Angliában tetőzik a spermaválság
A posztmortem, azaz a halál utáni spermadonáció etikai kérdéseiről jelent meg terjedelmes értekezés a Journal of Medical Ethics folyóiratban január 17-én.
A szerzők abból indultak ki, hogy Nagy-Britannia behozatalra szorul ezen a téren is. Az angliai spermabankokba évente háromezer minta érkezik Dániából, négyezer pedig az Egyesült Államokból, de jelentős az import az Európai Unió országaiból is.
A tanulmány szerzői szerint annyira kevés az angliai donor jelenleg, hogy a sikeres mesterséges megtermékenyítések számát (amelyből tavaly 2200 volt) jelenleg csak így lehet fenntartani. A kutatók úgy vélik, ideje volna elgondolkodni azon, hogy a máj- vagy szívtranszpantációkhoz hasonlóan bárki felajánlhassa, hogy halála után hímivarsejtjeit is felhasználhassák.
A prosztata elektromos stimulálásán alapuló technológiával az Egyesült Államokban már évek óta engedélyezik a posztmortem spermavételt (postmortem sperm retrieval, PMSR), amelyet olyan férfi házastársa vagy szülei kérhetnek, aki fiatalon, hirtelen hunyt el, anélkül, hogy előtte esélyük lett volna gyereknemzésre. A PMSR-t ezen kívül súlyos betegek is kezdeményezhetik. A szakirodalom szerint ugyanis a halál beálltát követő 48 órában a hímivarsejtek megőrzik fertilitásukat.
A Telegraph összeállítása az ellenérveket is ismerteti. Ezek lényege, hogy az import, illetve a posztmortem sperma helyett az angliai fiatal férfiakat kellene hathatós ösztönzéssel meggyőzni arról, hogy legyenek a spermabankok donorjai, máskülönben egyre több dán, amerikai vagy kontinentális felmenőjű gyerek szaladgál majd a brit szigeteken.
Kapcsolódó korábbi cikkeink: