Dél-Karolinában is megjelent a rettegett fekete-fehér (más néven argentin) teju, latin nevén a Salvator merianae. A Dél-Amerikában őshonos óriási gyíkok kedvelt háziállatnak számítanak, így a vadvédelmi szakértők szerint valószínűleg fogságból kerülhettek a természetbe, de igencsak szaporák, ráadásul gyakorlatilag mindent képesek megenni, ami az útjukba kerül, így komoly veszélyt jelentenek az őshonos fajokra.

Andrew Grosse, az állam természetvédelmi hivatalának munkatársa szerint a gyíkok Georgiában és Floridában már elterjedtek, de ez az első eset, hogy Dél-Karolinában is befogtak egyet. A szakértő szerint különösen aggasztó, hogy a tejuk egyik kedvenc eledele a tojás, így különösen aggasztó a jelenlétük a fogasfürjfélék és a pulykák számára, de a veszélyeztetett georgiai üregteknős (Gopherus polyphemus) jelenlétét is veszélyeteti a gyíkok megjelenése.

A mindenevő tejuk egy méternél hosszabbra is megnőhetnek, és a tojás mellett elejtenek madarakat, kisebb emlősöket, kétéltűeket és hüllőket is, de a gyümölcsöt, a zöldséget és a bogarakat sem vetik meg. A szakértők szerint a megjelenésükkel ráadásul új, egzotikus paraziták is elterjedhetnek. A tejuk akár 35 tojást is rakhatnak évente, így ha valahol megjelennek, gyorsan el tudnak szaporodni.

Kedvencből ellenség

A gyíkok akár húsz évig is elélnek (fogságban ennél tovább is), kedvelik az állateledelt is, így a kint hagyott kutya- vagy macskatápot is szívesen megdézsmálják. Kifejezetten intelligens hüllőnek számítanak, ezért is kedvelt háziállatok, de a floridai, georgiai és dél-karolinai hatóságok mindenkit arra kérnek, hogy megunt gyíkjaikat ne engedjék szabadon.

Floridában az invazív hüllőfajok 90 százaléka házikedvencként került az államba, Dél-Amerikából pedig évente csaknem kétmillió tejut szállítanak az Egyesült Államokba, ahol tenyésztik is az állatokat. Ott, ahol őshonosak, a helyiek a gyíkok húsát és zsírját is előszeretettel fogyasztják, de a gyíkbőrből készült bőrdíszművek is közkedveltnek számítanak.

A szakértők egyelőre nem tudnak komolyabb teju-populációról Dél-Karolinában, de a korábbi tapasztalatok szerint a gyík könnyen elterjed, ha egyszer megveti a lábát: Floridában már kifejezetten elterjedtnek számít. Annak ellenére, hogy a tejuk komolyan veszélyeztetik a biodiverzitást, nehéz felvenni ellenük a harcot: Floridában sokkal több gondot okoznak a szintén invazív burmai pitonok, így a mindenevő gyíkokra kevesebb energiája jut a hatóságoknak.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Invazív meztelencsigák Magyarországon – a lakosság segítségét kérik biológusok

Qubit.hu tudomány 2020. június 8.

Csigakutatók a ritka, de városi környezetben nyári esők után fel-felbukkanó nagy termetű, sárgás-zöldes pincelakó meztelencsiga (Limacus flavus) magyarországi elterjedtségének felmérésében kérnek lakossági segítséget.

Mátyás Csaba: A biológiai diverzitás nem ruházható fel értelemmel

Vajna Tamás tudomány 2019. november 20.

Az, hogy a diverzitást egyfajta biztosításként értelmezzük változások esetére, nem intencionális, hanem az élő rendszer inherens alaptulajdonsága, mint ahogy a vörös szín önmagában nem képez célt, csak esetleg reakciót vált ki a környezetéből, ami már viszont szelekciós hatású” – mondja a Soproni Egyetem Környezet- és Földtudományi Intézetének professzora.

Mentsd meg a természetet, egyél invazív fajokat!

Dippold Ádám tudomány 2019. május 27.

A mókusnál és a nyúlnál egyszerű a helyzet: ha már betelepítettük őket, akár fel is zabálhatjuk a populációt, mert úgy szaporodnak, mint ha nem lenne holnap. Egy frissen megjelent szakácskönyv ebben segít eligazodni. De ki eszi meg az óriásvarangyokat?