Magyar kutatók is hozzájárultak a felfedezéshez, miszerint a Marson egykor lehetett élet

Kevesebb mint egy év van hátra a NASA nagy marskutató programja, a Mars 2020 misszió indulásáig, és most kiderült, hogy a marsjáró egy olyan helyszínen, a Jezero-kráterben landol majd várhatóan 2021 februárjában, amely 3,6 milliárd évvel ezelőtt egy folyó deltájának adott otthont. A 45 kilométer széles kráterben valószínűleg a mai napig fellelhetők olyan elemek, amelyek az egykori marsi élet jeleit rejthetik magukban. Ezt az MIT Technology Review szerint két friss kutatás is bizonyítja.

A Geophysical Review Letters című folyóiratban egy hete jelent meg egy tanulmány, amely szerint a kráterben szilícium-dioxid található, ami különösen jól képes mikrofosszíliákban is megőrizni szerves anyagokat és biológiai jeleket, akár több milliárd éven át. „Ha szerzünk egy mintát lakható környezetben kialakult szilícium-dioxidból, az megnöveli az esélyünket arra, hogy jó állapotú mikrofosszíliákat találjunk a marsi élet bizonyítására” – mondta a Brown Egyetem planetológusa, a tanulmány vezető szerzője.

Az Icarus nevű bolygótudományi folyóirat ezután arról írt a héten, hogy a Jezero belső peremén karbonátokra utaló jeleket találtak, amik a Földön kagylókat és korallokat is képesek megőrizni. Briony Horgan, a Purdue Egyetem planetológusa, a tanulmány vezető szerzője abban reménykedik, hogy a kráterben akár sztromatolitokat is találhat a marsjáró, amik karbonátok és mikrobák rétegeiből álló üledékek, és szemmel láthatók, így a marsjáró könnyen rájuk bukkanhat, majd kielemezheti a keletkezésük körülményeit. A jármű szerkezetei, köztük a SHERLOC nevű, UV lézerfénnyel szerves vegyületeket kereső spektrométer, alkalmasak lehetnek erre a feladatra, végső esetben a Földre visszaszállított mintákat elemezhetik ki a NASA laborjaiban.

A Jezero-kráter spektrográfiai elemzéseForrás: Horgan et al. 2019

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Geonómiai és Planetológiai Albizottsága közben arról is hírt adott, hogy három magyar kutató az Open Astronomy folyóiratban, márciusban közölt eredményei is hozzájárultak a most tett felfedezésekhez. Polgári Márta és Gyollai Ildikó (MTA Kiváló Kutatóhely – CsFK Földtani és Geokémiai Intézet), valamint Bérczi Szaniszló (ELTE FFI Anyagfizikai Tanszék) egy marsi meteoritban felfedezett agyagásványosodott mikrobiális szöveti elemekről szóló munkája keltette fel leginkább a nemzetközi érdeklődést.

„A meglepően alapvetően új szemléletű és kutatási módszereket felvonultató vizsgálatok alapján a szerzők egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy az ALH-77005 jelű marsi eredetű (shergottit) meteorit mikroszkopikus szöveti felépítésében az egymást követő átalakulások sora csak élő rendszer közreműködésével valósulhatott meg. A szerzőhármas a kondritokban is és a marsi meteoritban hasonló ásványosodott mikrobiális nyomokat (bioindikátor ásványokat és változatos összetételű szerves anyagokat) fedezett fel. Ezek, a Naprendszer keletkezésekor keletkezett kőzetek arra utalnak, hogy alvó, majd vizes környezetben még a szülő bolygón aktivizálódott mikroba spórák voltak jelen. Az alvó spórák a csillagközi térből kerülhettek a formálódó égitestek anyagába” – írja a közlemény.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: