Ősi növénytermesztés folyt az Amazonas-medencében
Kína, a Közel-Kelet, Közép-Amerika és az Andok mellett az amazonasi Llanos de Moxos volt az ötödik központja a korai növénytermesztésnek – olvasható a PhysOrg folyóiratban április 8-án ismertetett tanulmányban.
Llanos de Moxos egy nagyjából 126 ezer négyzetkilométeres szavanna az Amazonas-medence délnyugati részén, Bolívia Beni megyéjében. A kutatók a szavanna területén lévő erdőszigeteket tanulmányozták a korai növénytermesztés nyomai után kutatva. A Pennsylvaniai Állami Egyetem, a Berni Egyetem, az Exeteri Egyetem és a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem munkatársaiból álló nemzetközi kutatócsoport távérzékeléssel térképezte fel a területet.
Több mint 4700 mesterséges erdősziget található Llanos de Moxos térségében. Ezek közül nagyjából harmincat vizsgáltak meg közvetlenül a szakemberek, megállapítva, hogy azok jelentős részét használhatták annak idején növénytermesztésre.
Az erdőszigeteken végzett ásatási munkálatok során az üledékből kinyert mintákból származó, fitolitnak nevezett – az élő növény szöveteiben a növény életműködése során keletkező – apró ásványi részecskéket elemezték.
A szilícium-dioxid alapú fitolitok formáját ugyanis meghatározza, hogy milyen növényben keletkeztek, a kutatók azonosítani tudták, hogy milyen növényeket termesztettek a térségben évezredekkel korábban.
A kutatók ezzel a módszerrel 10350 évvel ezelőtti manióka-, 10250 évvel ezelőtti tök és 6850 évvel ezelőtti kukoricatermesztés nyomait azonosították. A kutatók szerint Llanos de Moxos lakóinak étrendjét hajdanán döntően a manióka, a tök, a kukorica és egyéb, szénhidrátban gazdag növények, például édesburgonya és mogyoró alkották.
A nemzetközi kutatást vezető Umberto Lombardo, a Berni Egyetem munkatársa szerint adataik azt mutatják, hogy az Amazonas-medence délnyugati részének legkorábbi lakói nem csupán vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, hanem növénytermesztéssel is foglalkoztak.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: