Az éhes poszméhek átlyukasztják a növények leveleit, hogy virágzásra késztessék őket
A tavasz idén jóval korábban köszöntött be a szokásosnál Európában, a kora nyári időszakra jellemző hőmérsékletekkel. Számos növény már 3-4 héttel korábban, április közepére elvirágzott. Az ilyen típusú szezonális rendellenességek egyre gyakoribbak az éghajlatváltozás miatt, az ebből fakadó bizonytalanság pedig azzal fenyeget, hogy megzavarja a növények és rovarbeporzóik közötti kölcsönös kapcsolat időzítését.
Ezért is különösen érdekes az a felfedezés, amelyet a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH Zurich) ökoszisztéma szolgáltatások tanszékének kutatói Science-ben május 22-én megjelent cikkükben ismertettek. A svájci kutatók üvegházi és szabadtéri kísérleteikben arra figyeltek fel, hogy a poszméhek neméhez (Bombus) tartozó zürichi egyedek sajátos technikát dolgoztak ki virágporéhségük csillapítására.
A kutatók eredetileg azt vizsgálták, hogy miképpen hat a táplálékhiány a beporzó tevékenységükkel jelentős gazdasági hasznot is hajtó rovarkolóniákra. Arra figyeltek fel, hogy a poszméhek a nektárgyűjtésre specializálódott, cső alakú nyelvükkel, azaz a szipókájukkal az alábbi képen látható módon átlyukasztják a nem virágzó növények leveleit. A kontrollkísérletekben, amikor a poszméhek elegendő virágzó növényhez jutottak, a kutatók nem tapasztalták ezt a viselkedést.
A magyar népnyelvben dongónak is nevezett poszméhek sajátos sebeket ejtettek az üvegházi mustár- és paradicsomnövényeken, amelyek ennek hatására a tankönyvinél jóval korábban kezdenek virágozni. A növények a stressz hatására drámai gyorsasággal reagáltak: azok a paradicsompalánták, amelyeket a poszméhek megdolgoztak, akár 30 nappal is korábban virágzottak, mint amelyek nem kaptak a kezelésből. Ugyanez a mustár esetében 14 nappal korábbi virágzást eredményezett.
A zürichi kutatók megpróbálták saját kezűleg leutánozni a poszméhek által ejtett sérüléseket, és bár mindkét növénynél gyorsították a virágzást, manipulációik eredményei meg sem közelítették a rovarokéit. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a mechanikai mellett a poszméhek valamiféle biokémiai szignált is bevetnek a virágzás meggyorsítására.
Az egyetem honlapján megjelent közleményük szerint így tovább vizsgálják, hogy vajon molekuláris mechanizmusok állnak annak a folyamatnak a hátterében, amellyel a növények a poszméhek levélsebzésére válaszolnak.
Ahogy a drasztikusan szegényedő európai rovarfaunáról korábban megírtuk, a vadon élő növények 80 százaléka rovarbeporzású, és a 70 legfontosabb kultúrnövényből több mint egy tucat nem hozna termést, ha nem lennének ezek az élőlények. Az USA-ban évi 57 milliárd dollárra, világszerte pedig több mint 150 milliárd euróra becsülik a vad rovarok által nyújtott úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások értékét.
A poszméhek által beporzott kultúrnövények közé tartozik a paradicsom és a mustár mellett még a repce is, de a napraforgó jobb minőségű magot, a szamóca pedig nagyobb gyümölcsöt hoz rovarbeporzás esetén. A lucerna és a herefélék keresztbeporzás nélkül egyáltalán nem hoznak magot, ezek egy részét a háziméh nem is tudja hatékonyan porozni, csak a poszméhek.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
