Szőrgyűjtéssel eredtek a szellemmedve nyomába

2020.07.07. · tudomány

A kutatók minden eddiginél részletesebb képet kaptak a Kermode-baribálok elterjedéséről és gyakoriságáról Brit Columbiában: kiderült, hogy a szellemmedvének is nevezett állatok még ritkábbak, mint eddig hitték. A szellemmedvék (Ursus americanus kermodei) hivatalosan a fekete medvékhez tartoznak, csakhogy nem feketék, hanem fehérek vagy zsemleszínűek, de nem albínók. Kermit Ritland genetikus szerint az állatok színéért ugyanaz a gén felelős, mint ami az embernél a vörös haj hátterében áll, vagy ami miatt zsemleszínű a labrador.

A szellemmedvét (vagy Kermode-baribált) csak 1905-ben határozta meg William Hornaday amerikai zoológus, ő eredetileg külön fajként írta le az állatot, később azonban bebizonyosodott, hogy csak egy alfajról van szó. A helyi őslakosok persze már régóta ismerték a szellemmedvét, sőt, az ember testvérének tartották, a prémvadászat elterjedtével azonban mélyen hallgattak az állatról.

Nem is lehet vele sűrűn találkozni, az első videófelvételt is csak a kilencvenes évek elején sikerült elkészíteni róla, ehhez Jeff és Sue Turner kanadai természetfilmesek két éven keresztül éltek egy elhagyott kanadai szigeten.

photo_camera Jó nagy labrador Fotó: Ignacio Yufera/Biosphoto via AFP

Ritka, mint a fehér holló

Sokáig azt hitték, hogy a szellemmedve csak az őslakosok legendáiban létezik: ezekben a holló, aki megteremtette a zöldet, úgy döntött, hogy azokra az időkre emlékezve, amikor még mindent jég borított a világban, tízből egy medvét fehérré tesz. Az őslakosok a mai napig nem bántják a fehér medvéket, a mostani kutatás alapján pedig a helyi törzsek az állatok fokozottabb védelmét kérik a kanadai kormánytól.

photo_camera A szellem két fekete bocs társaságában Fotó: Meril Darees/Biosphoto via AFP

A medvék szűkebb élőhelye 2016 óta védett, de a mostani adatok alapján a védett részen kívül is bőven akadnak Kermode-baribálok – a rezervátum területén viszont kevesebb van belőlük, mint eddig gondolták. A kutatáshoz az őslakosok szőrmintákat gyűjtöttek, ezekből próbálták meghatározni, hogy mennyire elterjedtek a ritka medvék. Az eddigi vizsgálatokban főleg olyan pontokon vizsgálták a baribálokat, ahol egyébként is gyakrabban előfordultak, most viszont onnan is gyűjtöttek mintákat, ahol eddig nem vizsgálták a medvék jelenlétét.

photo_camera Vadászó baribál Fotó: Ignacio Yufera/Biosphoto via AFP

Ehhez fésűszerű huzalokat feszítettek ki, ezekkel nem zavarták a medvéket, sőt, még kedveztek is nekik, vedléskor ugyanis az állatok bármihez szívesen odadörzsölődnek, ami megszabadítja őket a felesleges szőrtől. A begyűjtött minták alapján úgy tűnik, hogy az eddigi bizonytalan becslések is túlzóak voltak, nagyjából feleannyi szellemmedve élhet Brit Columbiában, mint eddig feltételezték.

A kutatók még vizsgálják, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a világos színű bunda, az eddigi feltételezések szerint a szellemmedvék kétszer akkora sikerrel vadásznak lazacra, mint fekete társaik. Elképzelhető, hogy a szín az állatok párválasztását is befolyásolja, így lehet, hogy a fehér medvék szívesebben párosodnak hasonló színű medvékkel, de miután a mutációt recesszív gén hordozza, az is előfordul, hogy két fekete színű szülő szellemmedvét hoz világra.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás