Jöhet a zöld energia, csak ne legyen drágább a benzin!

A klímaváltozással kapcsolatosan szeretünk ökológiai dilemmákról, morális kérdésekről, közgazdaságtani vagy épp technológiai megoldásokról beszélni. Arról kevesebb szó esik, hogy a hétköznapi emberek hogyan gondolkoznak a globális felmelegedésről, pedig fontos lenne megérteni a társadalmi attitűdöket. Egyrészt azért, mert a fogyasztói viselkedésnek is meghatározó szerepe van a klímaváltozásban, habár ennek a megváltoztatása nagyon nehéz, és önmagában nem is elegendő. A háztartások ökológiai hatása eltörpül a nagy gazdasági szereplőké mellett. Ami talán fontosabb, hogy a klímatudatos egyének vélhetően fogékonyabbak a környezetvédelemre politikai üzenetek terén is, és klímatudatos döntéshozókat fognak megválasztani. Másrészt a klímatudatos állampolgár vélhetően jobban viszonyul a saját egyéni jólétét negatívan érintő klímapolitikához. 

A közvéleménykutatók nem olyan régen kezdték el mérni a globális felmelegedésre vonatkozó érzelmeket és véleményeket. A következőkben a European Social Survey (ESS) legfrissebben elérhető, 2016-2017-es felmérése során rögzített, a klímaváltozással kapcsolatos európai attitűdök láthatók. Az elérhető adatok nem terjednek ki az egész kontinensre, és csak pillanatképet adnak. Az időközben indult klímamozgalmak és a zöld pártok EP-választásokon aratott sikere is azt mutatják, hogy a klímaváltozáshoz való hozzáállás sokat változhatott. Ugyanakkor a felmérés egyértelműen bizonyítja, hogy Európa jelentős része nagyon is érzékeny a globális felmelegedés kérdésére. 

Alacsony az klímaszkepticizmus szintje Európában

A kutatás által lefedett összes országban 20 százalék alatti volt azok aránya, akik szerint nincs klímaváltozás, és azoké is, akik szerint a klímaváltozás részben vagy egészben természetes folyamat. Csupán négy országban volt nagyobb a klímaváltozásban kételkedők aránya 10 százaléknál, ezek közül is 16 százalékkal az első Oroszország, amit Izrael, Csehország és Litvánia követ. Magyarországon a megkérdezettek 8 százaléka kételkedett a klímaváltozásban, ami az országok közötti medián felett van. Valamivel magasabb azoknak az aránya, akik szerint a klímaváltozás természetes folyamat. Itt is Litvánia, Oroszország és Izrael vezetik a sort. Magyarország 7 százalékos aránya egyben az országok közötti medián érték.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

A többség fél a klímaváltozástól, viszont ennél kevesebben éreznek tettvágyat a megállítására

A felmérésben részt vevő összes országban többségben voltak azok, akik aggódnak a klímaváltozás miatt. Ebben a tekintetben a legmagasabb arányt főként nyugat- és dél-európai országok mutatják, ahol 80 százalék feletti az aránya a klímaváltozástól tartó válaszadóknak. Magyarország 79 százalékos értéke éppen a medián (78 százalék) felett van.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Sokkal kevesebben vannak azok, akik személyes felelősséget éreznek a globális felmelegedéssel kapcsolatosan, a medián itt 59 százalék. Itt a sorrend is jelentősen eltér, elsősorban nyugat-európai és skandináv államok vezetnek. Magyarország 33 százalékos értéke itt a lista végén van, Csehországban és Oroszországban volt ennél is kisebb a felelősséget érző válaszadók aránya.

Jöhet a zöld energia, csak ne legyen drágább a benzin!

Feltűnő ellentmondást mutat, hogy a megkérdezettek többsége az összes országban egyetért azzal, hogy államilag támogassák a megújuló energiát a klímaváltozás megállítása érdekében, míg szinte mindenhol kisebbségben voltak a fosszilis tüzelőanyagok adóztatásának támogatói. A zöld energia magas elfogadottsági szintjét mutatja, hogy 78 százalékos az állami támogatás pártolóinak országközi mediánja. Magyarország a kérdésben elöl jár, az állami beavatkozást arányaiban nálunk támogatja a második legtöbb ember (89 százalék), és csak Szlovénia előz meg minket.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Az „emisszióadó” ezzel szemben kifejezetten népszerűtlen: egyedül Finnországban, Svédországban és Norvégiában voltak többségben a nem megújuló energiaforrások adóztatásának támogatói. A medián csupán 30 százalék, Magyarországon a válaszadók 29 százaléka támogatta ezt az adóformát. Habár a zöld energia állami támogatása ugyanúgy többletterhet jelentene az egyéneknek, mint a fosszilis energia adóztatása, érthető az ellentmondás. Egyrészt a válaszadók valószínűleg bármilyen adót hamarabb összekötnek saját jólétükkel, mint az állami kiadásokat, amiben csak implicit módon jelentkezik a növekvő állami forrásigény. 

Másrészt viselkedési közgazdászok ismert tézise, hogy bizonyos ügyek, hírek keretezése jelentős különbségeket okozhat azok fogadtatásában. James Druckman, aki ma az Illinois állambeli Northwestern Egyetem politológus profersszora, 2001-ben azt bizonyította, hogy kísérleti körülmények között többen támogatnak egy gazdaságpolitikát, ha az ahhoz kötődő foglalkoztatottsági rátát mutatják be, mint amikor a munkanélküliségi rátát tüntetik fel.  A zöld energia támogatása és a fosszilisek adóztatása nem egyenértékű, mégis valamelyest hasonló a döntési helyzet. Ez nem csak módszertani, de meggyőzéstechnikai szempontból is fontos. Nem túl meglepő, de a bizonytalan kimenetelű fájdalmas adók vagy életmódváltás helyett érdemes a megoldások pozitív hatásait kommunikálni, ha zöldíteni akarjuk a közvéleményt.

Kapcsolódó cikk a Qubiten: