A modern idők egyik legfontosabb irodalmi felfedezése: maga John Milton dekorálhatta ki a Shakespeare-összest
Csaknem 400 évvel az után, hogy 1623-ban kiadták az Első fóliót, azaz William Shakespeare műveinek első gyűjteményét, a Cambridge Egyetem irodalomtörténésze szenzációs leletre vélt bukkanni. Több kutató úgy gondolja, hogy az egyik másolat korai gazdája nem más volt, mint John Milton, az Elveszett paradicsom 17. századi szerzője – aki ráadásul több száz elmés megjegyzéssel látta el a szöveget.
A rejtélyes olvasó azonosítása kutatók szerint a modern idők egyik legfontosabb irodalmi felfedezése lehet.
A másolatot a Philadelphiai Szabad Könyvtárban őrzik 1944 óta, és korábban a Pennsylvaniai Állami Egyetem angol irodalommal foglalkozó professzora, Claire Bourne tanulmányozta, különös tekintettel az akkor még ismeretlen kézírásos kommentátorra. Az amerikai kutató a 17. század közepére datálta a megjegyzéseket, amelyekről számos fotót is mellékelt tanulmányához. Az ő munkáját vizsgálta Jason Scott-Warren, a Cambridge Egyetem munkatársa, amikor ráébredt, hogy a megjegyzések írásképe Milton kézírására emlékeztet.
Scott-Warren saját bevallása szerint gyakran téved, ha kéziratokról van szó, ebben az esetben azonban úgy érezte, hogy elmélete egyre erősebbé válik. Ahogy gyűltek a bizonyítékok, egyre izgatottabban kutatott.
Az Első fóliót hét évvel Shakespeare halála után adták ki. Ha ez a kiadás elveszett volna, Shakespeare 18 drámája vált volna az enyészet martalékává, köztük olyan remekművek, mint a Macbeth vagy A vihar. Az Első fólióból nagyjából 750 példányt nyomtattak, ebből 233 fenn is maradt a gyűjtők nagy örömére, akik még a kéziratok viszonylagos bősége mellett is hajlandóak 1,87 millió fontot (több mint 700 millió forintot adni) egy-egy darabért – ennyiért kelt el legalábbis az egyik példány egy három évvel ezelőtti aukción.
Scott-Warren aprólékosan összevetette a névtelen kommentátor írását az Elveszett paradicsom írójáéval. Feltűnt neki az is, hogy a Shakespeare-szöveg kijavítására irányuló megjegyzések felettébb emlékeztettek arra a módszerre, ahogy Milton, aki ezek szerint tőről metszett szerkesztő volt, a könyvtárából fennmaradt egyéb könyveket – például Boccaccio Dante élete című művének egy példányát – kidekorálta. Milton felvetései között szerepel néhány kereszthivatkozás egyéb művekre, de javasolt például egy prológust is a Rómeó és Júlia elé.
Túl nagy csodának tűnt
Scott-Warren próbaképpen először az egyetem blogján szellőztette meg teóriáját, miszerint megtalálta Milton saját példányát az Első fólióból. Hozzátette azonban, hogy „ezúttal is, ahogy más esetekben, a vágyak befolyásolhatják a gondolkodást. Ilyenkor az elméletünket alátámasztó bizonyítékokat vesszük figyelembe, miközben átsiklunk azok felett, amelyek nem illenek a képbe.” Kiderült azonban, hogy más irodalomtudósok is hitelt adnak Scott-Warren felfedezésének.
Will Poole az oxfordi New College-ból például úgy gondolja, hogy nemcsak a kézírás emlékeztet Miltonéra, de maga a módszer is pontosan ugyanaz, ahogy a 17. századi szerző rendszerint kommentálta a könyveket, pontosan ugyanazokat a jeleket használva, mint a Első fólió kérdéses példányában. „Shakespeare a leghíresebb írónk, John Milton pedig egyike volt legnevesebb fiatal kortársainak. Néhány nappal ezelőttig egyszerűen túl nagy csodának tűnt, hogy Milton saját Shakespeare-példánya fennmaradt volna – a most felsorakoztatott bizonyítékok azonban meggyőzőek. Ez lehet a modern idők egyik legfontosabb irodalmi felfedezése.”
Scott-Warren elmondta, hogy a lelkessé vált kutatótársak beszálltak, és nap mint nap új hasonlóságra mutatnak rá. „Én száz százalékig biztos vagyok a felfedezésben, de maradt még azért, akit meg kell győzni. Még mindig kérdéses, hogy nem lehetett-e más embereknek is ehhez hasonló kézírása.”
Biztos kézzel választotta ki a legjobb sorokat
A számos szöveges megjegyzés mellett a példányt jelekkel is kidekorálták, és a vonalak arra utalnak, hogy a kommentátort főként a Hamlet, a Rómeó és Júlia, a Macbeth, A vihar, a IV. Henrik, az Ahogy tetszik és a Lear király foglalkoztatta. Scott-Warren úgy gondolja, ez is egybecseng Milton saját munkásságával. „Mivel a margóra húzott vonalakat rendszerint nem egészítették ki szöveges kommentárral, nem tudni, Milton miért emelt ki egy-egy részt, de mindez arra kényszeríti az olvasót, hogy Milton fejével gondolkodjon. Számos kiemelt rész összefüggést mutat Milton költészetével, tehát az olvasó abba is beleláthatja, hogyan konstruálta meg saját magát Shakespeare-en keresztül.”
A viharból kiemelt részek egyike a dal, amely angolul így hangzik:
„Come unto these yellow sands, / And then take hands: / Courtsied when you have and kiss’d / The wild waves whist.”
Szász Károly fordításában pedig így:
„Sárga tengerpartra jöszte / Kedveseddel, kézbe’ kéz! / Csókot váltva, ölelközve / (Hab pihen, elült a vész)”
A kiss’d és a whist szokatlan rímpárt alkot, amely megjelenik Milton Óda Krisztus születésének reggelén című versében is: „The winds with wonder whist, / Smoothly the waters kist.” Senki más nem használta ezt a rímpárt kettőjükön kívül.
Scott-Warren szerint az is figyelemre méltó, hogy Milton, az első olvasók egyike sokszor olyan részeket emelt ki a Shakespeare-művekből, amelyek aztán világhírűvé váltak az elkövetkező évszázadok során. Biztos kézzel választotta ki Shakespeare legjobb sorait.
Eddig is tudni lehetett, hogy Shakespeare nagy hatással volt Miltonra, aki 1630-ban verset is írt a drámaíróhoz, ebben az emlékezet fiának, a hírnév örökösének titulálva őt.
Az új felfedezés azonban lehetővé teszi, hogy többet tudjunk arról, hogyan találkozott a két író, hogyan hatott egyik munkássága a másikéra, amibe az ember nem sokszor láthat bele, különösen ha ez a találkozás a középkorban történt – mondta Scott-Warren, aki most arra készül, hogy az amerikai szakértővel, Bourne-nal közösen írjon tanulmánysorozatot az azonosított kéziratról. Ha Milton szerzőségét sikerül minden kétséget kizáróan bizonyítani, más korabeli könyvekről is kiderülhet, hogy az Elveszett paradicsom szerzője látta el megjegyzésekkel.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: