„Az, hogy a Clark Egyetemen kutató és a Smithsonian Intézet támogatását élvező Goddard professzor nem érti a hatás és az ellenhatás lényegét, és nem tudja, hogy a vákuumnál valami jobb közeget kell találni, az egészen abszurd. Végül is csak a középiskolai tananyaggal nincs tisztában” – írta A hiszékenység súlyos esete című véleménycikkében a New York Times névtelen szerzője a lap 1920. január 13-i számában, miután az előző napon címlapon hozták le Robert H. Goddard tervét a Föld légkörét is elhagyni képes rakétákról, ami az űrutazást is lehetővé tenné.

A szerző valószínűleg abból a korabeli hiedelemből indult ki, hogy tolóerőt csak a légkörön belül lehet kifejteni, pedig Goddard kutatásai bizonyították, hogy vákuumban is lehetséges. Egy héttel a cikk megjelenése után Goddard (akinek nevét ma a NASA egyik fő űrközpontja is viseli) az AP hírügynökségnek küldött közleményében reagált a vádakra, de azok olyan népszerűek lettek az olvasóközönség körében, hogy a kutató évekig nevetsége tárgya maradt. Egy 1929-es sikertelen kísérletről például így számolt be egy brit lap: „A Holdra készülő rakéta 238 799,5 mérfölddel tévesztette el a célt.”

A gúnyhadjárat miatt a Holdembernek csúfolt Goddard kénytelen volt egyedül vagy szűk körben dolgozni, és az amerikai kormánytól sem kapott támogatást, mert sem a hadsereg, sem a tudományos közösség nem tartotta kiemelkedően fontosnak a rakéták kutatását. Németország már inkább közeledett volna Goddard felé, de a kutató elzárta magát az egyre komolyabb katonai fenyegetést jelentő németektől.

Végül csak 1969-ben jött el az igazság pillanata, amikor az Apollo–11 útnak indítását követően, július 17-én a New York Times helyreigazítást közölt. Igaz, az évtizedes gúnyolódással talán nem volt arányos az a három bekezdés, amelynek nagy része az 1920-as cikket idézte, majd a végén ennyivel intézte el az ügyet:

„Újabb kutatások és kísérletek megerősítették Isaac Newton 17. századi felfedezéseit, így most már elfogadott tény, hogy a rakéták vákuumban és a légkörben is ugyanolyan jól képesek működni. A Times sajnálja a tévedést.”

A teljes 1920-as cikket el lehet olvasni a New York Times archívumában, vagy felhasználóbarátabb környezetben a Wikisource oldalán.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Eszeveszett űrversenyben előzte meg az USA a Szovjetuniót az 50 évvel ezelőtti Holdra szállással

Bodnár Zsolt tudomány 2019. július 19.

Az 1960-as évek űrháborújában mindent felülírt a látszat: az űrhajókba valójában nem is kellettek emberek, de Gagarin jót tett a szovjet propagandának, ami végső soron a Holdra szállásba hajszolta az USA-t. De mit keresett egy náci tudós a NASA körül, és miért maradt volna el az űrverseny, ha nem ölik meg Kennedyt?

Elon Musk bemutatta új űrhajóját, amivel megvalósulhat a bolygóközi utazás

Bodnár Zsolt TECH 2019. október 1.

Felállították a Starship életnagyságú prototípusát, mire a NASA vezére felszólította Muskot, hogy jó lenne, ha a közös projektjükre koncentrálna, mert már így is csúszásban vannak. Musknak sem kellett több.

Hová érdemes embert küldeni, a Holdra, a Marsra vagy a kisbolygókra?

Tóth András tudomány 2019. május 27.

A Föld elhagyása nemcsak lehetséges, hanem elengedhetetlen is: az emberiség jövője a Naprendszer erőforrásainak és lehetőségeinek kihasználásában rejlik. De merre vegyük az irányt?