Megtalálták az első orosz indiánt
Nagyjából húszezer éve indultak útnak Szibériából az első majdani amerikai őslakosok Amerika felé, de hogy addig pontosan hol éltek és mit műveltek, arról nagyon kevés lelet árulkodik.
Egy 1976-os, az orosz-mongol határ közelében végzett ásatáson előkerült fog genetikai vizsgálata során most megtalálták a legősibb eddig ismert orosz-amerikai rokont, a lelet kora és helye alapján pedig úgy tűnik, hogy az egykori szibériai törzsek jóval nagyobb területen éltek, mint ahogy a kutatók eddig gondolták.
A most elemzett fogmaradványok Uszty-Kjahtában, az Alaszkát és Kelet-Szibériát összekötő földhídtól nagyjából 4500 kilométernyire kerültek elő. Az amerikai őslakosok eddigi legrégebbi szibériai rokona innen nagyjából 2200 kilométernyire került elő. A kutatásokból arra lehet következtetni, hogy a ma élő amerikai őslakosok ősei már Beringiában különültek el a többi korabeli szibériai lakosból, a ma a Bajkál-tó környékén élő népességnek ugyanis már semmi köze nincs az amerikaiakhoz – ez arra utalhat, hogy egy ázsiai népcsoport kiszorította a korábban ott élő embereket.
Nagy volt a nyüzsgés
A később Amerikát benépesítő népcsoport nagyjából 24 ezer évvel ezelőtt vált el a korábbi szibériai őslakosoktól: a korábbi leletek nem mutatnak rokonságot a későbbi jövevényekkel, valószínűleg azért, mert a környék lakhatatlanul hideggé vált.
A kutatásban 19 kőkorszaki maradványt vizsgáltak, és az első orosz-amerikai kapcsolaton kívül mást is feltártak: kiderült, hogy Szibériában a Bering-földhídon útra indulók migrációja után is nagy volt a nyüzsgés, két mintában például a pestis jelenlétét is kimutatták, ami azt jelenti, hogy a kórokozónak 4200 évvel ezelőtt mindössze száz évre volt szüksége, hogy eljusson a Baltikumból Szibériába.
A felfedezéshez jól jött a hideg és száraz szibériai éghajlat is: Szvetlána Shnaider, az Orosz Tudományakadémia régésze szerint emiatt lehetett DNS-t szekvenálni a leletből.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: