Mű-rinocérosztülökkel akarják kielégíteni a kínai gyógyászat veszélyeztetett fajok iránti étvágyát
A hagyományos kínai gyógyászat egyik kedvelt alapanyaga a rinocérosztülök, amelyre akkora igény mutatkozik, hogy ez komoly veszélybe sodorja a keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis) fennmaradását. Az Oxfordi Egyetem kutatói most arra jutottak, hogy ha már nem lehet lebeszélni a szer híveit a rinocérosz fogyasztásáról, megpróbálják kiváltani valamivel: olyan lószőrből készült műtülköt hoztak létre, amelyet még mikroszkópos vizsgálattal sem lehet megkülönböztetni az eredetitől. Az már csak hab a tortán, hogy az anyagot ráadásul nagyon olcsón elő lehet állítani.
Műorrszarv
Az orrszarvú tülke a csontos szarvasagancstól eltérően valójában a köröm és a szőr alapanyagát képező keratinból áll, amit ebben az esetben ló farokszőrével helyettesítettek, és egy selyemalapú ragasztószerrel tapasztottak össze, hogy ezzel modellezzék az orrszarvú orránál található faggyúmirigyek működését. A tülök közepén a szálakat alaposan összetömörítették, az elhalt bőrsejtekből és szőrből álló részhez pedig melanint adtak, ez az anyag felelős a tülök fekete színéért. Az így létrehozott műtülök némi formázás és csiszolás után pont úgy viselkedik, mint az igazi, kémiai összetételében is azonos a valódival, a turpisságot pedig csaknem lehetetlen megállapítani.
A kutatást vezető Fritz Vollrath, az Oxfordi Egyetem zoológusa úgy gondolja, hogy a műtülök segíthet megóvni az orvvadászok által egyre jobban fenyegetett orrszarvú-populációt – bár hozzátette, hogy az anyag nagyüzemi gyártása már nem a kutatók feladata. Vollrath úgy gondolja, hogy a jelenleg illegálisan és méregdrágán árult tülök nem kelne el ilyen horribilis összegekért, ha elárasztanák a piacot a műtülökkel, így az orrszarvú is kevésbé vonzó prédának számítana az orvvadászok számára. A tudós arra is számít, hogy a vásárlók is átgondolják, hogy érdemes-e irtózatos pénzeket költeni valamire, amiről elképzelhető, hogy csak lószőrből van – bár az nem valószínű, hogy a két anyag hatásában különösebb eltérés mutatkozna.
Richard Thomas, az állatcsempészet ellen küzdő Traffic szervezet képviselője szerint a műtülök vissza is üthet: az ugyan elképzelhető, hogy csökkentené a keresletet, de megerősítené azt az elképzelést is, hogy a szer jó valamire.
Egy csík tülök
Richard Ellis amerikai zoológus a hagyományos kínai gyógyászat állatvilágra gyakorolt hatásáról írott könyvében a tülöknek tulajdonított varázslatos erőt az unikornis szarva utáni vágyakozáshoz hasonlította: az a szarv, ami ilyen meglepő helyen nő, a néphit szerint bizonyára jó is valamire. A szarv gyógyhatását egyelőre nem sikerült bizonyítani, bár egy 1990-es tanulmány lázcsillapító hatást tulajdonít neki (ez egybevág az 1800 éve feljegyzett receptekkel, ugyanis hagyományosan épp erre használták). A legtöbb egzotikus alapanyaghoz hasonlóan a nyugati média gyakran afrodiziákumként hivatkozik rá, a hagyomány nem így tartja nyilván – viszont néhány éve elterjedt róla, hogy a rákot is gyógyítja, ettől pedig az orvvadászok vérszemet kaptak. A feketepiacon a szarv kilójáért akár 60 ezer dollárt is elkérnek, ha pedig nem rákgyógyszernek veszik, a dél-ázsiai vásárlók körében státusszimbólumnak és népszerű partidrognak számít, amit a felhasználók az orrukba szippantanak. A tülök Vietnamban népszerű ajándéknak is számít, sokan pedig úgy vélik, hogy igen hatékony, bár kissé drága csodaszer a másnaposság ellen, erre a célra vízbe vagy borba keverve fogyasztják.
Jön a műtoboz
A hagyományos gyógyászat és a feketepiaci igények nemcsak az orrszarvút sodorták veszélybe: irtózatos iramban pusztítják a tobzoskát (Manis gigantea) is, ennek az állatnak a pikkelyeiről is azt tartják, hogy gyógyítja a rákot. A néphit szerint jó még ízületi gyulladások, kelések és démoni megszállottság ellen is, amire természetesen nincs bizonyíték. Némileg meglepő módon a tobzoskapikkelyt is alkalmazzák partidrogként; nyilván annak sem jó, a tobzoska viszont tíz éven belül kipusztulhat, ha változatlan ütemben vadásszák. A pikkelyek az orrszarvútülökhöz hasonlóan keratinból állnak, és pont annyi értelme van felszippantani a porukat, mint a porrá őrölt tülköt, és nagyjából ugyanakkora gyógyhatással is rendelkeznek.
Lao Lixing, a Hongkongi Egyetem hagyományos orvoslással foglalkozó tanszékének vezetője szerint még a népi gyógyászaton belül sem kell feltétlenül ragaszkodni a tobzoskapikkelyhez, ugyanis az több gyógynövénnyel is eredményesen pótolható. A feketepiaci igény itt is hatalmas, a kínai kormány pedig tobzoskatelepek létrehozását szorgalmazza – igaz, jóval olcsóbb levadászni az állatokat, mint fogságban szaporítani őket, ami ráadásul híresen nehéz feladat.
Bár az igény szinte kielégíthetetlennek tűnik, egy a rinocérosztülökhöz hasonló szintetikus megoldás itt is segíthet a tobzoskák helyzetén: a Pembient, egy seattle-i startup szintén olcsó szintetikus másolatokkal akarja letörni a tobzoskapiac árait. Mark Van Dyke, a virginiai műegyetem, a Virginia Tech biomérnöke szerint az így létrehozott pikkelyek ugyanannyi keratint tartalmaznának, mint a vadorzók által begyűjtött termék, csak ez fenntarthatóbb és olcsóbb lenne, valamint meglenne az az előnye is, hogy minőségellenőrzésen is átesnének, így a vevők még jobb minőségű termékhez is jutnának, mint a feketepiacon. A Pembient a tervek szerint a pikkely mellett műtülköt is piacra dobna, bár a lépés konzervációs hasznáról az állatvédő szervezetek nincsenek meggyőződve.
Műelefánt
Vollrath a korábbiakban a szintén hatalmas pusztítást okozó elefántcsontkereskedelem ellen is felvette a harcot: úgy gondolta, hogy egy, a természetes csonthoz nagyon hasonló szintetikus elefántcsont piacra dobásával olcsóbb és fenntarthatóbb alternatívát kapnának a csontfaragó művészek és ügyfélkörük. Az elefántcsont egyik hagyományos felhasználása a zongorakészítés volt, de ezt betiltották – viszont Ázsiában még mindig jobban kedvelik a hagyományos elefántcsontot, a samiszen nevű japán lanthoz például hagyományosan ezt az anyagot is felhasználják.
Ulrike Wegst, az amerikai Dartmouth College mérnökprofesszora szerint a természetben előforduló anyagok szintetikus lemásolása különösen bonyolult feladat: ahhoz, hogy ez sikerüljön, a biológusoknak és a mérnököknek közösen kell megfejteniük az anyag titkait.
Szakértők szerint a szintetikus alapanyagok helyett a tudományos eredmények szélesebb körű ismertetése, az ismeretterjesztés és a komolyabb állami szabályozás jelentheti a menekülést a veszélyeztetett állatok számára: az elefántok ügyében már így is történtek előrelépések, a vadorzók és a kereskedők szigorúbb büntetésével, valamint a legális piac felszámolásával pedig visszaszorítható a védett állatok pusztítása is. A szintetikus alternatíva bevezetése miatt az állatvédők attól tartanak, hogy a tobzoskáról és az orrszarvúról eltűnik a stigma: az, ha bárhol kapható lesz, az illegális forrásból származó árut is vonzóbbá teheti.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
