Méhmentő gyógyszert tartalmaz a hangafélék nektárja
Ahogy a méhek május 20-i világnapján megírtuk, az európai rovarfauna drasztikusan szegényedik, pedig a vadon élő növények 80 százaléka rovarbeporzású, és a 70 legfontosabb kultúrnövényből több mint egy tucat sem hozna termést a pollinátorok közreműködése nélkül.
Az agrárközgazdászok globálisan évi 235-577 milliárd dollárra becsülik azoknak a terményeknek és gyümölcsöknek, zöldségeknek az értékét, amelyeket a beporzó rovarok nélkül nem lehetne megtermelni. A vadon élő méhfajok közvetlenül évi 2 milliárd dolláros hasznot hoznak az emberiségnek, más vadbeporzókkal együtt az általuk nyújtott úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások értékét az USA-ban évi 57 milliárd dollárra, világszerte pedig több mint 200 milliárd euróra becsülik .
A közvetlen és közvetett hasznot egyaránt hajtó vadon élő fajok között a poszméh (Bombini) nemzetséghez tartozók kiemelt szerepet töltenek be. Az általuk beporzott kultúrnövények közé tartozik a repce és a paradicsom, de a napraforgó jobb minőségű magot, a szamóca pedig nagyobb gyümölcsöt hoz rovarbeporzás esetén. A lucerna- és herefélék keresztbeporzás nélkül egyáltalán nem hoznak magot, ezek egy részét a háziméh (Apis mellifera) nem is tudja hatékonyan porozni, csak a poszméhek.
Paraziták és az öngyógyítás
A méhkutatások nyilvánvalóvá tették, hogy a növényi monokultúrák térhódítása nem csak a mézelő méhekre van negatív hatással, de vad rokonaik is megsínylik a természetes élőhelyek fajgazdag növény- és állattársulásainak felszámolását. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis nemcsak a mezőgazdasági, hanem az emberi rekreációt szolgáló területek is csökkent diverzitásúak, gyakran kevesebb növényfajnak adnak otthont, mint az afrikai homoksivatagok. Az egyoldalú táplálkozás viszont egyértelműen káros az egészségre.
A londoni Királyi Botanikus Kert, a Kew Gardens kutatói is tisztában voltak ezzel, amikor az angliai poszméhállományt tizedelő Crithidia bombi ostoros élősködő elterjedtsége és a rovarok környezete közötti összefüggéseket kezdték vizsgálni. Az nyilvánvaló volt, hogy a gazdag biodiverzitású területek populációi kevésbé fertőzöttek, ám találtak olyan állományokat, amelyek tökéletesen ellenálltak a paraziták támadásának. A kutatók kizárólag olyan élőhelyeken tapasztalták ezt, ahol a növénytársulások meghatározó fajai a hangafélék (Ericaceae) családjába tartoztak – derül ki a Current Biology folyóiratban október 10-én megjelent tanulmányukból.
Az egész Európa területén elterjedt, Magyarország délnyugati részén is megtalálható évelő törpecserjék közé tartoznak az áfonya- és szamócafajok, illetve a kerti dísznövényként is népszerű hanga vagy seprűfű néven is ismert, lila virágzatú közönséges csarab (Calluna vulgaris).
A középkorban hólyaggyulladásra, köszvényre, hasmenésre, reumára alkalmazott, ma vizelethajtó és vértisztító teaként kapható gyógynövényt hagyományosan jó mézelőnek tartják, a méhészek is kedvelik. A közönséges csarabról pár éve derült ki az is, hogy nektárjának hatóanyagai közül a legbioaktívabb callunene elnevezésű flavonoid hatékonyan pusztítja a parazitákat.
Brit entomológusok korábban megfigyelték azt is, hogy a parazitával megfertőződött méhek kvázi képesek az öngyógyításra, erre utal legalábbis, hogy ha tehetik, a virágzó csarabot preferálják gyűjtő repüléseik során.
A botanikai és farmakológiai szakirodalom szerint a szóban forgó hatóanyagot azonban csak és kizárólag a vadon tenyésző csarab termeli – legalábbis akkora koncentrációban, amiért már megéri leszedni.
A Kew Gardens kutatói mindenesetre biztosra mentek: a csarabon kívül más hangafélék, illetve a poszméhek által kedvelt további fajok hatóanyagait vizsgálták meg, összehasonlítva, hogy melyik milyen hatással van a parazitákra. Kiderült, hogy a callunene a leghatékonyabb. A kutatók szerint a következő lépésben a flavonoidot érdemes más kórokozókkal szemben is tesztelni, illetve humán gyógyászati alkalmazását is megfontolni.
Kapcsolódó cikkeink korábbról:
