Üvegesre pirította egy áldozata agyát a Vezúv Herculaneumban
A Vezúv i. sz. 79-es kitörése után Pompeii mellett a várostól húsz kilométerre fekvő Herculaneumot is elpusztította, itt bukkantak rá a hatvanas években egy huszonöt év körüli férfi maradványaira, akit valószínűleg álmában ért a halál.
A Nápolyi Egyetem régészei egy friss kutatásukban alaposabban is megvizsgálták a maradványokat, és a koponyán belül különös, üvegszerű anyagra bukkantak. Pier Paolo Petrone, a kutatás vezetője szerint az anyag vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a fényes fekete anyag az áldozat agya lehetett, amely a körülbelül 520 Celsius-fokos hő hatására alakult ilyenné.
Petrone figyelmét az keltette fel, hogy a csillogó fekete anyag csak a koponyán belül volt megtalálható, a környéken nem, és bár hasonló összetételű anyag lehetne állati vagy növényi eredetű is, máshol nem találtak hasonlót. A környékbeli elszenesedett fa vizsgálata alapján a régészek megállapították, hogy Herculaneumot nagyjából 520 fokos hőség pusztította el, ez elegendő volt ahhoz, hogy a testzsír felgyulladjon, a szövetek pedig elpárologjanak. A maradványok vizsgálata szerint a hirtelen hőhullámot gyors lehűlés követte, ennek eredményeképpen jöhetett létre az üvegesre égett agy is.
Az áldozat csontjai, illetve a környékbeli fa építőanyagok egy része is üvegszerűvé égett a piroklaszt árban, de pont olyan összetételű anyagot máshol nem találtak, mint amilyen a férfi fejéből került elő.
Herculaneum lakói semmivel sem jártak jobban, mint Pompeii polgárai: az irtózatos hőségtől szétrobbant a fejük. Piero Pucci, a tanulmány társszerzője elemzése szerint a talált anyagban ugyanolyan fehérjék fordulnak elő, mint az agyban, ezek alapján úgy tűnik, hogy a vastag hamuréteg alatt megtalált holttest fejében az agykéreg és a középagyban található feketeállomány őrződött meg ilyen rendhagyó módon.
Álmában érte a halál
A férfit a Collegium Augustalium épületének egy kisebb szobájában találták hason fekve, a testhelyzete és egy ágy elszenesedett maradványai alapján valószínűsítik, hogy aludt a katasztrófa bekövetkezésekor, ő lehetett az épület gondnoka. A Collegium Augustaliumban Augustus római császár kultuszát ápolták.
Herculaneumban körülbelül háromszázan estek a vulkánkitörés áldozatául, a város lakosainak egy része még időben elmenekült, miután először csak vékony hamuréteg hullott a városra, csak később indult meg a piroklaszt ár. Az áldozatok többségét a csónakházakban érte el a végzete, és a gondnokhoz hasonlóan ezekben az esetekben is szétnyílhatott a fejük, de máshol nem találtak hasonló, üvegszerűen megőrződött szöveteket.
A robbanás erejét a Hirosimára ledobott atombomba százezerszeresére becsülik, ennek ellenére nem mindenki ért egyet Petrone és társai forgatókönyvével: Tim Thompson, a brit Teeside Egyetem kutatója szerint egyáltalán nem biztos, hogy a hirtelen hő hatására valóban elpárologtak a lágy szövetek, és széthasadt a herculaneumiak koponyája, szerinte a bizonyítékok azt sem támasztják alá, hogy valóban 520 fokos hőség pusztított volna a városban. Ha lehet, Thompson forgatókönyve még rosszabbul hangzik, mint Petrone elképzelése: szerinte nem egy hirtelen hősokk végzett Herculaneum lakóival, hanem hosszabb időn át tartó, alacsonyabb hőség – így valószínűleg elevenen megfőttek, vagy a törmelék ütötte őket agyon.