Az időjárási szélsőségek és az emelkedő éves középhőmérséklet nagyban hozzájárul az európai és észak-amerikai poszméh-populáció drasztikus, az elmúlt negyedszázadban átlagosan 30 százalékosra tehető csökkenéséhez – állítja a Science-ben február 7-én publikált tanulmány.

Brit és kanadai kutatók az elmúlt 115 év rovarszámlálási adatsorai alapján a poszméhek (Bombus) neméhez tartozó 66 faj előfordulási gyakoriságát, illetve a populáció méretében lezajló változásokat modellezték. Azt találták, hogy szoros összefüggés van a klímaváltozás és a kolónia-összeomlásnak is nevezett drasztikus egyedszám-csökkenés között.  

A kutatók szerint az egyre gyakoribb hőhullámok növelik a vizsgált fajok lokális kihalási kockázatát, függetlenül attól, hogy az adott területen folyik-e intenzív, aktív növényvédelemmel, rovarirtással is operáló mezőgazdálkodás. Az időjárási szélsőségek és a növekvő átlaghőmérséklet szerintük a jövőben több fajnál is átlépheti a biológiai tolerancia határait. 

A szerzők szerint a negatív folyamatokat fás, ligetes növénytársulások telepítésével és a mezőgazdasági monokultúrák felszámolásával ellensúlyozni lehet. 

A mielőbbi védelemre azért van szükség, mert ahogy a drasztikusan szegényedő európai rovarfauna kapcsán megírtuk, a vadon élő növények 80 százaléka rovarbeporzású, és a 70 legfontosabb kultúrnövényből több mint egy tucat nem hozna termést, ha nem lennének ezek az élőlények. Az USA-ban évi 57 milliárd dollárra, világszerte pedig több mint 150 milliárd euróra becsülik a vad rovarok által nyújtott úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások értékét. 

A poszméhek által beporzott kultúrnövények közé tartozik egyébiránt a repce és a paradicsom, de a napraforgó jobb minőségű magot, a szamóca pedig nagyobb gyümölcsöt hoz rovarbeporzás esetén. A lucerna és a herefélék keresztbeporzás nélkül egyáltalán nem hoznak magot, ezek egy részét a háziméh nem is tudja hatékonyan porozni, csak a poszméhek.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: