Szőrgyűjtéssel eredtek a szellemmedve nyomába

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A kutatók minden eddiginél részletesebb képet kaptak a Kermode-baribálok elterjedéséről és gyakoriságáról Brit Columbiában: kiderült, hogy a szellemmedvének is nevezett állatok még ritkábbak, mint eddig hitték. A szellemmedvék (Ursus americanus kermodei) hivatalosan a fekete medvékhez tartoznak, csakhogy nem feketék, hanem fehérek vagy zsemleszínűek, de nem albínók. Kermit Ritland genetikus szerint az állatok színéért ugyanaz a gén felelős, mint ami az embernél a vörös haj hátterében áll, vagy ami miatt zsemleszínű a labrador. 

A szellemmedvét (vagy Kermode-baribált) csak 1905-ben határozta meg William Hornaday amerikai zoológus, ő eredetileg külön fajként írta le az állatot, később azonban bebizonyosodott, hogy csak egy alfajról van szó. A helyi őslakosok persze már régóta ismerték a szellemmedvét, sőt, az ember testvérének tartották, a prémvadászat elterjedtével azonban mélyen hallgattak az állatról. 

Nem is lehet vele sűrűn találkozni, az első videófelvételt is csak a kilencvenes évek elején sikerült elkészíteni róla, ehhez Jeff és Sue Turner kanadai természetfilmesek két éven keresztül éltek egy elhagyott kanadai szigeten.

Jó nagy labradorFotó: Ignacio Yufera/Biosphoto via AFP

Ritka, mint a fehér holló

Sokáig azt hitték, hogy a szellemmedve csak az őslakosok legendáiban létezik: ezekben a holló, aki megteremtette a zöldet, úgy döntött, hogy azokra az időkre emlékezve, amikor még mindent jég borított a világban, tízből egy medvét fehérré tesz. Az őslakosok a mai napig nem bántják a fehér medvéket, a mostani kutatás alapján pedig a helyi törzsek az állatok fokozottabb védelmét kérik a kanadai kormánytól. 

A szellem két fekete bocs társaságábanFotó: Meril Darees/Biosphoto via AFP

A medvék szűkebb élőhelye 2016 óta védett, de a mostani adatok alapján a védett részen kívül is bőven akadnak Kermode-baribálok – a rezervátum területén viszont kevesebb van belőlük, mint eddig gondolták. A kutatáshoz az őslakosok szőrmintákat gyűjtöttek, ezekből próbálták meghatározni, hogy mennyire elterjedtek a ritka medvék. Az eddigi vizsgálatokban főleg olyan pontokon vizsgálták a baribálokat, ahol egyébként is gyakrabban előfordultak, most viszont onnan is gyűjtöttek mintákat, ahol eddig nem vizsgálták a medvék jelenlétét. 

Vadászó baribálFotó: Ignacio Yufera/Biosphoto via AFP

Ehhez fésűszerű huzalokat feszítettek ki, ezekkel nem zavarták a medvéket, sőt, még kedveztek is nekik, vedléskor ugyanis az állatok bármihez szívesen odadörzsölődnek, ami megszabadítja őket a felesleges szőrtől. A begyűjtött minták alapján úgy tűnik, hogy az eddigi bizonytalan becslések is túlzóak voltak, nagyjából feleannyi szellemmedve élhet Brit Columbiában, mint eddig feltételezték.

A kutatók még vizsgálják, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a világos színű bunda, az eddigi feltételezések szerint a szellemmedvék kétszer akkora sikerrel vadásznak lazacra, mint fekete társaik. Elképzelhető, hogy a szín az állatok párválasztását is befolyásolja, így lehet, hogy a fehér medvék szívesebben párosodnak hasonló színű medvékkel, de miután a mutációt recesszív gén hordozza, az is előfordul, hogy két fekete színű szülő szellemmedvét hoz világra.

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző hat újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

 Kapcsolódó cikkek a Qubiten: