Izlandon valósul meg a leginkább a nemek közötti egyenlőség a világon – derült ki a Világgazdasági Fórum friss jelentéséből, amely a nők gazdasági lehetőségeit, politikai képviseletét, oktatásban való részvételét, valamint az egészségügyi kilátásait veszi figyelembe a rangsor összeállításánál.

A helyzet némileg javult tavaly óta, most már csak 108 év kell hozzá globálisan, hogy a nemek közötti politikai, munkaerő-piaci, egészségügyi és oktatási szakadék eltűnjön. És 202 év ahhoz, hogy a hasonló munkakörű, beosztású nők ugyanannyit keressenek, mint a férfiak. A tavalyi számítás szerint az utóbbihoz még 217 év kellett, de a 2017 novemberében kiadott hasonló jelentés amúgy is ritka kedvezőtlen képet rögzített: 11 év után először kezdett ismét nőni a nemek közötti egyenlőtlenség. Az idei jelentés szerint tehát ez a trend legalábbis megállt.

Jement magabiztosan előzzük

A 2018-as listán Izland után Norvégia, Svédország, Finnország, majd Nicaragua, Ruanda, Új-Zéland, a Fülöp-szigetek, Írország és Namíbia következik. Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság és Kanada épp hogy kimaradt a top tízből. A gazdasági hatalmak nem teljesítettek túl fényesen: az Egyesült Államok az 51., Kína a 103., India a 108., Szaúd-Arábia pedig a 141. a rangsorban. A tíz sereghajtó: Libanon, Szaúd-Arábia, Irán, Mali, Kongói Demokratikus Köztársaság, Csád, Szíria, Irak, Pakisztán, Jemen.

Magyarország is javított tavalyhoz képest: 2017-ben 144 országból még 103. volt, idén már 102. a 149 tagú mezőnyből, és ehhez a pontszáma is növekedett négy ezredet: 0,670-ről 0,674-re. Az igaz viszont, hogy nincs európai ország (Albániát, Ukrajnát stb.-t beleértve), amely rosszabbul teljesítene nálunk e tekintetben, hacsak a 130. helyre befutott Törökországot nem tekintjük európainak. Az európai államok közül a 91. és 92. helyen végző Máltához és Ciprushoz vagyunk a legközelebb. Magyarország a következő mezőnyben szerepel a listán:

67 százalékban sikerült felszámolni az egyenlőtlenségeket

Magyarország még a kelet-európai és közép-ázsiai országok egyesített listáján is utolsó előtti, egyedül Tádzsikisztánt megelőzve. Igaz, ahogy a táblázatokhoz csatolt elemzésben megjegyzik, nincs olyan óriási különbség a régió legjobban teljesítő országai, Szlovénia, Lettország és Bulgária, valamint a sereghajtók (Georgia, Magyarország, Tádzsikisztán között). Előbbiek a nemek közötti egyenlőtlenségeket 78, 76 és 76 százalékban számolták fel, míg utóbbiaknál ez az arány 68, 67, illetve 64 százalék.

A magyar nők helyzete egy tekintetben kifejezetten csapnivaló, és ez a politikai érdekérvényesítés (bár ha a részpontszámok részpontszámait is nézzük, az egyenlő bérek tekintetében is bőven van hová fejlődnie Magyarországnak). A lemaradás elsősorban nem a munkaerő-piacon, nem az oktatásban és nem is az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben mutatkozik meg. Oka egyértelműen a politikai képviselet hiányában keresendő, a Világgazdasági Fórum rangsorában legalábbis tavaly és idén is ez a tényező húzta le rendkívüli mértékben a magyar összpontszámot.

Míg az egészségügyhöz való hozzáférés tekintetében a magyar nők a 42. legjobb helyzetben vannak a világon, az oktatásban való részvétel és a gazdasági lehetőségek terén pedig 66.-ak, illetve 68.-ak vagyunk a rangsorban, addig a nők magyarországi politikai képviselete már csak a 142. helyre elég a 149 tagú mezőnyben. Azok között az államok között, ahol a magyarországinál is kezdetlegesebb a nők politikai képviselete, szinte csak muszlim országokat, és többségében királyságokat találunk: Bahreint, Belize-t, Bruneit, Kuvaitot, Libanont, Ománt és Jement.

Az országonkénti elemzésben az aktuális pontszámokat a 2006-osokkal vetik össze: ebből jól látszik, hogy a nők munkaerő-piaci lehetőségeit illetően sikerült jelentősen javítani (0,640-ről 0,680 pontra), az oktatásban kicsivel jobb a helyzetük, mint 12 éve (0,991-ről 0,994-re nőtt a pontszám), az egészségügyhöz való hozzáférésük stagnál, de ott amúgy sem rossz a pontszám ( 0,979 a lehetséges 1,000 pontból). A politikai képviselet szempontjából azonban markáns a romlás 2006-hoz képest, pedig a referenciaévben sem volt rózsás a helyzet (az egykori 0,069 helyett idén 0,045 pont). (A mezőny bővülése miatt helyezésben egyébként minden tekintetben rosszabbul állunk, mint 2006-ban.)

Miből áll össze a legrosszabb európai pontszám?

A négy fő szempontot további tényezőkre bontják. Az egészségügyi pontszámot a várható egészséges élettartamból és a születő gyerekek nemi arányaiból kalkulálják: itthon 94 lány csecsemő jut 100 fiúra, ez 0,943 pontot ér, az összértéket azonban felhúzza, hogy a magyar nők jóval tovább élnek egészségesen, mint a férfiak (69,5 év vs. 64,1 év).

Az oktatási pontszámot az húzza fel, hogy bár az általános iskolában – nyilván a születési arányok miatt – még egy leheletnyivel kevesebb lány tanul, mint fiú, a középfokú oktatásban hasonló az arányuk, a felsőoktatásban pedig már 125 nő jut 100 férfira.

A gazdasági lehetőségek pontszámát még több tényezőből kalkulálják, és a rossz hír az, hogy a magyar részpontszám az egyenlő bérek tekintetében a legalacsonyabb: a 0,517 pont az összesített listán mindössze a 125. helyre elég. Ami viszont jelentősen javít az összpontszámon, az a magyar nők nagy aránya a szakirányú képzést igénylő szellemi munkakörökben (ide sok mindenki tartozik a radiológustól a mérnökön át a tanárig): jelenleg 100 férfire 133 nő jut ezeken a területeken, amivel elsők vagyunk a rangsorban. Ugyancsak növeli az összpontszámot a nők munkaerőpiaci részvétele: 100 dolgozó férfira 83 dolgozó nő jut Magyarországon (ez a 66. helyezéshez elég). A nők összkeresete a férfiakéhoz képest (62 százalék), valamint arányuk a döntéshozó pozíciókban viszont megint csak csökkenti a nők munkaerő-piaci egyenlőségét.

Ami a magyar nők politikai képviseletét illeti, három tényezőt vizsgáltak a jelentés készítői: a női parlamenti képviselők arányát (100 férfira 14 jut), a nők arányát miniszteri pozíciókban, valamint azt, hogy volt-e női vezetője az adott országnak az elmúlt 50 évben. Az utóbbi két szempontra egy szép, kövér nullát kapott Magyarország, hiszen Mária Terézia óta nem állt nő az állam élén, női miniszterünk pedig ugyan most van, a tárca nélküli Bártfai-Mager Andrea személyében, de a Világgazdasági Fórum az előző, csak férfiakból álló kormány adataival dolgozott. És csak azért nem a legutolsók vagyunk a világon a nők politikai lehetőségeit illetően, mert néhány női képviselő azért befért a parlamentbe.

Kapcsolódó cikkek: