Már a barlangi medvét is az ember pusztította ki 24 ezer éve

40 ezer évvel ezelőttig rendkívül változatos genetikai állományú és nagyszámú barlangi medve lakta Eurázsiát. Az Ursus spelaeus populáció azután kezdett rohamosan csökkenni, miután a modern ember megérkezett Afrikából a kontinensre – állítják a Scientific Reportsban csütörtökön megjelent tanulmány szerzői.  

A svájci, lengyel, francia, spanyol, német, olasz és szerb paleontológusok és archeogenetikusok által a fellelhető csontmaradványokon végzett genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a medvefaj kihalásának egyik legfőbb oka a vadászat volt.

A barlangokat nem csupán a téli álom során használó, a mai jeges medvékhez (Ursus maritimus) hasonló méretű (másfél-két méter marmagasságú, 500-1000 kilogramm tömegű) emlősök elsősorban növényekkel táplálkozó mindenevők voltak, így ragadozóként nem jelentettek veszélyt az emberekre. Fordítva már nem ez volt a helyzet. A két nagyobb lehűlési időszakot és klímaváltozást is átvészelő barlangi medvék húsa a maradványok alapján az egyik kedvelt csemegéje volt a korabeli embereknek.

A fosszíliák mitokondriális DNS-elemzése révén felrajzolt populációgenetikai térképek azt mutatják, hogy a mai barna medvék unokatestvéreinek száma 35 ezer évvel ezelőtt kezdett rohamosan csökkenni, egy időben a Homo sapiens populációjának növekedésével. Ez a párhuzamos, de ellenkező előjelű demográfia változás egészen addig tartott, míg 24 ezer évvel ezelőtt az utolsó barlangi medve is eltűnt Eurázsiából. 

Ursus spelaeus csontvázak a párizsi Természettudományi Múzeum medve kiállításánFotó: LIONEL BONAVENTURE/AFP

A ma már csak fosszíliaként fellelhető pleisztocén megafauna kutatói korábban azt feltételezték, hogy csupán az utolsó jégkorszak megváltozott környezeti viszonyai tehetők felelőssé e medvék pusztulásáért. A mostani tanulmány azonban szoros összefüggést talált az antropogén hatás és a nagy testű emlősök kihalása között. A kutatók azonban hozzátették, hogy az ok-okozati következtetések levonáshoz jóval több fosszília vizsgálatára van még szükség, amelyeket érdemes kiegészíteni a kontinenst benépesítő emberek történeti és populációgenetikai eredményeivel is.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: