Már a barlangi medvét is az ember pusztította ki 24 ezer éve

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

40 ezer évvel ezelőttig rendkívül változatos genetikai állományú és nagyszámú barlangi medve lakta Eurázsiát. Az Ursus spelaeus populáció azután kezdett rohamosan csökkenni, miután a modern ember megérkezett Afrikából a kontinensre – állítják a Scientific Reportsban csütörtökön megjelent tanulmány szerzői.  

A svájci, lengyel, francia, spanyol, német, olasz és szerb paleontológusok és archeogenetikusok által a fellelhető csontmaradványokon végzett genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a medvefaj kihalásának egyik legfőbb oka a vadászat volt.

A barlangokat nem csupán a téli álom során használó, a mai jeges medvékhez (Ursus maritimus) hasonló méretű (másfél-két méter marmagasságú, 500-1000 kilogramm tömegű) emlősök elsősorban növényekkel táplálkozó mindenevők voltak, így ragadozóként nem jelentettek veszélyt az emberekre. Fordítva már nem ez volt a helyzet. A két nagyobb lehűlési időszakot és klímaváltozást is átvészelő barlangi medvék húsa a maradványok alapján az egyik kedvelt csemegéje volt a korabeli embereknek.

A fosszíliák mitokondriális DNS-elemzése révén felrajzolt populációgenetikai térképek azt mutatják, hogy a mai barna medvék unokatestvéreinek száma 35 ezer évvel ezelőtt kezdett rohamosan csökkenni, egy időben a Homo sapiens populációjának növekedésével. Ez a párhuzamos, de ellenkező előjelű demográfia változás egészen addig tartott, míg 24 ezer évvel ezelőtt az utolsó barlangi medve is eltűnt Eurázsiából. 

Ursus spelaeus csontvázak a párizsi Természettudományi Múzeum medve kiállításánFotó: LIONEL BONAVENTURE/AFP

A ma már csak fosszíliaként fellelhető pleisztocén megafauna kutatói korábban azt feltételezték, hogy csupán az utolsó jégkorszak megváltozott környezeti viszonyai tehetők felelőssé e medvék pusztulásáért. A mostani tanulmány azonban szoros összefüggést talált az antropogén hatás és a nagy testű emlősök kihalása között. A kutatók azonban hozzátették, hogy az ok-okozati következtetések levonáshoz jóval több fosszília vizsgálatára van még szükség, amelyeket érdemes kiegészíteni a kontinenst benépesítő emberek történeti és populációgenetikai eredményeivel is.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: