220 év után újra belevág a sörfőzésbe egy belga apátság, miután rátaláltak az elveszettnek hitt ősi receptekre
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
A grimbergeni apátság közel 900 éves története során háromszor égett le, utoljára 1798-ban, amikor a helyben főzött sörükről is híres szerzetesek végleg felhagytak az italgyártással. Vagyis úgy tűnik, csak 221 évig szüneteltették a tevékenységet, ugyanis most rátaláltak az elveszettnek hitt, eredeti receptre. Az iratok eddig is megvoltak nekik, csak nem tudták, mi van rájuk írva.
A hozzávalók listáját és a készítés módját ismertető könyvet az apátság könyvtárának falán vájt lyukon keresztül mentették meg a tűzvésztől a 18. század végén. Karel Stautemas atya a Guardiannek elmondta: „Megvoltak a régi recepteket is tartalmazó könyvek, de senki sem tudta elolvasni, mivel ólatinul és óhollandul írták őket. Úgyhogy segítséget hívtunk, majd rábukkantunk arra, ami a felhasznált komló-, hordó- és üvegfajtákat és az évszázadok során főzött konkrét sörök listáját is tartalmazza.”
De a szerzetesek csak néhány elemet használnak fel a régi receptekből, ugyanis az újonnan kinevezett főzőmester, Marc-Antoine Sochon szerint „azokban az időkben a sör kissé ízetlen volt, olyan, mint a folyékony kenyér.” Szerencsére van miből szemezgetniük, Stautemas szerint az innovatív szerzetesek tízévente változtattak valamit a recepten.
Az apátságot Premontrei Szent Norbert alapította 1128-ban Grimbergenben, amely ma már egy 35 ezres város Brüsszeltől tíz kilométerre. A szerzetesek még abban az évben elkezdték főzni saját sörüket, aminek híre szájról szájra terjedt a vendégszerető apátságba érkezők között, majd a papok évszázadokon keresztül adták át egymásnak a féltve őrzött receptet. Aztán 1798-ban francia forradalmárok rohanták le a monostort, és porig égették. Az életben maradt szerzetesek, miután néhány évvel később visszatértek, és újjáépítették a monostort, felhagytak a sörfőzéssel.
A ma kapható Grimbergen sörök már csak a legendás apátság nevét használják, a szerzeteseknek csak kóstolási joguk van a főzésnél. 1958-ben a Maes sörfőzde kereste meg az szerzeteseket, hogy árulhatják-e új barna söreiket Grimbergen márkanévvel, így Belgiumban máig a 2008 óta a Heineken csoport alá tartozó Alken-Maes főzdéjében készül a sör, míg a nemzetközi piacon a Carlsberg forgalmazza a termékcsaládot – ez a változat a francia Kronenbourg gyárában készül.
A szerzetesek kézműves sörfőzdéje 2020-ban kezdi meg a működését, és a létező Grimbergen márkanév alatt, limitált kiadást hirdető felirattal árulja majd saját főzeteit – a tervek szerint évente 3 millió darabot gyártanak majd a 330 ml-es kiszerelésű sörökből. Amikor Stautemast arról kérdezték, hogy nem jelent-e gondot a nagyvállalatokkal való együttműködés, azt felelte: „a Grimbergen sörök eladásai után járó jogdíjakból élünk, ebből futja a zarándokutakra, és ez teszi lehetővé, hogy segítsünk azokon, akik az ajtónkon kopogtatnak.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
A sör jó, a sajt jó, akkora baj nem lehet
Van, aki szerint még a süteményt is könnyebb a sörhöz párosítani, mint a sajtot. És bár itthon a sajtot a borral szokták társítani, a sörrel való fogyasztásában is örömet lehet lelni – kipróbáltuk egy kóstolón.
A régészek összeálltak a hipszterekkel, és az antik receptekből egymás után születnek a kézműves sörök
A Gilgames óta tudjuk, hogy a civilizáció a sörről ismerhető fel, de szinte minden népen nyomot hagyott ez az ital: a kelta isteneknek például egy különleges főzet biztosította az örök életet. Ezt ugyan nem sikerült modellezni, de a tudomány és a főzdék együttműködéséből már több történelmi sör született.
Pont egy sörfőzésről szóló társasjáték ne lenne addiktív?
A Heaven & Ale-ben egy monostor vezetőjeként kell a legjobb és legtöbb sörrel megtölteni a hordókat, de az összetett stratégiai játék a tematika nélkül is megállja a helyét. Bár sörrel biztos jobb.