Futószalagon érkeznek az állatmentőkhöz a feleslegesen felkarolt őzgidák – soha nem térhetnek vissza a természetbe

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Fantasztikus munkát végez a veszprémi állatmentő szervezet, a Fehér Holló Vadmentő Alapítvány és Természetvédelmi Mentőközpont önkénteshálózata. Évi több száz vadon élő sérült vagy elárvult állatot nevelnek fel és juttatnak vissza a természetbe: gondozottjaik között jelenleg van menyét, mókusok, nyest, több rókakölyök, erdei fülesbagoly, macskabagoly, fekete harkály, fekete rigó, szarka, borz... és őzek. Sok-sok őz.

Mint legutóbbi Facebook-posztjukban az állatvédők (újra) kifejtették, a rengeteg felhívás ellenére rendszeresen érkeznek hozzájuk olyan őzgidák, amelyeket feleslegesen emeltek ki az erdei környezetből. Az elmúlt két hétben 9 gida mentésében vettek részt, de közülük csak 3 volt valóban árva.

A kézzel nevelt őzek soha nem lehetnek szabadok, mert túl szelíddé válnak, ezért a kilövések során elsődleges célpont lesz belőlük. A bakok ráadásul felnőve veszélyesek lesznek, párzási időszakban a területüket védve az emberre támadhatnak, emiatt az emberrel való együttélésük is lehetetlen.

Ilyenkor a szervezetnek helyet kell keresnie a félig vad állatok nevelésére, ami egyre nehezebb, mert az erre alkalmas vadasparkok, állatkertek telítődtek. Mint írják, „az elmúlt tíz évben rengeteg gidát »sírtunk be« vadasparkokba, vadkertekbe”.

A képen látható gidákat – három sutát és egy bakot – egy hete neveli lakásában egy önkéntes pár. Minden nehézség mellett az elmúlt időszakban a Fehér Hollónak tíz gidát és egy borjút sikerült visszahelyeznie a vadonba, „mert a helyszínről és időben kerestek meg minket”. 

Az őzmentés alapszabályai 

Az állatmentők egy korábbi ismertetése alapján ha árvának tűnő őzgidába botlik az ember az erdőben, a következőkre érdemes odafigyelnie:

  • lapuló gidát, borjat alapvetően nem kell ,,megmenteni”, mert nem árva, csak élete első egy-két hetében nyugodtan várja az anyát, amely rendszeresen látogatja és szoptatja. 
  • Az őzgidát ne simogassuk, ne szelfizzünk vele.
  • Csak akkor szabad beavatkozni, ha az anya bizonyítottan eltűnt, például gázolás, betegség vagy egyéb súlyos sérülés miatt. Az anya eltűnését valamilyen külső zavaró tényező is okozhatja, például egy üdülőterület hirtelen benépesülése.
  • A gida akkor van életveszélyben, ha az anya távolléte a 2-3 napot meghaladja. Ha valóban árvaságra jut, azt folyamatos, szűnni nem akaró sírással jelzi, vagy azzal, hogy odamegy az első élőlényhez, aki szembejön, és segítséget kér.
  • A legfontosabb tudnivaló, hogy a gidára bukkanónak már a helyszínen segítséget kell kérnie a Fehér Hollótól vagy más hozzáértő szervezettől, hogy telefonon felmérhessék a gida helyzetét.

A feleslegesen „megmentett” őzgidák sorsára is van megoldás: az anya 2-3 napig keresi kicsinyét, ekkora az időablak, hogy akár a lakásba hazamentett gidát is visszavigyék a természetbe – ha a megtaláló emlékszik a pontos helyszínre. Ilyenkor a gidára fedőszagot tesznek, majd minden lehetséges tényezőt (uralkodó szélirány, üdülők, kutyás útvonal, aratás stb.) figyelembe véve helyezik el az erdőben. 

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: