíniumötvözetből készült váz lapult, magában pedig a Kapton és a Mylar fóliák alkalmazásában nincsen semmi különös, az Apollo mellett a Gemini-programban is széles körben alkalmazták az anyagot.
Még a követ is hamisították
Colin Johnston, az armaghi obszervatórium csillagásza a NASA egy ötödik súlyos hibájára is felhívja a figyelmet, bár ő tagadja, hogy az űrügynökség lebukott volna: a képek elemzésekor az egyik kövön egy C betű látható. Ha ez a fénykép valóban a Holdon készült, hogy került oda a C? Netán a korábban már ott tartózkodó operatőr rajzolta oda, amíg a holdkompra várt? Ennél valószínűbb, hogy egy megjelölt hollywoodi kellékről van szó, más megközelítés szerint pedig egy belsős poén lehet – valaki direkt helyezte el a kövön, hogy megalkossa a „crock” szót (c+rock). A crock egyik jelentése humbug, a magyarázat szerint egy ismeretlen technikus ezzel akarta megüzenni az erre fogékonyaknak, hogy az egész Holdra szállás is csak egy vicc. Bart Sibrel elhíresült holdraszállás-tagadó szerint (ő nevezte gyávának és hamisítónak Buzz Aldrint, az Apollo-11 űrhajósát, aki ezt egy jobbhoroggal jutalmazta) az amerikaiak később eltávolították a bizonyító erejű betűt a fényképekről, mindenki más szerint valami kosz kerülhetett a fényképre. Johnston azt is megjegyzi, hogy nem látja túl sok értelmét annak, hogy valaki egy kellék-követ épp egy C betűvel jelöljön, bár igaz, hogy ezzel megelőzhető, hogy összekeverjék a hétköznapi nevadai kövekkel.
Az előbbi ötön kívül még számos bizonyíték szól amellett, hogy a NASA csak megrendezte a Holdra szállást, ide szokták sorolni a fényképeken látható árnyékokat, illetve az űrhajósok csizmájának a nyomait – természetellenes élességgel maradtak meg, mintha gumiból öntötték volna ki őket. Előbbit az úgynevezett szakértők a fény holdfelszínről történő visszaverődésével szokták magyarázni, utóbbit pedig a holdi por a földitől eltérő tulajdonságaival. A Holdon – így a magyarázat – nem fújja a szél a port, ezért máshogy viselkedik, mint az általunk ismert homok.
Azt se hidd el, amit kérdeznek
A Holdra szállást tagadók időről időre megpróbálják elmagyarázni a NASA-nak is, hogy nem jártak a Holdon: ezzel Kaysing is megpróbálkozott, ő Jim Lovellt, az Apollo–11 program tartalék parancsnokát próbálta erről meggyőzni, végül is jogosan, ugyanis Lovell tényleg nem járt a Holdon, bár nem is állította, hogy járt volna. Tervezni tervezték, csakhogy az Apollo–13 fedélzetén robbanás történt, így a Hold megkerülése után visszatértek a Földre. Lovell a könyv olvasása után lehülyézte Kaysinget, aki válaszképpen beperelte az űrhajóst, de végül az ügyből nem lett semmi.
Kennedy meggyilkolása óta tudjuk, hogy azt sem hihetjük el a kormánynak (bármelyiknek), amit kérdez: miután 1963-ban Dallasban lelőtték az elnököt, egy ország találgatta, hogy ki állhat az ügy hátterében – nem csoda, hogy ezek után a másik nagy eseménnyel, a Holdra szállással kapcsolatban is alternatív forgatókönyvek kezdtek terjedni. Az Egyesült Államok szempontjából különösen fontos projektről volt szó: Kaysing szerint Kennedy 1961-ben, amikor bejelentette, hogy az USA embert küld a Holdra, még őszintén hitte, hogy ez lehetséges, a NASA-nak pedig akkor már muszáj volt bizonyítania, hogy Amerika nyeri meg az űrversenyt – még akkor is, ha erre reális esélye nem volt. Egy 2003-ban készült felmérés szerint – legalábbis a JFK-gyilkossággal kapcsolatban – az amerikaiak 70 százaléka kételkedik a hivatalos forgatókönyvben.
Akad persze olyan is, aki egy lépéssel még a Holdra szállás tagadásán is túlmegy: David Childress összeesküvés-szakértő és minden valószínűség szerint gyakorló elmebeteg szerint könnyen lehet, hogy a Hold nem is egy hold, hanem egy idegen űrbázis, ahonnan az idegenek megfigyelik az emberiséget. Bónusz: belülről üreges, és innen származik a Nagylábú, az észak-amerikai jeti is. A szerző egyébként abból, hogy a holdkomp landolását követően két percre megszakadt a rádiókapcsolat a Földdel, arra következtet, hogy Neil Armstrong és Buzz Aldrin parkoló ufókra bukkantak, csak nem merték elárulni.
Kubában bezzeg tudják
Bár a NASA sokáig nem is volt hajlandó érdemben reagálni a hamis Holdra szállással kapcsolatos elméletekre (ha Lovell hitetlenkedését és Aldrin jobbhorgát nem tekintjük hivatalos reakciónak), az űrügynökség kénytelen tudomásul venni, hogy milliók kételkednek abban, hogy embert juttatott a Holdra.
James Oberg tudománytörténész szerint előfordul ugyan, hogy világnézeti vagy vallási alapon tagadják a Holdra szállást – például Kubában a hivatalos álláspont szerint arra tanították a diákokat, hogy az egész amerikai űrprogram egy csőd volt –, de legtöbbször magányos őrültekről van szó, vagy, épp ellenkezőleg, prófétákról. Nem túl meglepő módon a laposföldhívők is tagadják a Holdra szállást, többek között azért is, mert a felvételeken a Föld nem is lapos. Kaysing válaszul rávilágított, hogy Oberg nyilvánvalóan a NASA ügynöke, és ő is benne van ebben a sátáni összeesküvésben.
De ha ennyi minden szól a Holdra szállás ellen, mi szól vajon mellette? Ha feltételezzük, hogy az egész egy hazugság, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy az összes bizonyíték is hamis. Dennis Muren, az Industrial Light & Magic nyolcszoros Oscar-díjjal kitüntetett kreatív igazgatója szerint ugyan nem lett volna lehetetlen egy hamis videóval kiszúrni a nagyközönség szemét, de a közreadott felvételekkel nem ez a helyzet. A trükkmester szerint annyira nem evilágiak az Apollo–11 felvételei, annyira elütnek attól, amit a nagyközönség elképzelt a Holdról, hogy ez már magában hitelesíti őket – Kaysing szerint persze Muren is a NASA zsebében van.
Az amerikai űrügynökség szerint a Holdra szállást a nyilvános videó- és fényképfelvételeken kívül még az a 380 kilónyi holdkőzet is bizonyítja, amit a geológusok egyöntetűen Földön kívüli eredetűnek ismernek el. A NASA szerint a missziók sikerét bizonyítja az is, hogy a Holdon kivehetőek a landolási helyszínek, nem is beszélve az Apollo-missziók során telepített retroreflektorokról, amelyek még mindig használhatók. Emellett az egész világ, így a Szovjetunió is figyelemmel kísérte az Apollo misszióját, amelyen összesen körülbelül négyszázezren dolgoztak, így nehéz lett volna eltitkolni, ha sumákolni akarnak valamit.
Persze a NASA nem is mondhatna mást, ugye.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
