Az átláthatóság minden helyzetben fontos, egy világjárvány alatt viszont életmentő lehet

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A koronavírus okozta közegészségügyi válság egyre inkább hasonlít egy beláthatatlan végű stresszteszthez: az ellátórendszerek, az érintett országok gazdasági stabilitása, politikai berendezkedése mind hatalmas nyomás alatt áll a járvány idején. Fokozottan igaz ez a civil szférára. Amióta egyértelművé vált, hogy a vírus elleni harc az emberek tömeges megfigyelését vonja maga után, az alapvető jogokat védő aktivisták szerte a világon maratoni küzdelemre rendezkedtek be.  

De mi a helyzet az átláthatósággal? Egy ilyen rendkívüli helyzetben mennyire reális és korrekt számon kérni a választott vezetőkön, hogyan végzik a munkájukat? A válasz, mint oly sokszor, ebben az esetben sem egyértelmű. 

A történelem során már többször bebizonyosodott, hogy a mostanihoz hasonló járványok leküzdésében nagyon nagy szerepe van az átláthatóságnak és a politikai elitbe vetett bizalomnak. A koronavírus pont azért vált ilyen hamar kezelhetetlenné, mert a kezdetektől fogva hiányzott az információáramlásra épülő, összehangolt globális válasz. John M Barry amerikai történész szerint ha csekély a kormányokba vetett bizalom, az állampolgárok mind önérdek-érvényesítővé válnak, ami a lehető legrosszabb reakció egy krízishelyzetben. Barry szerint, aki fontos és hatásos könyvet írt az 1918-as influenzajárványról, a helyzet súlyosságát leplező száz évvel ezelőtti hazugságok a kelleténél több félelemhez, elszigeteltséghez és szenvedéshez vezettek. Más szóval: az átláthatóság normális esetben is fontos, egy világjárvány alatt viszont életmentő lehet. 

Persze a képlet nem ennyire egyszerű. A digitális átállás a közszféra számára is rengeteg stresszel és döccenővel jár, és még a fejlett országok köztisztviselői sem képesek minden kormányzati adatot és döntést sebtiben online elérhetővé tenni.

Amikor nincs válasz a kérdésekre 

A járványra válaszul ugyanakkor számos országban már most szigorú korlátozásokat vezettek be. Az egyik legkirívóbb példa erre Brazília, ahol a szövetségi kormány év végéig felfüggesztette az információszabadságot garantáló törvények hatályát – a brazil köztisztviselők egy ideig egyáltalán nem kötelesek válaszolni az állampolgárok és újságírók egy sor kérdésére. Más országokban, ahol az elmúlt hetekben rendkívüli állapotot hirdettek ki, az állami szervek mind a kormányra mutogatnak, mondván: vészhelyzetben a központi kormányzat felel a nyilvánosság tájékoztatásáért. Sok helyen csak jelentős késésekkel hajlandóak válaszolni a nyilvánosság kérdéseire.

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző öt újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

Az igazság viszont az, hogy sem a digitális átállás nehézségei, sem a vészhelyzet nem elég ok az információszabadság korlátozására. Fennakadások persze mindig vannak - egy ilyen léptékű járvány esetén a közszféra sem képes a korábban megszokott határidőkkel dolgozni. De ahogyan a diákoktól és tanároktól is elvárjuk, hogy egy hétvége alatt (önállóan) felvértezzék magukat az e-oktatáshoz szükséges digitális kompetenciákkal, úgy az államigazgatásban dolgozóktól is elvárható, hogy egy kicsit összekapják magukat. Ha az olaszok képesek rá, feltehetőleg másnak is menni fog.

Sok politikus érvel azzal ilyenkor, hogy az átláthatóság gátolja a gyors cselekvést. Ez viszont cinikus és legjobb esetben is fals érvelés. A gyakorlatban ugyanis a fontosabb döntésekért felelős politikusok szinte soha nem azonosak az adatkikérésekre válaszoló tisztviselőkkel. Persze a miniszterekre és képviselőkre is jóval nagyobb teher hárul ilyenkor (pont ezért jön jól az erős parlamenti ellenzék, a civil szféra vagy a független média), de az átláthatóság adminisztratív terhei ezzel együtt is inkább az alacsonyabb pozíciókban lévő közszolgákra hárulnak. 

Az átláthatóság alapvetően fontos szerepet játszik abban, hogy az állampolgárok (sokszor az újságírókon keresztül) megértsék, pontosan milyen döntéseket is hoznak egy járvány idején az életükért felelő politikusok. Az elhibázott döntésekről, a válságkezelési bakikról, a problémás kiadásokról ugyanúgy joguk van tudni, mint az Operatív Törzs sikereiről. 

Az átláthatósági törvények arra is lehetőséget teremtenek, hogy megértsük, hogyan védi, támogatja és szolgálja egy ország ilyenkor összes állampolgárát. Pontosan milyen sürgősségi intézkedéseket hoznak kormányok a vírus megelőzése, leküzdése és visszaszorítása érdekében? Hogyan és mi alapján döntenek arról, hogy kit tesztelnek és kit nem? Hogyan segítik az egészségügyi dolgozókat, és pontosan mekkora összegeket csoportosítanak át az ellátórendszereknek? Hogyan viszonyulnak ezek az összegek az állami büdzsé egyéb tételeihez? Pontosan hogyan védik és segítik a legsebezhetőbb állampolgárokat - a hátrányos helyzetű vagy mélyszegénységben élő családokat, a börtönök lakóit, a hajléktalanokat?

Aki ezekre a kérdésekre tudja a választ, például mert nem titkolják el előle, nemcsak könnyebben átlátja, hogy mi zajlik az országban, ahol él, hanem maga is tudatosabb döntéseket képes hozni, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mérsékelni tudjuk a járvány hatásait, és az élet mielőbb visszatérjen a közmondásos kerékvágásba. 

A szerző az Engine Room nemzetközi szervezet vezetője.  A cikk eredeti változata április 1-én jelent meg angolul, a medium.com-on. 


Kapcsolódó cikkek a Qubiten: