Elkészült az átlagos magyar jogász profilja, ismerkedjenek meg Jogász Zolival!

A jogászi szakmát évtizedeken keresztül meglehetősen érintetlenül hagyták a technológiai, társadalmi vagy éppen gazdasági változások. Az elmúlt tizenöt évben azonban a jogi piac is komoly átalakulás útjára lépett, amelynek legfőbb motorja a technológiai forradalom, a globalizáció és az adatbányászat. Ez az átalakulás az ügyfelek igényeiben figyelhető meg leginkább: a jogászoktól egyre többen azt várják, hogy egyre gyorsabban adjanak az üzleti döntésekre minél könnyebben lefordítható tanácsokat, és ha kell, akár idegen nyelven is, sőt a legkülönbözőbb technikai formátumokban. Ami ezt az átalakulást illeti, az utóbbi években a magyar jogászvilág kétségtelenül a sereghajtók közé tartozott. Így feltettük, és megkíséreltük adatok alapján megválaszolni a kérdést: készen áll-e a magyar jogásztársadalom erre a transzformációra?

A profession.hu-nak köszönhetően betekintést nyerhettünk a 2019-es év végén az oldalon tárolt valamennyi jogász-önéletrajzba. A profession.hu persze körültekintő munkát végzett: szigorúan anonimizálva juthattunk csak a profilokhoz, így azokból senki nem tudott volna egyetlen valós személyt sem beazonosítani. Bár csaknem 5000 olyan önéletrajzhoz jutottunk hozzá, amelynek írói kivétel nélkül jogi végzettséghez kötött állást kerestek, a mintavételünk nem garantáltan reprezentatív a teljes magyar jogásztársadalomra vetítve. Azonban tekintettel arra, hogy jelenleg összesen körülbelül 30-40 000, javarészt betöltött állás van a magyar jogi piacon, ez az 5000-es minta rendkívül nagy merítést jelent, ezért elemzése sokat elárul a teljes hazai jogi közösségről. (Összehasonlításképpen: az alig 10 milliós Magyarországon 1000 fős mintavétellel szoktak a teljes populációra nézve reprezentatív közvéleménykutatásokat végezni.) Fontos azonban leszögeznünk, hogy a fenti számok egyike sem tartalmazza az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban dolgozó jogászokat, akik munkakeresése a piaci viszonyoktól teljesen független módon történik. Tehát általánosítani fogunk: jogi álláskeresőkről és jogászokról beszélnünk, feltételezve, hogy az általunk használt, adott mennyiségű és minőségű adatmintából magabiztosan tudunk  általános következtetéseket levonni.

Jogász Zoli 41 éves és teljesen átlagos

A laikusok, de valószínűleg sok jogász is úgy képzeli, hogy a jogi piac álláskeresői elsősorban fiatalok, akik sok nyelven beszélnek, nagyon jól képzettek és persze sok pénzt keresnek. A valóság nem is állhatna távolabb ettől a képtől. Az átlagos álláskereső jogász, akit hívjunk az egyszerűség kedvéért Jogász Zolinak, nem 25 vagy 28, hanem 41 éves. Ezért nem is bántó, ha Zoliról beszélnünk, ugyanis a ’80-as évek elején, amikor Zoli óvodába járt, nem Dominikok, Bencék és Máték jártak vele együtt, hanem Zolik, Lacik és Gáborok. 

Zoli nem erős nyelvekben. A magyaron kívül angolul tud, pontosabban tudogat, hiszen tudása saját bevallása szerint is legfeljebb középszintű, de semmiképpen sem tárgyalóképes. Ennek ellenére biztató, hogy a magyar jogászok 82 százaléka mára már tud középfokon angolul. Az igazi kihívást a nyelvtudás szintje jelenti: a magyar állást kereső jogászok mindössze 5 százaléka beszél a magyaron kívül még egy nyelvet anyanyelvi szinten, és ebbe beletartoznak a kisebbségi jelentkezők és határon túli magyarok is. Tárgyalóképesen szinten idegen nyelvet a jelentkezők kevesebb mint egyharmada beszél. Külön érdekesség a nyelvek eloszlása: az angolon és a németen kívül az összes jelentkező kevesebb mint 10 százaléka beszél más idegen nyelvet. 

A kapcsolat két csúcs (beszélt nyelv) között annál erősebb, minél többen beszélik mindkét nyelvet. A csúcsok mérete az előfordulási gyakorisággal arányos. Jól látszik, hogy az önéletrajzírók jelentős része kiemelte a magyar nyelvtudását is.

Jogász Zoli nagyon jogász: mindig jogászként dolgozott, és az is akar lenni. Nagyon kevés jelentkezőnél találtunk nem jogászi munkatapasztalatot: 14 százalékuk dolgozott csak valaha tanárként, és kevesebb mint tizedük fordult meg mondjuk a vendéglátásban vagy idegenforgalomban. Még kevesebben vannak, akinek egészségügyi vagy gyógyszeripari (7%), telekommunikációs (6%), IT (4%) vagy éppen mezőgazdasági (2%) területen is volna tapasztalata. Külön érdekesség, hogy nagyon csekély a vezetői tapasztalattal rendelkezők aránya. Jogi vezetőből csupán 17 százaléknyit találtunk, a nem jogi vezetők aránya pedig ennél is alacsonyabb: a jelentkezők 6 százaléka volt csak kereskedelmi, 4 százaléka pedig pénzügyi vezető, és még ennél is kevesebb azok száma, akik valaha vezettek céget ügyvédi irodán kívül.

Jogász Zoli budapesti. Annak ellenére, hogy az ország lakosságának körülbelül egyötöde lakik a fővárosban, az állást kereső jogászok jóval több mint fele Budapesten és környékén él. Csak találgatni tudunk ennek okairól, de valószínűleg szerepet játszik az, hogy Budapesten van a legtöbb jogi egyetem, míg az ország tanácsadói piaca erősen centralizált, ezért a legtöbb (jól fizető) állás biztosan a fővárosban található. Valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy Budapesten jobban elterjedt az online munkakeresés, mint vidéken. 

Zoli nem szeret a pénzről beszélni, de ha meg kell neveznie egy összeget, amennyit keresni szeretne, akkor 327 233 Ft-ot mond: átlagosan ennyit szeretne minden hónapban hazavinni egy állást kereső jogász. Feltehetőleg jelen sorok olvasói is jelentősen magasabb összegre számítottak, különösen úgy, hogy mostanra tudjuk: Zolink 41 éves, budapesti, beszél angolul, és eddig nagyrészt csak jogászként dolgozott, tehát 41 éves korára könnyen 15-20 évnyi munkatapasztalattal bírhat. Márpedig ezt bizonyítják az adatok: ahogy az alábbi ábra mutatja, a legtöbb jelentkező 200 000 és 400 000 Ft közötti nettó bérigénnyel keres állást, valamivel kevesebben, de még mindig jelentős számban voltak a félmillió forint körül bérigényű jelentkezők, e szint felett viszont egyre kevesebb jelentkezőt találunk.

A különböző bérsávokba eső jogászprofilok mennyiségi eloszlása alapján

Jogász Andrea, az outlier

Ezen felül szép számmal vannak olyan jelentkezők, akik ennél jelentősen magasabb összeget kérnek. Vajon mi köti össze egymással ezeket a kirívó eseteket, statisztikai szakkifejezéssel élve outliereket? El is kezdtünk összefüggéseket keresni az egyes változók között, hogy felvázolhassuk Jogász Andrea, a több mint havi 750 000 forintot kereső jogász profilját. Andreáról azonban keveset lehet tudni: talán azért, mert túl kevés ilyen jogász van ahhoz, hogy megtalálhassuk a biztos közös pontot. Olyan jogászból, akik nettó 750 000 forintos havi fizetés alatt nem váltana állást, összesen kb. 130-at találtunk, pedig majdnem 5000 életrajzhoz jutottunk hozzá. 

Azt biztosan tudjuk, hogy Andrea még Zolinál is idősebb: 45 éves és budapesti. Az outlinerek több mint háromnegyede Budapesten és környékén él, azon belül is túlreprezentáltak a budai kerületek. Ezek után talán azon sem csodálkozunk, hogy a legtöbben közülük a II. kerületben laknak. Ezek azonban szinte biztosan nem okai, hanem okozatai a kiválóságnak.

A különböző életkorba eső jogászprofilok mennyiségi eloszlása alapján a teljes sokaságra, azaz az összes álláskereső jogászra (kék) és az outlier elemekre, azaz a legmenőbbekre (piros) vetítve

Ezek mellett kiderült néhány olyan tulajdonság, ami jó eséllyel tette Andreát olyan sikeressé, hogy a munkaerőpiac csúcsára tudta magát helyezni. És ezek sokkal érdekesebbek: Andrea nemzetközi figura, nyelveken beszél, ráadásul jól. Több mint kétszer annyi outlier beszél anyanyelvi szinten legalább egy idegen nyelvet, mint az átlagos jogász, és közülük tízből nyolcan folyékonyan beszélik az angolt vagy németet. 

Jogász Andrea másik jellemzője a komoly munkatapasztalat. Annak ellenére, hogy csak 4 év választja el Zolitól, Andreának átlagosan több mint másfélszer akkora munkatapasztalata van, mint Zolinak. Ez pedig kritikus jelentőségű a jogászok között, akiknél – ahogy korábban láttuk – szinte mindenki csak jogászként szerez munkatapasztalatot. Az adatokból nehéz megállapítani ennek okát, de úgy tűnik, hogy a karrierjüket dinamikusan, gyorsan építő jogászok jutnak legkönnyebben a fenti csoportba; azok, akik jól beszélnek nyelveket, és hosszas útkeresés helyett alapos képzést követően minél hamarabb belépnek a munkaerőpiacra, és ott is maradnak, lehetőleg, megszakítások nélkül.

Jogász Benedek, az ifjú titán

Külön érdekeltek minket a fiatal jogászok, ezért adatainkból fel is építettük magunknak Jogász Benedeket, a 30 alatti jogász álláskeresőt. Benedek is budapesti, pontosabban pesti, és bár valamivel jobban beszél nyelveket, mint Zoli, sajnos nagyon messze van Andreától ezen a téren. A 30 alatti jogász álláskeresőknek már alig több mint fele él Budapesten, a top 3-ban már ott van Debrecen, a top 10-ben pedig Szeged is bekerült. A budapesti kerületeket nézve túlreprezentáltak a pesti kerületek: Benedekék közül a legtöbben a IX., XIII. és XIV. kerületekben élnek, és – érthető módon – kimondottan kevesen laknak közülük Budán. Nyelveket középfokon 96 százalékuk beszél, azonban folyékonyan épp olyan kevesen beszélnek idegen nyelvet a 30 alatti jogászok között, mint az átlagosan 41 éves Jogász Zoliék körében. A fizetési igények tekintetében érthetően alacsonyabb összegek jelentek meg a 30 alattiaknál, mint idősebb kollégáiknál, azonban érdekes volt látni, hogy közülük alig néhányan jelöltek meg az átlagosnál magasabb összeget.

A különböző bérsávokba eső jogászprofilok mennyiségi eloszlása alapján a teljes sokaságra, azaz az összes álláskereső jogászra (kék) és a 30 évnél fiatalabbakra, azaz a pályakezdőkre (piros rács) vetítve. Az Y tengely logaritmikus.

Természetesen minden adatelemző munkának vannak korlátai, mint például az adatminta torzítottsága vagy a megfigyelt változók mennyisége és minősége. Ez a fent bemutatott jogi körképre lefordítva azt jelenti, hogy kérdéses, hogyan változnak az eredményül kapott számok egy nagyobb vagy másként mintavételezett adathalmazra. Ugyanakkor bízunk abban, hogy eredményeink általános trendeket mutatnak meg, még ha néhány százalékos érték el is térhet a valóságtól, hiszen a legnagyobb hazai álláskereső portál digitális lenyomatára épült. Ennél fontosabb limitáció, ha az egyének karrierjét tényszerű adatok soraként kezelve figyelmen kívül hagyjuk az adatsorok mögött álló egyének személyiségét, munkájuk minőségét, képességeiket vagy éppen humorukat. Ezen kérdések vizsgálatát viszont meghagyjuk a jogi világ digitális transzformációjának második hullámára.

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Összefoglalva: az adatok megerősítették azt az általánosnak nevezhető vélekedést, hogy a magyar jogászszakma képviselői Budapesten és környékén koncentrálódnak. Másrészt tudjuk, hogy a jogi munka természeténél fogva kevésbé nemzetközi, mint mondjuk a technológiai szakmák, és ezzel valamelyest magyarázható az adatokból kiolvasható alacsony idegennyelv-tudás a jogászok között. Végül pedig valószínűsíthető, hogy a jogász szakma csak a jogi munkatapasztalatot értékeli valamire, amiből következik, hogy jogászok rendkívül kis részének van csak menedzseri, cégvezetési vagy éppen nem jogi tapasztalata, illetve tudása, másrészt pedig pont emiatt lehet nagyon nehéz az átlagnál jobban keresni fiatal jogászként. 

Ahogy a cikkünk elején is állítottuk, a 21. század világszerte komoly kihívások elé állította a jogászvilágot: nemcsak jóval több jogszabály születik mindenütt, mint korábban, amivel lépést tartani önmagában is komoly kihívást jelent, de a technológia forradalmi változásai miatt az ügyfelek (különösen a vállalati ügyfelek) sokkal gyorsabb és üzletibb jellegű jogi tanácsadást várnak a jogászoktól. Nem is beszélve arról, hogy a globalizáció és az EU szabályozási rendszerei miatt egyre több munkát kell mostanra idegen nyelven, illetve más jogrendszerre is tekintettel végezni, ami korábban nem szerepelt a jogászokkal szemben támasztott elvárások között. Végül látnunk kell azt is, hogy a lakosság túlnyomó része a szolgáltatás relatíve magas ára miatt nem jut megfelelő jogi tanácshoz. Ez pedig egy országhatárokon átívelő probléma, amelyet valószínűleg csak a technológia felhasználásával lehet megoldani. 

Elemzésünket megelőző kérdésünk az volt, hogy készen állnak-e a magyar jogászok arra a változásra, ami szükséges ahhoz, hogy a fenti kihívásokkal megbirkózzanak. Kutatásunk végén sajnos kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ezen kihívásokhoz szükséges képességeket és interdiszciplináris tapasztalattal (üzleti, technológiai és egyéb, nem kizárólag jogi tudások, valamint idegen nyelvek ismerete) a magyar jogásztársadalomnak csak igen kis része rendelkezik. Azonban fel kell mentenünk a magyar jogászokat a felelősség alól, hiszen az is látható, hogy a jelenleg a magyar munkaerőpiac sem az ilyesfajta tudás megszerzését ösztönzi.

A cikk szerzői: Janosov Milán hálózatkutató / CEU, Datapolis. Orbán Miklós ügyvéd, jogi-technológiai szakember, public policy tanácsadó. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: