Így áll a techbiznisz a járványkorszak hajnalán

Semmi sem biztos. Kivéve azt a néhány dolgot, ami egyre biztosabb, például az, hogy a koronavírus-járványra így vagy úgy rámegy az egész húszas évtized. A tízes évek tech-hírei tele voltak a bitcoinnal és az Uberrel, velük most mi lesz vajon?

Kriptopénzek

Mi az a bitcoin? A digitális arany, a központosítatlan blokklánc, amit számítógéppel bányásznak; a gépfarmok, amik ma már összesen annyi áramot fogyasztanak, mint fél Csehszlovákia. 

Az ismeretlen Satoshi Nakamoto által 2009 januárjában útjára bocsátott jelenség, jampec japán spekulánsok és kínai megyei pártbizottságok tagjainak kedvenc befektetése maga a kriptoanarchista utópia: a szabad globális pénz. A központi bankok piszkos machinációitól mentes ugyan, de ettől egy cseppet sem stabil, sőt jókora árfolyamkilengéseket produkál. Első nagy lufija 2017-ben húszezer dolláros árfolyamnál pukkant, mostanában (vagyis három évvel később) az ára a csúcs harmada körül mozog. Ennek ellenére sokat töretlenül hisznek benne. John McAfee szerint például az árfolyam 2023-ra negyedmillió dollár lesz, konzervatívan becsülve. A világ első vírusirtójának szerzőjét idézzük, aki sörétes puskával trippel a belize-i dzsungel vérszívó plüssállatra hasonlító lakói között. Mi tehát, honfitársaim, az igazság?

Az igazság az, hogy a kriptopénz, különösen a bitcoin, beváltotta a hozzá fűzött reményeket mint vagyonmentési eszköz, például a görög válságban. Ide tartozik továbbá, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket mint független értékhordozó, digitális arany. 2020 februárjában a globális tőzsdékkel együtt olvadni kezdett, majd március 12-én árfolyama 40 százalékos beszakadást produkált. Közelítsük meg a kérdést másképp: a bitcoin és a kriptopénzek általában hatalmas hasznot húzhatnának, húzhattak volna a COVID-19 okozta felfordulásból, hogy mást ne mondjunk a függetlenségük, olcsóságuk, gyorsaságuk, nemzetköziségük és higiénikusan digitális mivoltuk miatt. Az, hogy ez a kitörési pont elsuhan mellettük, azt jelenti, hogy középtávon is megmaradnak játékpénznek, hosszú távon pedig, mint tudjuk, úgyis kvantumszámítógép, hidegfúzió, és mindennek kampec.

Hakniszektor

A baljósan vidám eredeti angol kifejezés, a gig economy hangulatát tökéletesen leképező magyar fordítás alatt nemcsak azt értjük, ahogy a nagy mulatós buli végén egy átizzadt zakó zsebébe besüllyesztik a halványkék bankjegyköteget, hanem például az Ubert, az Airbnb-t, a szabadúszó dizájnereket, fordítókat. A sóhivatalokat megkerülő megoldások bedolgozói ugyan mindig is tisztában voltak vele, hogy a szociális védőhálójuk megy a levesbe, a társadalom viszont most szembesül vele, hogy mi van akkor, ha mindenki haknijára egyszerre ereszkedik le a függöny. 

Az Egyesült Államokban például a munkaképes lakosság több mint harmada, 36 százalék szabadúszik és haknizik a Gallup tavaly nyári felmérése szerint. A március végén elfogadott 2000 milliárd dolláros amerikai mentőcsomag részeként ők jogosultak lesznek a munkanélküli segélyre. Működik "a profitot privatizáljuk, a veszteséget államosítjuk" mechanizmus, kérdés viszont, hogy hogyan tovább, amikor a szektor főszereplői eddig olyan tőzsdei- illetve cégérték- orientált vállalkozások voltak, amelyek a dolgozók agresszív lehúzása mellett is legtöbbször sikertelenül próbálkoztak nyereségtermeléssel - ebbe kellene most beleférnie valamiféle biztonsági megoldás költségeinek.

A sajnálatos események várhatóan más diszruptív, piaci szabályokat felrúgó startupok sorsára is kihatnak majd: nekik nemcsak a hipszterpróbát kell kiállniuk, hanem fenntarthatónak és feketehattyú-állónak is kell bizonyulniuk.

Internet

Az eddigiekkel ellentétben az internet nem fótos, hanem drótos. Tudta Ön? Amennyire orwelli és zsibbasztó volt az internet a folyton az emberi arcon taposó influenszerekkel és targetált nyaggatásaival, olyan menő a net most, hogy már nincs, vagyis nincs elég belőle. 

Először is elterjedt az aggodalom, hogy az otthon maradó tömegek médiafogyasztása leterhelheti a hálózati infrastruktúrát. Egy meg nem nevezett EU-hivatalnok ezért a bitráta harminc napos csökkentésére kérte a Netflixet, a cég pedig teljesítette a kérést. A Youtube eközben felelőssége tudatában 480p-ben egységesítette az alapértelmezett felbontást (ami manuálisan felülbírálható, ha valaki tudja, melyik ikont kell megropogtatni).

Mindez a létező legnyomasztóbb világvége lehetőségét is felvetette a széles tömegek számára: otthoni tartózkodást a kedvenc sorozat nélkül, neadjisten valamilyen televízióval. Az igazság, honfitársaim, hogy ez a félelem teljesen megalapozatlan: sem a Cisco, sem az online sebességtesztek üzemeltetői nem észleltek a streaming szolgáltatókhoz köthető forgalomváltozást. Az internetszolgáltatók esti főműsorra optimalizált rendszere nem nagyon érzi a letöltéseknél tapasztalható növekedést. Fontos változás azonban mégis van: bizonyos területeken, ahol bejárás helyett megnövekszik az otthoni munka aránya, gond lehet a feltöltési sebességgel. 

A feltöltési sebesség mindig is másodlagos volt, ami rögtön megmutatja igazi arcát, ha millióan akarnak videóchatelni. Ez pedig baj, mert kevés felkapottabb dolog van a társadalmi távolságtartás és otthontanulás korában, mint a Messenger, a Skype, a Google Classroom, a Microsoft Teams, a Houseparty vagy a Zoom. Utóbbi felsorolás 2020 elején gyakorlatilag az különböző netes alkalmazás-áruházak toplistájával azonos.

A márciust a Zoom töltötte az élen, a fejlesztő értékpapírjainak árfolyama a tőzsdei összeomlás közepette is duplájára nőtt. Kedvezőtlen visszhangra talált azonban, hogy az alkalmazás adatokat küldött a felhasználókról a Facebooknak. Ezt a funkciót ugyan megszüntették, de időközben Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Királyságban átvette az első helyet a kevésbé melós hangulatú Houseparty. Az aktuális helyezésnél relevánsabb, hogy a már eddig is erősen telített terület tovább fejlődik és bomlik részpiacokra: online tanteremre, munkahelyre, élő közvetítésre, házibulira és magánbeszélgetésre használt alkalmazásokra. (Nem mellesleg van olyan matektanár, aki az új Half Life első pályáján tartja az óráit, VR-ban!)

Szerencsés módon, ahogy az eddig ismert válságoknál is nagyobb recesszió épp, hogy elkezd kibontakozni, a szétporladó startupokból és a hakniszektorból leépített munkavállalókat már aktívan szívják fel az online videóchateket fejlesztő cégek.

Robotok

Ami az önvezető autókat illeti, a koronavírus pozitív fordulatot hoz. A korábbi évek optimista becslései, átdátumozott ígérgetései, sok milliárd dollár elfüstölése és egy halálos baleset után az évtized végére kisebb mélypontra értek a fejlesztő cégek. A morális problémákat valamelyest enyhíti, ha a rendszer jobban vezet az embernél - az embernél jobban vezetni azonban nehezebb annál, mint ahogy azt kezdetben feltételezték. 

Az alaphelyzet ettől még áll: forradalmat indít az a cég, amelyik elhozza a négyes szintű, kormánytalanul embermentes önvezetést, és olyan pénzek szakadnak rá, hogy az Apple el fog törpülni mellette (egy kivétellel). Az persze garantált, hogy nem csak egy ilyen cég lesz, hiszen Ázsiában, Amerikában és Európában is gőzerővel folyik a fejlesztés. A Tesla mellett a legtöbb világcég is tart vasat a tűzben: az Alphabet (úgy is, mint Google) a Waymo révén, az Apple önálló titkos fejlesztéssel, a General Motors a Cruise-zal, a Volkswagen az Aurorával, és ott van még világszerte több száz kisebb cég, köztük a magyar AImotive. A Toyota és a Honda az időközben elhalasztott tokiói olimpián szerették volna demonstrálni önvezető rendszerüket. A Ford 2021-re, a Renault-Nissan-Mitsubishi szintén 2021-re ígérte az autópályás autonóm járműveket.

A járvány persze a piaci lehetőség helyett szükségszerűséggé változtatta a robotjárműveket: a futárautókat, a vezető nélküli buszokat, a lezárt határok és karantén által nem érintett áruszállítókat.

A pályát kissé átrendezi, hogy a személygépjárművek legnagyobb piaca, Kína tavaly zuhanni kezdett, és 2020 elejére a padlóra került. A 90 százalék körüli visszaesés egyébként indokolt, mivel a kereskedések zárva vannak. A VW és a Renault gyárai állnak Európában, a Ford és a Chrysler-Fiat gyárak állnak Amerikában. A Volkswagen ugyanakkor továbbra is termel Ázsiában, ami azt illusztrálja, hogy ott fog előbb újraindulni az élet.

A kínai guglihoz, a Baidu internetkeresőhöz tartozó Neolix például szívbemarkoló kisfilmet készített önirányító futárautóiról, amint arcmaszkot osztogatnak, vagy egészségügyi kellékeket kézbesítenek Vuhanban.

Az sem független a járvány következményeitől, hogy a felénk mobiltelefonjairól ismert Huawei március utolsó napjaiban bejelentette: beszáll az önvezető autók fejlesztésébe. A mezőnyben az Nvidia és a Tesla foglalkozik még saját mesterségesintelligencia-chip fejlesztésével és beépítésével; a Huawei eddig telefonjaiba szerelte saját chipgyára, a HiSilicon Ascend MI-chipjeit, főleg szelfiretusáláshoz, ami bőven elég lesz ahhoz, hogy ne kelljen mindent a nulláról kezdenie. A legtöbb működő autóba szerelt önvezető rendszer egyébként a Tesláé, a fejlesztési mérőszámnak tekinthető legtöbb autonóm módban levezetett kilométer is az övék. Kérdés, hogyan vészeli át a cég a gyárbezárásokat és Elon Musk agyi kigőzölgéseit.

Az önvezető autóknak tehát jönniük kell, a forgalom most nem is zavarná a tesztelést. Azért, akinek van, utoljára még meghosszabbíthatja a jogsija érvényességét.


A szerző további cikkei a Qubit Telex rovatában: