A gravitációs hullámok hatása tetten érhető a tengerek árapályában

Az amerikai technológiai fellegvár, a Massachussets Institute of Technology hivatalos közlönye, az MIT Technology Review figyelt fel a Fokvárosi Egyetem és a szintén dél-afrikai KwaZulu-Natal Egyetem két asztrofizikusának december elején publikált tanulmányára, amely szerint a óceánok és tengerek árapály-mechanizmusa voltaképpen a gravitációs hullámok földi kivetülése. Legalábbis matematikai értelemben.

Mint az köztudott,  a Rainer Weiss német származású amerikai fizikus elméletén alapuló lézerinterferometriás detektor 2015-ben talált rá az első ilyen hullámra, azóta az amerikai LIGO és az európai VIRGO már több gravitációs hullámot is azonosított fekete lyukak találkozásaikor, illetve egy neutroncsillag és egy fekete lyuk összeolvadása nyomán.

A dél-afrikai Rituparno Goswami és George Ellis most nem kevesebbet állít, mint hogy a Föld óceánjainak és tengereinek árapályait ugyanúgy a gravitációs hullámok generálják, mint a téridőt gigantikus lépékben meghajlító energiájú kozmikus események nyomán keletkező gravitációs hullámok, csak sokkal alacsonyabb frekvencián.

Gravitációs hullámok fantáziarajzaFotó: Don Dixon/leemage

Az asztrofizikusok számításai szerint ugyanis ha csak a Hold tömege befolyásolná az óceánokat, azok szintje nem úgy változna meg, mint ahogy azt ma tapasztaljuk. Úgy vélik, az Albert Einstein által matematikai alapon megjósolt, a LIGO és a VIRGO méréseivel igazoltan létező gravitációshullám-jelenség sokkal inkább magyarázattal szolgál a földi árapályt mozgató asztrofizikai mechanizmusra, legalábbis elméleti síkon.

Az MIT Technology Review ismertetője szerint persze nem ártana mindezt matematikaik ellenőrzések mellett konkrét mérési eredményekkel is igazolni.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: