A farkaskölykök is képesek apportírozni
Egy frissen megjelent kutatás szerint a farkaskölykök is tudnak apportírozni, bár erre senki sem számított korábban.
A tudósok szerint az ehhez hasonló kooperatív viselkedés alapján választhatta ki az ember 15 ezer évvel ezelőtt a mai kutyák őseinek számító farkasokat. Korábban általánosan elterjedt nézetnek számított, hogy az ehhez hasonló kommunikációs készségek csak a háziasítás után alakultak ki az állatokban, most viszont úgy tűnik, hogy a farkasok már egészen fiatalon, különösebb képzés nélkül is felfogják az ember által adott jeleket.
A Stockholmi Egyetem kutatói összesen 13, három különböző alomból származó farkaskölyköt vizsgáltak. A kölyköket tíznapos korukban választották el az anyjuktól, és nem tanították őket külön játszani. Christina Hansen Wheat zoológus, a tanulmány társszerzője szerint eredetileg az állatok általános kooperációs képességeit vizsgálták, nem azt, hogy tudnak-e labdázni, erre véletlenül jöttek rá.
A tesztek során nyolc farkast egyáltalán nem érdekelt a teniszlabda, egy alom viszont különösen lelkesnek bizonyult: három kölyök háromból kétszer visszahozta az eldobott játékot, egy pedig mindhárom alkalommal sikeresen apportírozott. Hansen Wheat szerint a gyakorlatot a kölykök akkor is sikeresen végrehajtották, amikor nem a gondozójuk, hanem egy ismeretlen ember dobta el a labdát.
A kutató szerint ez azt bizonyítja, hogy már a farkasok is megértik, mit vár tőlük az ember – legalábbis vannak olyan almok, amelyek fogékonyabbak az emberi kommunikációra. Hansen Wheat szerint valószínű, hogy a kutyák háziasításának hajnalán az ember kifejezetten ezeket a játékosabb farkasokat kereste.
Sting, Elvis és Lemmy
Evan MacLean etológus, az Arizonai Egyetem munkatársa szerint fontos kutatásról van szó, de az eddigi adatok alapján nem kijelenthető, hogy a farkasok ugyanúgy apportíroznak, mint a kutyák. A kísérletek során a legnagyobb kihívást a farkasokkal történő megbarátkozás jelentette: a gondozók a nap 24 órájában együtt voltak az állatokkal, még velük is aludtak, hogy legyőzzék a bizalmatlanságukat.
A farkasokat háromóránként etették, és zenészekről nevezték el őket, a legjátékosabbnak Sting bizonyult, Lemmy és Elvis a második helyen végeztek.
A jelen kutatásban nem közreműködő MacLean szerint abban, hogy a farkasok kergetnek valamit, nincs semmi meglepő: ragadozóként ez a dolguk, ahhoz pedig, hogy visszahozzák a labdát, azért sokáig kell udvarolni nekik – de valószínűleg annak idején ez a mutatvány elég sokat ígérőnek tűnt ahhoz, hogy az ember tovább kísérletezzen vele.
Amikor a kísérletben részt vevő állatok már túl nagyra nőttek, vadasparkba adták őket, Hansen Wheat viszont azóta is rendszeresen látogatja őket – a farkasok pedig éppen úgy ugrálnak rá és nyalogatják az arcát, mint ahogy a kutyák szokták.
Érdekel az egykori és a mai magyarság eredete? Kíváncsi vagy a legfrissebb genetikai és régészeti kutatások eredményeire, részleteire? Gyere te is Qubit Live-ra! Hétfőn, január 20-án a Trip hajón, lapunk harmadik közösségi eseményén a magyar eredet néhány legelismertebb kutatója osztja meg tudását velünk. Jegyek itt kaphatók.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: