A patkányok kiváló kísérleti állatok, már régóta közismert, hogy meglehetősen intelligensek, de az csak most derült ki róluk, hogy bújócskázni is szeretnek. Nem is rosszak benne: ha elbújnak, csendesek maradnak, ha viszont keresik a társaikat, vígan visonganak hozzá. 

A tudományos áttöréshez a berlini Humboldt Egyetem neurológusai kitartóan bújócskáztak a patkányokkal. A kísérletben egészen fiatal, öthetes egyedek is szerepeltek, de a biztonság kedvéért 23 hetes, meglett állatokkal is játszottak. Miután megtanították nekik a játékszabályokat, az ügyes patkányokat becézgették – ez volt a jutalom, ha képesek voltak jól elbújni, illetve hatékonyan megkeresni a másik állatot. Nem csak állatokkal próbálkoztak; a tudósok először maguk bújócskáztak a patkányokkal. 

Egy idő után elhagyták a jutalmat is, de a patkányok nem bírtak leállni a bújócskázással: kiderült, hogy már csak a móka kedvéért is szívesen csinálják, sőt tudatosan törekednek is arra, hogy elnyújtsák a játékot. A patkányok képesek voltak bújóként és keresőként is játszani, meg tudták különböztetni a két szerepet, és eltérő stratégiákat alkalmaztak a két esetben. Amikor sikerrel jártak, vidáman ugrándoztak, de a kutatók az öröm más jeleit is felfedezték, az állatok agyi aktivitása is arra mutatott, hogy valóban élvezik a játékot. 

Nehéz egy patkányt elbújtatni

Michael Brecht és Annika Reinhold, a kutatás két vezetője szerint általában túl szigorú keretek között vizsgálják a kísérleti állatok viselkedését, ezért döntöttek úgy, hogy lazítanak egy kicsit a fegyelmen, és azt tanulmányozzák, hogyan lehet játszani velük. Rájöttek, hogy egy idő után már nem a jutalom motiválja a patkányokat. Azok a patkányok, amelyeket megtaláltak, gyakran újra elbújtak, ezzel is tovább húzták a játékidőt.

Konstatin Hartmann, a kutatás egyik résztvevője szerint meglepő, hogy a patkányok milyen hamar megtanultak bújócskázni, az pedig még inkább, hogy milyen okos stratégiákat alkalmaztak, amikor elbújtak. Hartmann szerint épp ez jelentette a legnagyobb kihívást a kísérletben: arra viszonylag könnyű rávenni egy patkányt, hogy keressen valamit, de arra, hogy játékból elbújjon, már nehezebb feladat. Miután viszont rájöttek, hogy mi a játék lényege, egyre komplexebb viselkedési mintákat mutattak: a kereső patkány először is ellenőrizte az addigi búvóhelyeket, majd próbált rájönni, hová bújhatott még el a társa. Azok a példányok, amelyek elbújtak, hamar beletanultak, hogy mi ad jobb fedezéket.

Freudensprung!

A kutatók szerint a patkányok tiszta játékörömére utaló jel, hogy a megtalált patkányok gyakran elfutottak és újra elbújtak, valamint hogy a kereső patkány örömében ugrált (ezt freudensprungnak nevezik a német kutatók). Jennifer Vonk, az Oaklandi Egyetem kognitív pszichológusa szerint további kutatásokra van szükség a témában, az ugyanis, hogy a bújó patkányok jobb fedezéket keresnek, szerinte természetes – amúgy is ezt tennék. 

Peggy Mason, a Chicagói Egyetem neurobiológusa szerint viszont a kutatás igencsak hasznos volt: kiderült belőle, hogy mennyire hasonlítanak egymásra a patkányok és az emberek. A kutató szerint nem meglepő, hogy a patkányok bújócskáznak, sőt, úgy véli, hogy valószínűleg épp azért, mert az emberek is – egyszerűen az az oka, hogy bújócskázni jó. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Patkányemberek gyártására adott engedélyt és pénzt a japán állam

Balázs Zsuzsanna tudomány 2019. július 30.

Az ember-állat kimérák alkotása a legutóbbi időkig először lehetetlen, majd az utóbbi néhány évben szigorúan tiltott tabu volt. A szabályozás szigora nemcsak a technológiai fejlődés, hanem a transzplantációs listán reménytelenül várakozók miatt is enyhült. Az Egyesült Államok után Japánban is elstartol az első államilag finanszírozott kimérakísérlet.

Évek óta dolgozom kísérleti egerekkel. De mit szólnak ehhez az állatvédők?

Babiczky Ákos tudomány 2019. március 1.

Aki életében vett már be bármilyen gyógyszert, vagy kapott oltást, az személyesen is profitált a tudományos állatkísérletekből, amelyek sokakból erős tiltakozást váltanak ki. Igazságot lehet-e tenni a kísérleti egerek jogai és a tudomány érdekei között?