A sör miatt kezdett földet művelni és gabonát termeszteni az emberiség – legalábbis a legújabb kutatás szerint

Bizonyíték híján eddig csak feltételezték, hogy az emberiség mezőgazdasági forradalmának alapmotívuma volt a különféle gabonák magvának szénhidrátjait etil-alkohollá és szén-dioxiddá bontó fermentáció (erjedés) felfedezése, majd irányíthatóvá szelidítése. 

A sörkészítés tárgyi kellékei ugyanis már csak olyan korszakokból kerültek elő, amelyeket jóval megelőzött valamiféle fejlettebb agrárkultúra. Ezek alapján a régészek és a gasztrotörténészek biztosan csak azt állíthatták, hogy az ókori Mezopotámiában és az Egyiptomi Birodalomban már iparszerűen zajlott a különféle gabonasörök készítése. 

A nemzetközi régészeti szemle, a Journal of Archeological Science októberre datált, de már olvasható számában megjelent tanulmány azonban arról számol be, hogy a mai Izrael területén 13 ezer évvel ezelőtt virágzó Natúf kultúrában már ismerték a nedűt. 

A Li Liu, a Stanford Egyetem őskori kultúrákat kutató nyelvésze vezette kutatócsoport – köztük a lengyel tudományos akadémia kötelékében dolgozó Lengyel György – arra jutott, hogy az addig halászó-vadászó-gyűjtögető közel-keleti emberek kifejezetten a sör miatt váltottak életmódot. Vagyis hogy a feltételezhetően szakrális és/vagy gyógyító célzattal fogyasztott alkoholos ital kiváltotta mámor (és az az utáni vágy) vezérelte a homo sapienst a letelepedett mezőgazdálkodás, hovatovább a civilizációépítés útjára.   

Li Liu és kollégái a korai Natúf kultúra temetkezési helyeként is azonosított izraeli Raqefet-barlang leletanyagát elemezve vélik bizonyítani állításaikat. Az itt talált, időszámítás előtti 13700 és 11700 közötti időszakból származó növényi maradványok és tárgyi emlékekből (egyebek mellett a sziklapadlóba vájt edényforma üregekből) ősi fermentálási technológiák létére következtettek. 

Illusztráció a cikkbőlFotó: Stanford University

A kutatócsoport szerint a halász-vadász Natúf kultúra rituális szertartásainak bizonyítottan helyet adó barlang nemcsak templom és temető volt, de a szakrális célzattal fogyasztott italt is itt főzték. A natúf sörmesterek árpa- és búzamalátával (azaz csíráztatott gabonával) operáltak, a hőleadással járó fermentáláshoz pedig az említett sziklaedényeket használták üstként. 

A Raqefet-barlang padlójába vájt sörtárolókFotó: Times of Isreal

A cikk mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a sörfőzés indította el a kenyérgabonák őseinek háziasítását, és nem a táplálékigény. Ezt alátámasztja az is, hogy mozsarakat, kezdetleges kőmalmokat csak a Natúf kultúra későbbi periodusából találtak, vagyis a kezdőlökést a szent sör, nem pedig az éhség adhatta.