Szinte mindenhol tiltják, mégis virágzik a kereskedelem a veszélyeztetett állatok csontjaival

Egy évszázad alatt 12 millióról körülbelül 400 ezerre csökkent az afrikai elefántok száma a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2016-os jelentése szerint, és ennek két fő oka van: Afrika népességnövekedése ugyanebben az időszakban (125 millióról 1,23 milliárd környékére), valamint a dísztárgyként, különböző használati eszközökként és státusszimbólumként is közkedvelt elefántcsont kereskedelme érdekében folytatott orvvadászat.

A Washingtoni Egyezmény (CITES) értelmében 1989 óta tilos a veszélyeztetett állat- és növényfajokkal, azok preparátumaival és a belőlük készített dísztárgyakkal, eszközökkel vagy akár azok porrá őrölt részeivel való nemzetközi kereskedelem, de ez még mindig nyitva hagyta az orvvadászok előtt az utat, hogy helyi piacokon árulják az ilyen termékeket.

Az IUCN ezért 2016-ban határozott arról, hogy az elefántcsont-kereskedelmet országon belül is tiltsák a tagállamok, majd ezt a CITES is nyomatékosította. Ennek hatására sorra kezdték tiltani az egyes országokban az elefántcsont árusítását:

  • az Egyesült Államokban 2016-ban betiltották az államközi importot és exportot;
  • a világ legnagyobb elefántcsont-kereskedő piacának titulált Hongkong 2018 januárjában szavazta meg a legális kereskedelem három éven belüli megszüntetését;
  • Kínában 2017 decemberében nyilvánították törvényen kívülivé a „nem hitelesítetten antik” elefántcsont termékek kereskedelmét, a tiltás 2018-ban lépett életbe;
  • Nagy-Britanniában pedig 2018 decemberében iktatták törvénybe a világ talán legszigorúbb elefántcsonttilalmát, ami már a régiségként meghirdetett tárgyak kereskedelmét sem engedélyezi.
Londoni tüntetés még 2013-ból a globális elefántcsont-kereskedelem ellenFotó: CARL COURT/AFP

Visszalépés ezen a téren csak egy országban történt: Donald Trump 2017 végén feloldotta a vadásztrófeák, így például az elefántcsont behozatalának tilalmát két afrikai országból, Zimbabwéból és Zambiából – ráadásul az új törvény szerint nemcsak a korábban megölt, hanem egészen a 2018 végéig elejtendő vadak trófeáit is szabadon behozhatják az Egyesült Államokba. Az érvelés: a trófeák eladásából származó összeget a miattuk legyilkolt állatok védelmére lehet fordítani.

Vannak szabályok, de túl nagy a kiskapu

Az Európai Unió előírása szerint az 1947 előtt készült elefántcsont tárgyak régiségnek számítanak, ezért törvényesen lehet velük kereskedni, az 1947 és 1990 között készült tárgyakat csak hitelesített tanúsítvánnyal együtt lehet árusítani, az 1990 utániak viszont tiltólistán vannak.

Az Avaaz nevű amerikai aktivistacsoport és az Oxfordi Egyetem közös, 2018-as kutatásában tíz uniós országból vásárolt, összesen 109 elefántcsont tárgyat vizsgáltak szénizotópos kormeghatározással, és ugyan mindegyiket 1947 előtti régiségként adták el, a háromnegyedükről kiderült, hogy illegálisan kereskedtek velük – 60 tárgyhoz az 1947-1989 közötti időszakban szerezték a csontot, míg 21 esetben 1990 után elejtett elefántoktól származott az alapanyag.

A kereskedők előtt ugyanis nyitva áll egy nem is olyan jelentéktelen méretű kiskapu: az EU-ban a jelenlegi szabályozás szerint nem kell semmilyen tanúsítvánnyal bizonyítani, ha valamit régiség vagy antik tárgy címszó alatt adnak el, a vásárlóknak pedig vagy nem érdekük a kormeghatározás, vagy nincs rá módjuk, hogy az egyetlen megbízható módszerrel, radiokarbonosan bevizsgáltassák.

Karmenu Vella uniós környezetvédelmi biztos a Twitteren köszönte meg az Avaaz és az Oxfordi Egyetem munkáját, és egy elefántos emoji kíséretében jelezte, hogy az Európai Bizottság már dolgozik az ügyön.

2018 májusában hozták nyilvánosságra annak a konzultációnak az eredményeit, amelyben 90 ezer uniós állampolgárt és szervezetet kérdeztek az elefántcsont EU-n belüli kereskedelméről: a válaszadók 92 százaléka szerint az ilyen kereskedés minden formáját be kellene tiltani. Az elmúlt egy évben Nagy-Britannia mellett Ausztria, Csehország, Franciaország, Hollandia, Belgium és Luxemburg is szigorította az elefántcsont-kereskedelemre vonatkozó törvényt, így egyre nagyobb a nyomás az EU-n, hogy uniós szinten frissítse a jogszabályokat.

A műtárgy- és régiségkereskedők nem szeretnének nagy változást

Idén márciusban Brüsszelben találkozott az Európai Bizottság alelnöke, Jyrki Katainen és a 32 országot tömörítő Afrikai Elefánt Koalíció kenyai társelnöke, Najib Balala, hogy kialakítsanak egy közös álláspontot az elefántcsont-kereskedelem további korlátozásáról a Washingtoni Egyezmény részes feleinek – az eredeti tervek szerint május 23-án kezdődő, azóta elhalasztott – konferenciája előtt.

Balala két nagy bűnbakot nevezett meg az évente legalább 20-30 ezer, trófeájáért leölt afrikai elefánt miatt: „Hiba azt feltételezni – ahogy sok EU-tagállam teszi –, hogy nincs kapcsolat az európai és ázsiai belső elefántcsont-kereskedelem, valamint az afrikai elefántok orvvadászata között, amikor az EU természetvédelmi szabályainak fejlesztésén dolgoznak. A legtöbb, jelentős legális piaccal rendelkező országban már rájöttek, hogy egyértelmű kapcsolat van a kettő között, és be is szüntették. Most arra szólítjuk fel az EU-t és Japánt, hogy kövessék a példájukat.”

2016 szeptemberében a New York-i hatóságok 4,5 millió dollár értékben foglaltak le illegálisan importált elefántcsont tárgyakat, köztük egy teljes sakk-készletetFotó: CATHERINE TRIOMPHE/AFP

Mivel a műtárgyak és régiségek jelentik az elefántcsont-kereskedelem legnépszerűbb ágazatát, Karmenu Vella a Műtárgy- és Régiségkereskedők Szövetségeinek Nemzetközi Konföderációjával (CINOA) is egy asztalhoz ült Brüsszelben az év elején. Az erős hangulatú találkozón európai kereskedelmi szervezetek és természetvédelmi csoportok is részt vettek, és míg utóbbiak közül többen azonnali, teljes tiltást követeltek, a CINOA legfeljebb egy hitelesítő hatóság felállítását érzi indokoltnak.

Bár a minden érintett közötti egyetértés távolinak tűnik, gyors megoldásra egyébként sem érdemes számítani. Ahogy Hugo-Maria Schally, az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának egységvezetője elmondta: ha sikerül is a létező jogszabályok frissítését még idén elfogadni, a tagállami szintű törvénybe iktatás 2-3 évet biztosan igénybe vesz.

Minek a dark weben árulni, ha ott az Ebay?

A Kenti Egyetem kutatói 2016-ban publikálták annak a kutatásuknak az eredményét, amely során tiltott állati és növényi részek, származékok és műtárgyak után kutattak a dark weben. Bár a kiberbiztonsági szakértőt is magában foglaló csapat valószínűleg tisztában volt, hogyan érdemes keresni a mindenki számára látható interneten kívüli térben, 121-ből mindössze egyetlen vezette el őket illegális kereskedelemhez, és az is a hallucinogén hatásáról ismert, meszkalint tartalmazó Sand Pedro-kaktuszt érintette.

„A bűnözők a legtöbb esetben úgy kereskedhetnek a látható weben, hogy nem kell felelősségre vonásra számítaniuk. Ezért nem is kényszerülnek arra, hogy például a drogot vagy fegyvert áruló bűnözőkhöz hasonlóan a darknetre költözzenek” – mondta a tanulmány egyik szerzője, Julio Hernandez-Castro.

Afrikai elefántok (Loxodonta africana) egy dél-afrikai nemzeti parkbanFotó: Patrice Correia/Biosphoto

Az állatvédelemmel foglalkozó IFAW ezért már nem is vesződött a dark webbel, a szervezet kutatói inkább hat héten keresztül böngészgettek négy ország (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Oroszország) összesen 106 online piacterén. Végül több mint 5000 olyan hirdetést találtak, amelyben veszélyeztetett állatokat vagy azokból származó termékeket árultak – a hirdetésekben kínált 12 ezernél is több tárgy összértékét 4 millió dollárban állapították meg.

Bár a kutatás során eladó jegesmedve-bundára, élő gepárdokra és orangutánokra is bukkantak, a hirdetések zömét pedig teknősök, papagájok és baglyok tették ki, 20 százalékban így is az elefántcsont készítmények feleltek az illegális kínálatért. A Népszava egy éve kérdezett rá a Természetvédelmi Világalap (WWF) és a CEEweb a Biológiai Sokféleségért magyar irodáinál, hogy Magyarországon foglalkoztak-e már az állati eredetű tárgyak illegális online kereskedelmének felmérésével, de egyik szervezet sem tudott ilyesmiről.

De ahol egy kiskapu bezárul, ott kinyílik egy másik. Bár a mamut több ezer éve kihalt, agyarával a mai napig legálisan kereskedhetnek, és mivel szűz szemmel szinte megkülönböztethetetlen az elefántétól, gyakran mamutnak álcázva árulnak elefántcsontot. Ha pedig az elefántcsontot és más veszélyeztetett fajokból készült termékeket szabályzatában egyértelműen tiltó Ebay elhatározza, hogy szűri az egyértelmű keresőszavakat, akkor az elefántcsontot ökörcsont néven, a tigrisbőrt pedig csíkos pólóként hirdetik meg.

Tigrisbor oroszláncsontból

Természetesen nemcsak az elefántok érintettek az évi 23 milliárd dolláros globális veszélyeztetettállat-kereskedelemben.

Thaiföldi tengerészek bemutatják a thai-laoszi határon lefoglalt bengálitigris-, leopárd- és tobzoskatetemeketFotó: STR/AFP

Mivel a fogságban tenyésztett oroszlánok részeivel való kereskedés nincs tiltva, Dél-Afrikában külön ágazat épült a leölt oroszlánok koponyájának és csontjainak exportjára – jobbára Délkelet-Ázsiában találnak vevőre, ahol már tigriscsontként veszik meg őket, azzal ugyanis illegális kereskedni, viszont az őrölt tigriscsontot gyógyszerként, az évekig áztatott őrleményt pedig luxusborként szeretik hasznosítani, például Laoszban, Vietnámban vagy Thaiföldön.

A helyzetet bonyolítja, hogy a tigrisnek álcázott oroszláncsontok burjánzása azt a látszatot kelti, hogy bőséges a kínálat tigriscsontból, ezért a megnövekedett keresletet a legálisan importált oroszláncsont mellett valóban veszélyeztetett vadállatokkal pótolják – leopárdokkal, jaguárokkal vagy épp tigrisekkel.

Persze még csak kutatóintézetnek sem kell lenni, hogy illegális állati termékekre leljünk. A Vaterán például leginkább olyan tárgyakat találni (az ügyesen antikként megjelölt darabok mellett), amelyek az EU-s szabályok köztes kategóriájába tartoznak. Egy „afrikai népművészeti faragás” néven meghirdetett félméteres elefántagyart 180 ezer forintért kínálnak, de a leírásában csak annyi szerepel a koráról, hogy „legkevesebb 40-50 évre becsülhető”, vagyis könnyen lehet, hogy nincs róla tanúsítvány, pedig a becsült származási időszak (1969-1979) alapján csak úgy lenne törvényes eladni.

„Elefántcsont agyar, afrikai népművészeti faragás - 180 000 Ft”Fotó: Vatera.hu

Emellett sétabotfogantyút, kézi faragású nyakláncot, arab népi iparművészeti remekként jellemzett karperecet és természetesen elefántcsont elefántot is találni a Vaterán, de ezek egyike sem jelöli meg a származás idejét, így akár az is előfordulhat, hogy az árusító rendelkezik a megfelelő dokumentumokkal – persze ezt ilyenkor érdemes jelezni a leírásban is.

És hogy mekkora a kockázata az ilyen kereskedésnek? A hatvanéves Janet Winstanley esetéből kiindulva nem túl nagy. A londoni nő ügyében 2018 januárjában hirdettek ítéletet, miután bűnösnek vallotta magát illegális elefántcsont-exportálásban, és a lakásában több mint száz gyanús tárgyat találtak. A dísztárgyakat az Ebayen marhacsontként áruló nőt ezer font, vagyis kevesebb mint 375 ezer forint megfizetésére kötelezték.

Elefántbőr öv? Kobrabőr retikül? Rájabőr csizma? Legális!

Bár az elefántcsontra már a legszigorúbb nemzetközi szabályok vonatkoznak, az állat bőrével szinte korlátok nélkül lehet kereskedni. Az egyik ilyen termékeket árusító amerikai oldal leírása szerint az elefánt füléből (ami a legvékonyabb használható bőrrétege) főleg pénztárcát és biliárddákót, a testét borító bőrből pedig csizmát, cipőt, övet, autóbelsőt, kabátot, pisztolytáskát és mindenféle bútorszövetet szokás gyártani, de egyedi megrendelésre akár golftáskát vagy karkötőt is készítenek.

Elefántbőrövek a Bullhide Belts webshopjábanFotó: Qubit / Bullhide Belts

Az elefántbőr-kereskedelem 1997-es legalizálása mögött az áll, hogy ugyan az egész kontinenst tekintve csökken az afrikai elefántok száma, egyes területeken túlnépesedett a faj, ezért Botswana, Namíbia és Zimbabwe kilobbizta a CITES-nél, hogy a populációszabályozás miatt elejtett elefántok bőrét szabadon árulhassák – később Dél-Afrika is csatlakozott a legális exportőrök közé. Az importországok közül az Egyesült Államok emelkedik ki, még ha New York, New Jersey és Kalifornia államok tiltják is az elefántbőr kereskedelmét.

„Nincs olyan információnk, amely azt sugallná, hogy az elefántcsonton kívül az elefánt bármely más részével és az abból készült termékekkel való kereskedés bármilyen hatással lenne az állatok törvénytelen leölésének mértékére vagy mintáira” – szól az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálatának állásfoglalása. „A Szolgálat figyelmen kívül hagyja azt a szélesebb körű, negatív hatást, hogy a vadállatok részeivel való kereskedés miatt megváltozik a közvélekedés a veszélyeztetett állatok védelmével kapcsolatban” – szól az IFAW válasza. „Vagyis miért kellene az embereknek elhinniük, hogy az elefántok veszélyben vannak, amikor legálisan kárpitozhatod ki az autódat a bőrükkel?” – foglalja össze az érvelést a National Geographic.

És hogy mi a helyzet az aligátor, kajmán, krokodil, gyík, piton, anakonda, cápa, rája, strucc, kenguru vagy varacskosdisznó bőréből készült termékekkel? Ezek esetében sokkal nagyobb a szürke zóna, ugyanis az elterjedtebb fajok az IUCN Vörös listájának legalsó kategóriájába („nem fenyegetett”) tartoznak, így a CITES függelékeiben sem kaptak helyet.

Persze aztán tessék utánajárni, hogy a sarki cipőárus nem a Kiskunságban talált, egymillió forint eszmei értékű parlagi viperákat nyúzta le a kígyóbőr cipő készítéséhez, vagy hogy az Ebayről rendelt 3250 dolláros, elvileg kékpettyes tüskésrájából készült oldaltáskához valójában nem a veszélyeztetett téli rája bőrét használták fel.

Rájatáska-választék az amerikai Rojé ExoticsnálFotó: Qubit / Rojé Exotics

Ugyanez a helyzet a cápával: a CITES listája több fajt, köztük a fehér cápát, a cetcápát, a pörölycápát és az óriáscápát is a kihalás által veszélyeztetettnek tüntet fel, amelynek bőrével tilos kereskedni, de mint a szakértők felhívják rá a figyelmet, mire az állat részei termékek formájában a boltokba kerülnek, gyakran lehetetlen róluk megállapítani, hogy védett állattól származnak-e.

Azt azonban még a CITES függelékei is megjegyzik, hogy egyes fajok (például a nílusi krokodil) hiába tartoznak a legmagasabb védettségi kategóriába, populációvédelmi célokból bizonyos kvótában engedélyezett a velük való kereskedés.

A biológusok szerint a faj érdekében fel kell áldozni néhány egyedet

A népszerű brit áruház, a Selfridges idén februárban jelentette be, hogy 2020-tól nem árul többé egzotikus állatok, például pitonok, aligátorok, krokodilok és gyíkok bőréből készült termékeket. A természetvédő aktivisták ünnepelték a döntést, de a biológusok máshogy vélekednek.

„Túl kell látni azon, hogy mi történik az egyeddel, és a faj jövőjét kell előtérbe helyezni. A kereskedelmi bőrfeldolgozás közvetlen pénzügyi ösztönzést nyújt a hüllőpopulációk és környezetük védelmére a helyi, gyakran nagyon szegény embereknek. Ha a gyíkok, kígyók és főként a krokodilok nem jelentenek nekik bevételi forrást, miért akarnák életben tartani őket, vagy védeni a nekik otthont adó erdőket és mocsarakat?”

foglalta össze a problémát a Conversationben Daniel Natusch, az IUCN és a CITES tanácsadójaként is dolgozó természetvédelmi biológus, Grahame Webb, az ausztrál Charles Darwin Egyetem krokodilbiológusa, valamint Rick Shine, a Sydney-i Egyetem evolúcióbiológusa. Szerintük a Selfridges akciója sem más, csak az aktivisták féltudományos érveire támaszkodó, hangzatos médiakampány.

Ennek a módszernek a sikerét jelzi a bordás krokodilok története: a Krokodil Dundee-filmekből is ismert faj vadászatát 1971-ben tiltották be Ausztráliában, miután már csak körülbelül 3000 egyed maradt fenn belőle. Aztán az elmúlt évtizedekben elkezdték a bőrüket nagy európai divatházaknak exportálni, így az élő fajok védelme és szaporítása sokkal fontosabbá vált a helyieknek, ennek köszönhetően ma már nagyjából 100 ezres populációval rendelkezik.

De mielőtt azt hinnénk, hogy a globális nagyvállalatok messziről kerülik a kényes témát, nem árt tudni, hogy a részeikkel történő illegális online kereskedelemnek leginkább kitett fajok (elefántok, orrszarvúk, tobzoskák, tengeri teknősök, tigrisek) védelmére 2018 márciusában létrehozták a Koalíció az Állatok és Növények Online Csempészetének Megállításáért nevű szervezetet, amelynek alapítói közt szinte az összes nagy techcéget megtalálni a Facebooktól és a Google-től a Microsofton és az Ebayen át a kínai Alibaba-Baidu-Tencent trióig. A WWF alatt működő koalíció kitűzött célja, hogy 2020-ig 80 százalékkal visszaszorítsa az illegális online állat- és növénykereskedelmet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: