Maradandó károsodást okoz az űrutazás

Amikor az űrhajósok elhagyják a Föld légkörét és mágneses terét, egyből hat rájuk a kozmikus sugárzás. Ezt eddig is tudtuk, de a mostani kutatások szerint a hosszabb űrbáli tartózkodás  maradandó károsodást okoz az agyuknak, ami rossz hír lehet a Marsra készülődő emberek számára. 

A sugárzás hatását egy kutatócsoport állatkísérletekkel vizsgálta, és az eredményekből kiderült, hogy az egereknek az agyukon kívül a gerincük is károsodott a kísérlet során. Szerencsétlen állatok nem úszták meg ennyivel: a sugárzás után fellépő neuroinflammáció még hat hónappal a kísérlet után is megmaradt.

Janet E. Baulch és Charles Limoli, a Kaliforniai Egyetem (Irvine) onkológusai szerint az űrutazásnak ezt a kockázatát egészen a közelmúltig kevesen vizsgálták. Ők elsősorban az agyi károsodások miatt aggódnak: úgy vélik, hogy a sugárzás károsítja a neuronokat, és az, ami az eddig elvégzett kísérletekből kiderül, nem modellezi híven azokat a körülményeket, amelyeknek az űrhajósok egy hosszabb utazás során lennének kitéve. Az eddigi vizsgálatokban az egerek egy besugárzáson vettek részt, különböző dózisokban, a valóságban viszont a kozmikus sugárzás apránként, de folyamatosan éri az űrhajósokat.

Még keresik a megoldást

A sugárzás hatásainak vizsgálatára a Coloradói Állami Egyetem kilencmillió dolláros támogatást kapott az amerikai űrhivataltól, a NASA-tól. A pénzből létrehozott laborban naponta 1 milligray sugárzásnak tették ki a rágcsálókat egy fél éven keresztül.

Az egereknek nem tett jót ez a fél év: Baulch és társai memóriaromlást, kommunikációs zavarokat és tanulási nehézségeket figyeltek meg náluk, valószínűleg azért, mert a sugárzás károsította az idegeiket. A sugárzásban töltött idő mindemellett tönkretette az egerek szociális életét is: máshogy reagáltak a társaiktól érkező ingerekre, ami alapján a kutatók úgy gondolják, hogy az űrhajósok ítélőképességét és stressztűrési képességét is befolyásolhatja a hosszabb út.

Susanna Rosi, a Kaliforniai Egyetem neurológusa szerint azért van még remény: ő és csapata egy olyan gyógyszerrel kísérleteznek, amely még akkor is mérsékli a sugárzás okozta tüneteket, ha nem közvetlenül a kitettség után juttatják a szervezetbe. A PLX5622 nevű gyógyszerrel kezelt egerekkel végzett kísérletek sokat ígérnek: azok az állatok, amelyek 15 napig kapták a szert, nem mutattak memóriaproblémákat. 

Veszélyes üzem

A NASA már jó ideje foglalkozik az űrutazás emberi szervezetre tett hatásaival. Egy 2015-16-os küldetés során például egy ikerpár két tagját vizsgálta, ekkor az derült ki, hogy az űrben töltött idő megváltoztathatja az ember DNS-ét. Scott Kelly 342 napot töltött a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, míg ikertestvére, Mark ugyanezt az időt a Földön töltötte. A szűk egy év alatt Scott DNS-ének 7 százaléka változott meg, míg testvérével nem történt semmi ilyesmi. 

Tavaly év elején kisebbfajta szenzációt keltett a hír, amely szerint Kanai Norisige japán űrhajós 9 centit nőtt az űrben. Később kiderült ugyan, hogy mindössze két centiről van szó, ettől függetlenül a súlytalanság állapotában kifejezett kihívást jelent a vázizomrendszer atrófiája, vagyis a harántcsíkolt izmok sorvadása. A súlytalanság kellemetlen mellékhatásait márciusban egy két hónapon át tartó kísérlettel próbálták felmérni, ebben a résztvevők mozdulatlanul feküdtek, az átmozgatásukról pedig egy speciális centrifuga gondoskodott.

A sugárzás teljes kivédésére jelenleg még nem állnak rendelkezésre a megfelelő eszközök. A NASA szakértői szerint a megoldás valószínűleg több módszer együttes használatában keresendő, így amellett, hogy minimalizálják a sugárzásnak kitett időt, valószínűleg fejlettebb szigetelőanyagokat és esetleg gyógyszeres kezelést is alkalmaznak majd az asztronauták megóvására.