Mire tanít a kutyák játékosságának genetikai vizsgálata?
A kutyatenyésztés irányított szelekciója akár felgyorsított evolúciónak is tekinthető, így a kutyatenyésztés vizsgálatánál elég néhány száz évet áttekinteni, hogy fény derüljön bizonyos evolúciós mechanizmusokra.
Garamszegi László Zsolt ökológus, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének igazgatója által vezetett, a Journal of Evolutionary Biology folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban azt állítja, hogy a vadászkutyafajták játékossága olyan viselkedési elem, amely egyértelműen a domesztikáció és a tenyésztés során erősödött fel.
Az etológusok szerint a játékosság evolúciós időmértékkel mérve új jegynek számít, a kutya (Cannis familiaris) kialakulása után alakult ki, így a „farkasságról” teljesen leválasztható.
Garamszegi 138 kutyafajta genetikai információit tartalmazó több tízezres adatbázisból dolgozott: statisztikai módszerekkel elemezte a viselkedési elem fajtához kötöttségét. Arra jutott, hogy az emberrel való együttműködés és a vadászathoz szükséges tulajdonságok a játékossággal együtt erősödtek fel a vadászkutyafajtákban.
Konklúziója szerint a kutyák fajon belüli összehasonlítása lehetővé teszi, hogy a génváltozatok és az általuk hordozott, viselkedési elemekben is manifesztálódó jegyek összefüggései is tisztábbak legyenek, segítve ezzel a nagyobb léptékű evolúcióbiológiai mechanizmusok megértését.
Kapcsolódó cikkeink korábbról:
Kubinyi Enikő: A kutyák egymással szemben dominánsak, ember ellen csak a neveletlenek lázadnak
A kutyák között dominanciaviszonyok nem keverendők össze az ember és a kutya kapcsolatával, amelyre nem érvényesek a falkán belüli viselkedési mechanizmusok – állapították meg legújabb kutatásukban az ELTE etológusai.
Rekonstruálták, hogy nézhetett ki egy kutya 4000 éve
1901-ben 24 kutyakoponyára bukkantak egy 4-5 ezer éves skóciai sziklasírban, most sikerült az egyikből realisztikus arcképet alkotni a neolitikus kutyáról.
Perzsiától a sportpályákig – a lovak genetikai elszürkülésének történelmi útja
Az elmúlt két és fél ezer évben jelentősen csökkent a lovak fajon belüli genetikai sokfélesége. Ami nem is csoda, mivel a szelekciót a hadviselés vezérelte az elmúlt évezredekben, a ma ismert fajtákat is a harcmodorhoz igazított tenyésztés alakította ki.