A neandervölgyiek voltak az elsők, akik sasokkal vadásztak

A modern ember (Homo sapiens sapiens) unokatestvéreitől, a neanderölgyiektől (Homo sapiens neanderthalensis) tanulhatta el a sasfogás, a ragadozó madarakkal való vadászat, vagyis a solymászat alapfogásait – állítják a Quaternary Science Reviews régészeti folyóiratban április 23-án megjelent tanulmány szerzői.  

A Gibraltári Nemzeti Múzeum régész-antropológusai 154 ásatás anyagát elemezve arra jutottak, hogy az emberiség hitvilágában mélyen gyökerező saskultusz is neandervölgyi találmány.  

A kutatók 26 leletegyüttesben bukkantak szirti sas (Aquila chrysaetos) maradványaira – köztük karmokban végződő láb- és olyan csonkolt szárnycsontokra, amelyekről feltételezésük szerint levágták a színe miatt számos nyelvben arany előnéven ismert ragadozó impozáns evezőtollait.

Aquila chrysaetos a francia Alpok légterébenFotó: Jean-Philippe Delobelle/Biosphoto

Zsákmány vagy totem? 

A megvizsgált leletegyüttesekből a 2 méternél is nagyobb szárnyfesztávolságú szirtinél valamivel kisebb fehérfarkú rétisas (Haliaeetus albicilla) maradványai is előkerültek, de a nyomok egyik esetben sem utaltak arra, hogy a madarak élelemforrásul szolgáltak volna. A szárny- és lábcsontokon kívül ugyanis egyetlen esetben sem kerültek elő a madarak más testrészei.

Bár a kutatók eddig nem találtak olyan ékszereket vagy dísztárgyakat, amelyek a sasok valamelyik fenti testrészéből készültek volna; feltételezésük szerint neandervölgyiek a karmokat és a tollakat ilyen célra használták. 

Bár közvetlen bizonyíték nincs rá, a Nyugat- és Közép-Európát a modern ember előtt bő százezer évvel benépesítő ősemberek nem csak totemállatként tisztelték a sasokat, hanem vadásztak is velük.

A Homo sapiens neanderthalensis élethű rekonstrukciójaFotó: HORST OSSINGER/dpa Picture-Alliance/AFP

Őssolymászok

A brit kutatók hipotézise szerint a neandervölgyiek fedezték fel a legalább ötezer év óta űzött solymászatot, amit nem csak sólyomalakúakkal (Falconiformes) végeznek, hanem többek között sassal vagy héjával is. A közvetlen bizonyítékot ugyan még keresik, de azt állítják, hogy több mint százezer évvel a belső-ázsiai nomád népek előtt felfedezték, hogy az elárvult fiókák kézhez szoktatásával megbízható vadásztársra tehetnek szert. A szirti sasok az őztől a nyúlon át a bundája miatt vadászott rókáig és farkasig sokféle állatot képesek leteríteni. 

Kapcsolódó anyagaink:

Nem vagy elég zöld? Szégyelld magad!

A zöld hozzáállást terjesztő kommunikációs praktikák között egyre inkább megjelenik azok megszégyenítése, akik bírálóik szerint nem élnek elég környezettudatosan. Van-e értelme a megszégyenítésnek a jó cél érdekében, és milyen más út kínálkozik a környezetbarát szemlélet terjesztésére?