Energiaitalként hasznosítják az emlősök vizeletét az ausztrál cukorhangyák
Mint az köztudott, a vizelet (latinul: urina) a szervezetből kiválasztott felesleges elektrolitok és anyagcseretermékek folyékony elegye, amelyet az emlősök, madarak, hüllők, halak és kétéltűek veséi termelnek. A madarak kivételével folyékony halmazállapotú anyagcseretermékben a víz és a nátrium-, kálium- és kalcium-ionok mellett karbamid (latinul: urea) és más anyagcseretermékek (húgysav, kreatinin, urobilin) is gazdagon találhatók.
Az Austral Ecology folyóiratban nemrégiben jelent meg az a kutatási összefoglaló, amely szerint a cukorhangyaként ismert, a dél-ausztráliai sivatagos környezetben elterjedt Camponotus terebransa legfőbb ásványianyag- és nitrogénforrása a felszáradt emlősvizelet.
A Dél-Ausztrál Egyetem kutatói előtt már ismert volt, hogy a szélsőségesen ásványianyag- és nyomelemhiányos, nitrogénszegény környezetben élő hangyafajok előszeretettel pótolják készleteiket a folyékony vizeletből. Ám az Ausztrália második legnagyobb szigetén, a Kenguru-szigeten végzett kutatások szerint a cukorhangyák a már felszáradt vizeletfoltok után fennmaradó karbamidkristályok bányászatával szerzik be például a szükséges nitrogént.
A kutatók szerint a hangyák a vizeletnyomokból kinyert anyagokat hasonlóképpen hasznosítják, mint az embersportolók a különféle sportitalokat. A karbamidból kinyerhető nitrogén pedig azért fontos, mert az nélkülözhetetlen építőköve az amino- és nukleinsavaknak. Az állatok növényi eredetű nitrogéntartalmú aminosavakat használnak kiindulási anyagként a nitrogén-biokémiájukhoz, beleértve a fehérjék és nukleinsavak gyártását is.
Kapcsolódó korábbi cikkeink: