Mária Terézia magyar uralkodó nemváltó volt. Legalábbis jogi értelemben mindenképp: nemcsak a magyar, hanem a világtörténelem egyik legnagyobb hatású királynője ugyanis nem királynő volt, hanem király. Másképp nem is ülhetett volna 40 évig a magyar királyi trónon, ahhoz ugyanis, hogy azt megörökölhesse, fiúsítani kellett – hangzott a történelmi példa a nemváltás ma már más kontextusban értelmezett jelenségére a Közép-Európai Egyetem, a CEU Határtalan tudás című előadása után február 27-én este. A rendezvényen Fodor Éva szociológus, Acsády László neurobiológus és Márton Joci LMBTQ-aktivista adott elő, akikhez a panelbeszélgetsére Reuss András teológiaprofesszor is csatlakozott.

Ha csak lány örökös akadt, fiúsításuk a középkor folyamán bevett gyakorlat volt a magyar királyságban. A példát egyébként a közönség soraiból fejtette ki bővebben egy magát férfiként azonosító látogató. Közvetlenül ezután a vendég azt a kérdést szegezte az emelvényen helyet foglaló, általa a közönség soraiból „nőnek érzékelt” előadókhoz, elsősorban is Fodor Éva szociológushoz, a CEU rektorhelyetteséhez, hogy vajon a mindennapjai során dühös lesz-e attól, ha egy férfi nem engedi előre az ajtón. 

A CEU gendertanszékét vezető Fodor Éva válasza: az, hogy dühös lesz-e vagy sem, a pillanatnyi hangulatától is függ ugyan, de személy szerint nemhogy nem tekinti a tisztelet megnyilvánulásának, ha egy férfi előreengedi, hanem kifejezetten annak demonstrálásaként éli meg, hogy a gyengeségét juttatták kifejezésre. 

Mindez már a kommentszekcióban hangzott el, az előadások végén. Fodor eleve úgy vágott bele az előadásába, hogy arra szólította fel a közönség soraiban ülőket, hogy „vessenek egy pillantást a szomszédjukra, aztán nézzenek vissza, és gondolják végig, hogy ki ül önök mellett, mit tudnak róla”. Majd úgy folytatta, hogy bár a félhomályban még a szeme színét sem látjuk a mellettünk ülőnek, de azt tudni véljük róla, hogy férfi-e vagy nő. Így már kevéssé meglepő, hogy a neki szegezett ajtós kérdés után is az volt az első reakciója: „honnan tudja, hogy én nő vagyok?”

Ha egy nő férfijogokat kap, férfi is lesz?

A genderkutató szociológus, aki azt hangsúlyozta előadásában, hogy „biológiánk adott, de a nemi szerepeinket a társadalom határozza meg”, példákat is hozott arra, hogy a bináris rendszer, amelyben csak nőket és férfiakat azonosítanak, korántsem egyeduralkodó az emberiség körében. A közönség soraiból mondjuk valamelyest kontraproduktívnak hatott az a megállapítás, hogy „ha másképp gondolkodnánk a nemekről, másfajta társadalomban is élnénk”, tekintve, hogy azok, akik nem akarnak másképp gondolkodni a nemekről, esetleg épp azért is tesznek így, mert nekik a kurrens a társadalmi berendezkedés tetszik, illetve annak fenntartása áll érdekükben. Nyilván ezért is keverednek olyan, Fodor által is említett ellentmondásokba, hogy női miniszterként a nemi szerepek biológiai meghatározottságát hirdetik, nem véve tudomást arról, hogy ha akár csak egy évszázaddal ezelőtt próbáltak volna emelett nyilvánosan, mi több, politikai előljáróként érvelni, minderre esélyük sem lett volna, hisz épphogy megkapták volna a jogot, hogy szavazzanak.

Fodor alternatív genderszemléletű társadalmakra mindenesetre a világ minden tájáról hozott példát, így Európából is, ahol egy albán népcsoport lehetőséget biztosít a női tagjainak arra, hogy férfiként, férfi jogokkal felruházva éljenek tovább. Igaz, csak akkor, ha cserébe szüzességet fogadnak. A panelbeszélgetésben az előadók mellett részt vevő Reuss András teológiaprofesszor meg is kérdezte, hogy ha az albán nemváltóknak szüzességet kell fogadniuk, és egy speciális lakóhelyen, elvonultan kell élniük, akkor miben merül ki a férfi voltuk. Azt is kifejtette, hogy ebben az értelemben az apácák vagy protestáns megfelelőik, a diakonisszák is férfiként élnek, hiszen számtalan olyan feladatot végeznek, amelyek a hagyományos nézőpontok szerint férfiasnak számítanak, és szűzies életet is élnek mellé, ettől azonban ő még nem tekinti őket férfinek.  

Genderjátszótér

Hogy gyakorlatiasabb példák is szemléltessék a genderszemlélet különböző vetületeit és az azokban rejlő nehézségeket, a CEU egy LMBTQ-aktivistát is meghívott a tudomány képviselői mellé. Márton Joci azzal indította előadását, hogy ő leszögezte, hogy roma, hogy meleg, és hogy férfi. Aztán azzal folytatta, hogy mindezek kinyilvánítását fontosnak tartja, egyebek mellett azért, mert az LMBTQ-mozgalmak sokszor a középosztálybeli meleg férfiak játszóterévé válnak, akik még ha látszólag tudomást is vesznek más kisebbségek létezéséről, vagy a nők társadalmi realitásairól, mozgalmaik fókuszában leginkább az ő problémáik szerepelnek. 

A genderőrületről, ami a mainstream híradások de legalábbis azok egy része szerint nyugatról jövő őrület, és ott is csak azért létezik, mert az emberek már azt sem tudják, hogy jó dolgukban mihez kezdjenek magukkal, Márton Joci elmondta, hogy aktivistaként gyakorlatilag egyáltalán nem találkozik olyanokkal, akik unalmukban élik meg a genderőrületet. Találkozik viszont a vidéki Magyarországon nagyon nehéz körülmények között, mélyszegénységben élő vidéki roma fiatalokkal, akiknek egy része nem érzi összhangban az érzelmeit a rá születésekor ruházott nemi szerepekkel. 

Ha nem nevelnék őket egymás ellen, a nemek jól meglennének egymással

A természettudományos vonalat a genderelméletről szóló CEU-s rendezvényen Acsády László neurobiológus képviselte, akit a Qubit a témában már részletesen kikérdezett. Az agykutató azzal indította esti előadását, hogy „miközben a meghívás alapján úgy tűnhet, mintha én lennék a rendezvény antitézise, ám ilyen madáchi kategóriákban nem kívánok szerepelni”. Ennek megfelelően az agykutató azzal a megállapítással vezette fel további mondanivalóját, hogy érdemes megfigyelni: amíg óvodába nem kerülnek, a kisfiúk és a kislányok kiválóan eljátszanak egymással, és a nemek éles különválása csak akkor kezdődik el, amikor az óvónénik külön csoportokba rendezik őket, és még rá is erősítenek a különbségekre azzal, hogy bizonyos játékokat fiúsnak, míg másokat lányosnak kiáltanak ki. Ez így megy tovább a teljes iskolarendszeren is, így aztán nem csoda, ha „felnőtt korban egy férfi vezető azon vívódik, hogy a szemmel láthatóan melltartó nélkül érkező delikvensnek, vagy az önéletrajza alapján rátermettebb, okosabbnak tűnő jelentkezőnek adjon-e egy állást”.

Ha a fiúkat és a lányokat óvodás koruktól kezdve ilyen vagy olyan szempontok alapján elkülönítik, és másféle játékokra, másfajta viselkedésre nevelik, az lenyomatot hagy az agyban. Mivel az agy fejlődése 22-23, az újabb elképzelések szerint pedig akár 28-30 éves korig nem áll le, a későbbi életkorokban bekövetkező genetikai program így már a módosult agyban tudja csak kifejteni a hatását. Ily módon „biológiai szempontból nagyon valóságtól elrugaszkodott lenne azt állítani, hogy a (társadalmi) környezet ne lenne hatással az agy és az emberi viselkedés fejlődésére” – szögezte le az agykutató.

Arra, hogy társadalmi nemek nagyon is léteznek, és hogy a köztük az ugyancsak a társadalom által kialakított előnyök és hátrányok rendszere mennyire áthatja az élet minden területét, a neurobiológus egyebek mellett azt a példát hozta, hogy miközben tudományos kutatások szerint a nők közel 90 százaléka küzd menstruációs problémákkal, és a nehézségekkel küzdők nagyjából negyedének-ötödének endometriózisa vagy policisztás szindrómája van, az orvostudomány jóformán semmi pénzt nem fordít ezek hátterének a feltárására és kezelésének a lehetőségeire. Ezzel szemben az erektilis diszfunkció okainak feltérképezésére és lehetséges megoldásaira „zillió pénzt” költünk, miközben a probléma, jóllehet kellemetlen, semmilyen szinten nem összemérhető azzal, hogy valakinek felnőtt élete nagy részében havonta több napot fájdalmak közepette kell eltöltenie. 

Biblia: nincs férfi, sem nő

Azt a panelbeszélgetés folyamán Fodor Évával többször is – gerjesztett, vagy természetes módon kialakuló – polémiába keveredő Reuss András is hangsúlyozta, hogy senki nem úgy születik, hogy az anyja méhében megtanult férfinak vagy nőnek lenni. Ezt mindenki a társadalomban tanulja meg vagy tanítják meg neki. A kérdés az evangélikus lelkész szerint az, hogy jól tanítjuk-e a gyerekeket. Fodornak azonban erre az a kérdése támadt, hogy ki mondja meg, mi a jó. 

A Bibliánál maradó Reuss végül azzal oldotta fel a feszültséget, hogy miközben tény, hogy az ószövetségi példákban a tanítások ősatyjai, Ábrahámtól kezdve afféle állatokként adják és veszik a nőket, a kereszténység Újszövetségében Pál apostol már odáig jut, hogy azt írja levelében a galatabeliekhez: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok”. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: