Vagy nagycsaládosok voltak a neandervölgyiek, vagy bébiszittert alkalmaztak – derült ki egy szenzációs leletből
Francia kutatók öt éven keresztül tanulmányozták a normandiai Le Rozelben talált 80 ezer évvel ezelőtti nyomokat 2012 és 2017 között. A 257 fosszilizálódott lábnyomból a régészek mostanra állapították meg, hányan élhettek a barlangban. Azt eddig is tudták, hogy a neandervölgyiek nem voltak vademberek, és komplex szociális életet éltek, művészkedtek és temetkeztek, de arra, hogy milyen és mekkora csoportokban éltek, csak temetkezési leletekből és a modern vadászó-gyűjtögető törzsek szokásaiból következtethettek.
A Max Planck Intézet kutatói egy 2014-es genetikai kutatás során már kiderítették, hogy a neandervölgyiek kisebb, egymással ritkán érintkező csoportokban éltek, de azt feltételezték, hogy ezekben többségükben voltak a felnőttek – a mostani lábnyomok viszont, legalábbis Le Rozel esetében, nem erre utalnak.
Jeremy Duveau, a kutatás vezetője szerint a csoport ősztől tavaszig használta a barlangot, ebben az időszakban 10-13 ember lakhatott benne. A nyomok alakját, számát és méretét elemezve megállapították, hogy a menedékhelyen több gyerek lakott, mint felnőtt, ezek közül a legkisebb nagyjából kétéves lehetett. Ez azért meglepő, mert a vadászó-gyűjtögető törzsekben jellemzően több felnőtt van, mint gyerek.
Neandervölgyi gyermekmegőrző
A mostani felfedezés némileg elüt több hasonló lelet elemzésének eredményeitől is – igaz, ezeknél leginkább a temetkezési nyomokból és a hátrahagyott használati tárgyakból kiindulva gondolták úgy, hogy többségben voltak a felnőttek. William Parkinson, a chicagói Field Museum kurátora szerint ez arra is utalhat, hogy nem volt mindegy, kit hova temetnek, ezért könnyen lehet, hogy a sírok alapján eddig rosszul becsülték meg a csoportok összetételét.
Duveau szerint a nyomokból akár az is következhet, hogy a neandervölgyiek bébiszittert fogadtak: lehet, hogy a felnőttek többsége elment otthonról, addig pedig a hátrahagyottak gondjaira bízták a gyerekeket.
Az eddigi leletek arra utaltak, hogy a neandervölgyi családok gondoskodtak az időseikről és a betegekről (még akkor is, ha olykor kannibalizmusra fanyalodtak), de a szociális életükről a régészek viszonylag keveset tudtak kideríteni, az is vitatott még, hogy volt-e nyelvük.
A feltárt lábnyomokról öntvényt készítettek, a későbbiekben még további vizsgálatoknak vetik alá őket. Duveau szerint kisebbfajta csoda, hogy a nyomok épségben megmaradtak, a konzervált lábnyomok egy részét Franciaországban, egy másik részét pedig Kanadában őrzik. A Le Rozel-i lelőhelyen kívül mindössze kilenc helyen bukkantak neandervölgyi lábnyomára, így valóban ritkának számít a lelet.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: